Első ízben, kutaók dekódolták egy kihalt állat RNS-ét

A tasmán tigris (a képen egy 1930-ban fogságban tartott) kihalt, miután az utolsó példány meghalt egy állatkertben 1936-ban. A kutaók most egy múzeumi példányból kivontak RNS-t.

Az erszényes farkas, vagy tasmán tigris egy farkasszerű erszényes állat volt, mely kihalt, miután az utolsó példány elpusztult Tasmániában, egy hobarti állatkertben 1936-ban. Most egy kb. 130 éves múzeumi példányból RNS darabokat vontak ki: az RNS egy törékeny molekula, mely azért felelős, hogy a DNS genetikai instrukcióit celluláris funkciókká változtassa. A kutatók munkájukról a Genome Research magazin augusztusi számában számolnak be. Az eredmények fényt derítenek a tasmán tigris biológiájára és információkat nyújthat zon törekvésehez, hogy az erszényest visszahozzák a kihalásból. - írja a Science News honlapján.

Első ízben, kutatók sikeresen kivonták és dekódolták egy kihalt állat RNS-ét. Egy konzervált tasmán tigris visszanyert RNS-e részletesen megmutatja, hogy működtek az állat sejtjei. A erszényesfarkas (Thylacinus cynocephalus) sárgásbarna bundáján sötét csíkok futottak végig a vállaitól a farkáig és állkapcsait képes volt több, mint 80 fokra kinyitni. Húsevő volt. Ahogy a birka farmok elterjedtek az 1800-as években Tasmaniában - az utolsó fennmaradt erszényesfarkas vad populáció otthona - az állatok gyakran elragadtak az állatállományból.

A 19. század végén pénzjutalmat adtak minden felnőtt erszényesfarkas elpusztításáért, és az állatokat majdnem a kihalásig vadászták. Az utóbbi években a kutatók kidolgozták az erszényesfarkas genetikai tervrajzát, és más kihalt állatok állatok genomját t is, mint a gyapjas mamut. De ezek a vizsgálatok a DNS-re fókuszáltak. Csak az RNS mutatja meg hogy működnek egy szerv sejtjei.

2020-ban Emilio Mármol-Sánchez a stockholmi Karolinska Intézet genetikusa és kollégái rábukkantak egy erszényesfarkas példányra a stockholmi Természettudományi Múzeum raktárában. (Az RNS kevésbé stabil, mint a DNS. Azért is lenyűgöző a felfedezés, mert a példányt szobahőmérsékleten tárolták, nem pedig steril vagy fagyott körülmények közt. Az RNS-t korábban kivontak létezőfajokból és ezekt alkoholban, vagy jégben tartósítják.) A csapat 6 kis bőr- és izommintát gyűjtött a kiszárított állatból. A laboratóriumban porrá őrölték a mintákat és vegyszereket adtak hozzá, amik izolálták a nukleotidokat (az RNS építőkockái). Aztán számítógépes algoritmussal összehasonlították ezeket a nukleotid szálalakat, vagy szekvenciákat egy adatbázissal, ami több ezer állat, növény, gomba, baci és vírus genomját tartalmazza, köztük az erszényesfarkasét is. A csapat arra jutott, hogy a talált RNS szekvenciák körülbelül 70%-a megbízhatóan erszényesfarkasé, némi humán RNS-sel fertőzve, mivel az példányhoz többször hozzányúltak kézzel.

A tasmán tigris (a képen egy 1930-ban fogságban tartott) kihalt, miután az utolsó példány meghalt egy állatkertben 1936-ban. A kutaók most egy múzeumi példányból kivontak RNS-t. Forrás: https://www.sciencenews.org/article/first-time-decode-rna-extinct-animal-tasmanian

Az elemzés különböző protein-kódoló RNS molekulát tárt fel a bőr- és izommintákban. Az izomsejtek és bőrsejtek egészen eltérő funkciókat látnak el a testben. Például, a kutatók hajszálpontosan megállapították azokat az RNS molekulákat, amik azokat a sejteket kódolják, melyek az izomrost kis összehúzódását kódolják, mely segíti az állóképességet. A csapat talált több mint 250 erszényesfarkas-specifikus mikroRNS-t is: ezek rövid RNS molekulák.

A kutatók azt remélik, hogy a nem túl távoli jövőben visszahozzák az erszényes farkast Tasmaniába. Azt tervezik, hogy felélesztik úgy, hogy módosítják a tasmán tigris egyik legközelebbi élő rokonának, az erszényes, zsírosfarkú dunnart (Sminthopsis crassicaudata) génjeit.

(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)