Egy nemzetközi kutatócsoport, William Barrie, a Cambridge-i Egyetem munkatársa vezetésével most úgy gondolja, hogy új nyomra bukkant a szklerózis multiplex európai variánsával kapcsolatban. Barrie és kollégái több tucat újonnan szekvenált középkori és középkor utáni dán genomot kombináltak egy ősi szekvenciákból álló adatbázissal, amivel létrehoztak egy olyan adatbázist, amely az emberiség több tízezer éves múltját reprezentálja Eurázsiában. Ezek között
„feltűnő mintázatokat" találtak a mai szklerózis multiplexszel összefüggésbe hozható génváltozatokban.
A szakemberek visszafelé haladtak, hogy nyomon kövessék a változatok elterjedtségét az idő múlásával és úgy tűnt, hogy a gének Kelet-Európa egy olyan régiójából származnak, amely a mai Ukrajnát, Délnyugat-Oroszországot és Nyugat-Kazahsztánt foglalja magába. Emlékeztettek:
körülbelül ötezer évvel ezelőtt az ebben a régióban élő pásztorok nyugatra, Észak-Európába vándoroltak, és „magukkal vitték a génjeiket".
Bárhová is jutottak, úgy látszik, hogy a betegséghez kapcsolódó változatok „pozitív szelekciónak" estek áldozatul, ami arra utal, hogy a neurokognitív hanyatlással való modern kapcsolatuk ellenére egykoron valamilyen túlélési értékkel bírtak.
Ez azt jelenti, hogy most már megérthetjük és kezelhetjük a szklerózis multiplexet úgy, hogy az bizonyos környezeti feltételekhez való genetikai alkalmazkodás eredménye, amely már az őskorban is előfordult
– mondta Lars Fugger, az Oxfordi Egyetem neuroimmunológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A szklerózis multiplexet az okozza, hogy a szervezet immunrendszere tévedésből önmagát támadja meg, és bár ez pusztító következményekkel járhat, a túlműködő immunrendszer elméletileg megvédhet a kórokozóktól és a járványoktól is.
Mindez viszont előnyt jelenthetett az ókori embereknek, különösen akkor, amikor belefogtak az állattenyésztésbe és sűrű populációkban telepedtek le, ahol a betegségek könnyebben terjedhettek.
Amikor a kutatók az adatokat az Egyesült Királyság Biobankjában található, mintegy 410 ezer kortárs emberi genommal hasonlították össze azt találták, hogy
a HLA-DRB1*15:01 variáns gyakorisága „a legmagasabb a modern finn, svéd és izlandi populációkban,
valamint a nagy arányban sztyeppei ősökkel rendelkező ősi populációkban". És ezek az eredmények megdöbbentették őket.
Hatalmas előrelépést jelentenek a szklerózis multiplex és más autoimmun betegségek evolúciójának megértésében
– magyarázták a szakemberek. – Annak kimutatása, hogy őseink életmódja hogyan befolyásolta a modernkori betegségek kockázatát, rávilágít arra, hogy mennyire vagyunk az őseink immunrendszerének hordozói a modern világban.
A Nature tudományos szaklapban publikált tanulmány eredményei feltárják azokat az okokat, amelyek az európai észak-déli gradiens hátterében állnak, és rámutatnak arra a potenciális evolúciós előnyre, amelyet
a szklerózis multiplex kockázati változatai jelenthettek a vadászat és gyűjtögetés utáni korszakban.
A szakemberek szerint azonban további kutatásokra van szükség a fertőző betegségek és a szklerózis multiplex kockázata közötti feltételezett összefüggés megerősítéséhez.