A kongói egészségügyi minisztérium szerint az első eseteket 2003. január 4-én jelentették az ország északi részén fekvő kis falvakból. Jelenleg 16 biztos halálesetről van tudomásuk, ám ez a szám ennél jóval nagyobb is lehet - a fővárostól 800 kilométerre fekvő Kele és Mbou falvakkal ugyanis "körülményes a kommunikáció". Dr. Joseph Mboussa egészségügyi miniszter a BBC-nek elmondta: január 4-e óta néhány naponta meghal egy ember.
Az első riasztó, újabb lehetséges ebolakitörésre utaló jelek a területen élő egyik gorillaklánnal kapcsolatban érkeztek. A sorozatban elhulló állatok vizsgálata igazolta az ebolavírus jelenlétét. Jelenleg már az állatok 80%-a fertőzött.
A hatóságok véleménye szerint a jelenlegi megbetegedések annak köszönhetők, hogy a falvak lakói vírussal fertőzött állatokat vadásztak le és fogyasztottak el.
A minisztérium által felállított mentőcsapat és az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) Közép-Afrikában tartózkodó képviselői minél gyorsabban szeretnék felmérni a pontos helyzetet, s még időben megakadályozni a vírus terjedését.
Néhány évvel ezelőtt a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságban drákói szigorral és kegyetlenül léptek fel a vírus terjedése ellen: egy fertőzött falut egyszerűen elszigeteltek a külvilágtól. Bár a vírus nem terjedt tovább, a településen mindenki meghalt.
A kongói kormány egyelőre "felkérte a falvak lakóit, hogy ne hagyják el otthonaikat". Ugyanakkor a helyszínre érkezett szakemberek felhívják a lakosság a figyelmét a főemlőshús fogyasztásának fokozott kockázatára. Ám ez minden bizonnyal süket fülekre talál: a bozóthús az itteni lakosság egyik fő táplálékának számít.
Az ebola által okozott vírusos vérzéses lázról
Az ebolavírus (és kevésbé ismert rokona, a Marburg) az ún. filovírusok családjába tartozik. A kórokozó a vírusos vérzéses láz nevű betegséget idézi elő. A megfertőzöttek körében jellemzően igen nagy a halálozási arány (egy-egy kitörésben 80-90% körül mozog).
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint az ebola mintegy 1500 ismert fertőzési esetet produkált 1976 óta, amikor először jelent meg Szudánban és Zairében. Ebből körülbelül ezer volt a halálos áldozatok száma.
A vírus testváladékok és testfolyadékok (például nyál, vér) érintkezése, illetve a fertőzött személlyel történő közvetlen fizikai kontaktus útján terjed (ez akár egy kézfogás is lehet). Aeroszolként, köhögés vagy tüsszentés során is átkerülhet egy újabb személyre.
A járványok - más néven kitörések - igen gyorsan ütik fel a fejüket. A járvány kialakulásához valószínűleg egyetlen ember megfertőződése is elég. A fertőzött terület korai felismerése és gyors elszigetelése igen hatékony a járvány megfékezésére, éppen a vírus nagy halálozási aránya miatt: tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy (egyelőre) nem tudott világjárványt produkálni.
A lappangási időszak néhány nap, esetleg néhány hét lehet. A betegség hirtelen, influenzaszerű tünetekkel jelentkezik: a végtagfájdalmak mellett magas láz, fej- és torokfájás lép fel. A betegség második fázisában ezt hányás és hasmenés követi, a bőrön kiütések jelennek meg, a vese- és májfunkció károsodik. Végül vérzések kezdődnek a beteg orrán, száján, szemein és egyéb testnyílásain keresztül. A vérzések a bőrön is átütnek, fájdalmas hólyagokat alakítva ki.