Intelligencia-gének elbutulás ellen

Vajon az intelligensebbeket kevésbé fenyegeti az elbutulás veszélye? Egyes adatok erre utalnak. Az intelligencia-gének ezért is kerültek ismét a kutatások gyújtópontjába.

Sokat hallottunk arról, hogy ha szellemileg aktívak vagyunk, kevésbé fenyeget bennünket az időskori elbutulás veszélye. Arról viszont már kevesebbet, hogy az intelligencia és az elbutulás közt a gének szintjén is lehet kapcsolat. Egyes tanulmányokból éppen ez derül ki: a magasabb gyermekkori IQ-val rendelkezőknél később kevésbé valószínű az elbutulás. (Az elbutulás - demencia - a szellemi képességek krónikus, fokozódó hanyatlása, rendszerint az agyban bekövetkező és egyre nagyobb területre kiterjedő kóros elváltozások következtében.)

Bár minden emberben ugyanazok a gének vannak jelen, e gének eltérő változatait hordozzuk magunkban; ezek felelősek - kölcsönhatásban a minket ért külső hatásokkal - egyediségünkért. Az értelmi képességeket kb. 50%-ban határozzák meg a gének. A demencia kialakulásában - a számos életmódbeli ok mellett - szintén szerepet játszik a genetikai örökség: a 19-es kromoszóma egyik génje (E-4) például a leggyakoribb elbutulási forma, az Alzheimer-kór kockázatát növeli.

A Manchester University kutatói az értelmi képességek genetikai gyökereit keresve szállnak szembe a demenciával. Tony Peyton (CIGMR, Centre for Integrated Genomic Medical Research) és munkatársai ezért 2000 Mensa-tagnak (a népesség legintelligensebb 2%-ához tartozókból álló társaság) küldték ki felhívásukat, DNS-mintákat kérve.

A Manchester University kutatói azért fordultak a legintelligensebbekhez, hogy rátaláljanak az intelligenciával kapcsolatba hozható, eddig nem felfedezett génekre, és feltárják azok kölcsönhatásait is. Payton szerint: "Ha a géneket kombinációban vizsgáljuk, a kutatás statisztikai ereje csökken. Ha viszont olyan személyeket választunk ki, akik az IQ szempontjából az egyik végletet képviselik, a statisztikai erő drámaian megnövekszik. Ugyanannyit ér például 200 jelentkezőt megvizsgálni 145-ös IQ-val, mint 100 000, IQ szempontjából nem válogatott embert."

Az új biotechnológiai módszerek segítségével dr. Payton csoportja 100 000-nél is több génvariációt vizsgálhat meg egyszerre, és remélhetőleg rövid idő alatt sok intelligencia-gént azonosít majd. A kutatás elméleti célja, hogy a géneknek az intelligencia meghatározásában betöltött szerepét mélyebben megértsük; gyakorlati célja pedig új diagnosztikus eszközök tervezése, és - elsősorban - az időskori elbutulás hatékonyabb megelőzése és kezelése.

Jakabffy Éva