A méhhalál küszöbén - a méhek között tarol a kaptárelhagyás

2006 év vége illetve 2007 tavasza óta a méhek pusztulása soha nem látott mértéket öltött egyes ázsiai és európai országokban, valamint az Egyesült Államokban. Több helyen a méztermelő méhek vadonélő populációi gyakorlatilag kipusztultak, és a háziméh-kaptárak 30-40%-a elnéptelenedett. A jelenlegi helyzetben a méhészek segítsége nélkül a mézelő méhek több faja néhány éven belül kipusztulhat Földünkről. A méhek, mint a megporzást végző rovarok fogyatkozása közvetlenül érzékelhető gazdasági következménnyel jár, így nem csoda, hogy az USA-ban több egyetem és kutatóintézet bekapcsolódott az okok felderítésébe, a lehetséges megoldások kidolgozásába.

A XX. század második felében a vadonélő méhpopulációk száma világszerte drasztikusan lecsökkent, így a XXI. századra a háznál is tartott méheknek Európában gyakorlatilag nem maradtak vad állományai. Az intenzív kutatómunka, kampányok és a megoldások lázas keresésével egy időben világszerte folytatódik a mézelő méhek soha nem látott pusztulása. Egy friss kutatási eredmény szerint 2007 szeptembere és 2008 márciusa között az USA méhészeteiben működő kaptárak 36%-a néptelenedett el, amely 5%-kal több mint a korábbi évben tapasztalható pusztulás. Egyes méhészetekben a kár a kaptárak 90%-át is érinthette. A helyzet Európában sem jobb: 2006 ősze óta Nagy-Britanniában, Lengyelországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Dél-Európa több országában is érzékelhető a méhek számának drasztikus csökkenése, és bár a feltételezett kiváltó okok részben különbözőek, az eredmény ugyanaz. 2007 áprilisában a pusztulás Tajvanon is megjelent.

A méhtársadalom X-aktája

A kaptárak teljes elnéptelenedésével járó tünetegyüttes a kaptárelhagyás (Colony Collapse Disorder, CCD). A szindróma pontos okai a mai napig nem ismertek, mindössze annyit lehet tudni, hogy a kiváltó faktorok igen összetettek, nagy valószínűséggel több, egymást erősítő, vagy összeadódó hatás játszik szerepet a jelenség kialakulásában. A "tavaszi/őszi összeomlás" (spring/autumn collapse), "eltűnési betegség" (disappear disease) elnevezések, ha nem is ugyanazt a betegséget, de mindenképpen ugyanazt a jelenséget írják le: a teljesen egészségesnek tűnő, 30-50 ezer egyedet számláló családok egyik hétről a másikra nyom nélkül eltűnnek a kaptárakból. A jelenség annyira hátborzongató, hogy túlzás nélkül a kísértetváros-történetekre emlékeztet (Angliában Mary Celeste-jelenségnek nevezeték a hírhedt kísértethajó után):

• a méhek soha nem térnek vissza a kaptárakba, ami igen fejlett kommunikációs és tájékozódási képességüket alapul véve egyébként teljesen elképzelhetetlen;
• eltűnésüket követően sem a kaptárban sem annak környezetében nem lehet beteg, vagy elpusztult méheket találni, a kaptárban bent maradó maroknyi kifejlett egyed ugyanakkor egyfajta "állatorvosi méh", teljesen összeomlott immunrendszerrel; a vizsgálatok szinte valamennyi ismert méhbetegségek egyidejű jelenlétét kimutatták ezekből az egyedekből;
• az elhagyott kaptárak dugig vannak őrizetlenül maradt mézzel, virágporral, petékkel, és fejlődő lárvákkal, sok esetben maga a királynő is a kaptárban marad. Utóbbiakat normális esetben dolgozók ezrei vigyázzák, tisztogatják és táplálják, az elhagyott méhfészkek azonban gondoskodás híján néhány napon belül elpusztulnak;
• a kaptárakat mintha egy emberi szem számára láthatatlan karantén venné körül - sem szomszédos méhcsaládok (ami amúgy gyakori eset), sem más méztolvajok, sem pedig viaszmolyok nem mennek a közelükbe - jó darabig úgy állnak, csipkerózsika-álomba merülve, ahogyan egykori lakóik elhagyták őket.

Mi állhat a kaptárelhagyás hátterében?

Jeff Pettis, az Egyesült Államok mezőgazdaságért felelős minisztériumának (US Department of Agriculture) munkatársa, a kaptárelhagyást vizsgáló munkacsoport egyik vezetője így számol be a kutatásokról: "Bizonyosak vagyunk benne, hogy a jelenség nem egyetlen hatótényezőre vezethető vissza - a kaptárelhagyást valószínűleg többféle betegség, vírusok, paraziták és a méhek nem megfelelő tápláltsága is képes kiváltani." Ráadásul sosem lehetünk biztosak abban, hogy egy-egy fertőzés oka, vagy eredménye a méhek általános gyengeségének. "Sosem lehet tudni, mi jelenti, vagy jelentette az utolsó cseppet a pohárban a méhek számára: egy nagyobb koncentrációjú növényvédő szer, egy genetikailag módosított kultúrnövény származéka, vagy egy kedvezőtlen időjárású periódus" - fogalmaz a kutató.

2007 őszén a Columbia Egyetem kutatócsoportja Diana Cox-Foster vezetésével szoros összefüggést mutatott ki laboratóriumi körülmények között az izraeli akut paralízis vírus (Israeli Acute Paralysis Virus, IAPV) és a kaptárelhagyás között. "Adataink azt mutatják, hogy az IAPV rendkívül fertőzőképes vírus", fogalmaz Cox-Foster, de azt nem állíthatjuk, hogy ez a kórokozó lenne az egyedüli felelős a kaptárelhagyásokért."

Méhek

A méhek a rovarok (Insecta) osztályán belül a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe tartozó állatok; közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. A világ csaknem 20 000 leírt méhfaja között jócskán találunk magánosakat, és különböző szociális viszonyok közepette élőket, egészen a fejlett szuperközösségeket alkotó fajokig. A méhek közül mindössze hét, egyes források szerint kilenc, az Apis nembe tartozó fajt tartanak valódi, méhviaszból épített kaptárakban élő, mézet termelő méhnek. Utóbbiaknak mintegy 44 alfaja ismert.

A méz forrásaként a méztermelő méhfajok mindegyike ősi idők óta jól ismert az azonos elterjedési területen élő emberi közösségek számára, de csupán két faj vált valóban háziállattá. A mézelő méh vagy háziméh (Apis mellifera) legalább az ősi egyiptomiak korától fogva haszonállatunk, és jelenlegi elterjedési területe így ma messze kiterjedtebb, mint eredeti, kelet-afrikai (más források szerint indiai) őshazája. A másik faj a Kelet-Ázsiából származó Apis cerana, nyugati rokonához hasonlóan elterjedten tartják kaptárakban. Az A. cerana az Európában jelentős pusztításokat okozó ázsiai nagy méhatka eredeti gazdaszervezete.

Az eddigi kutatások alapján az alábbi okok járulhatnak hozzá a jelenség kialakulásához:

• Növényvédő és rovarirtó szerek - a virágporból, méhviaszból, lárvákból és kifejlett méhekből vett minták elemzésével többtucat agrokemikália jelenlétét mutatták ki. Külön kiemelendő egy viszonylag új, szintetikus nikotint, ún. neonikotinoidokat tartalmazó szercsalád, amelyet igen kiterjedten használnak rovarkártevők ellen. A szerek hatása a rovaroknál idegrendszeri zavarokat, pl. emlékezetkiesést okoz. A növényvédő szereknek elsősorban a beporzásra tartott méhcsaládok vannak kitéve
• Intenzív mezőgazdasági gyakorlat - főként Nagy-Britanniában gondolják úgy, hogy egyes időszakokban a méhek egyszerűen nem találnak elég virágzó növény, hiszen jószerivel az egész országban intenzíven művelt monokultúrák foglalják el az agrárterületeket. A több ezer hektáros monokultúrák "diétáján" tengődő méheknél hiánybetegségek léphetnek fel, hiszen az állatoknak szükségük volna a változatosabb táplálkozásra az egészségük érdekében
• Közvetlen stresszhatások - az intenzívvé váló mezőgazdasággal függ össze, hogy a hatalmas táblák megporzását a helyi méhek egyszerűen nem tudják garantálni, ezért nagyobb távolságról kell "bérbeporzókat" hozatni, ami a méhcsaládok folyamatos utaztatását jelenti. Egy észak-amerikai méhész beszámolója szerint évente mintegy 60 000 mérföldet utazik a méhekkel
• Vírusok, bakteriális, gombás megbetegedések - a méhészek külön kiemelik az idegenhonos vírusváltozatok, fertőző ágensek szerepét, amelyek a méhek szervezete, immunrendszere számára ismeretlenek
• Többsejtű paraziták - legfontosabb kártevő a Jáváról származó ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor), vagy "vámpíratka", amely a méhcsaládok egyik legfontosabb közvetlen kártevője, ezen kívül fontos vektor- (átvivő) szervezete számos vírusos és bakteriális megbetegedésnek, köztük az említett izraeli akut paralízis vírus korokozójának
• Légszennyezés
• Intenzív méhészet - a méhek "lezsarolása", nem megfelelő táplálása - főként a téli időszakban. Az Egyesült Államokban a kizárólag beporzásra tartott méheknél az intenzív méhészet egészen a szélsőségekig eljuthat: a pollinációs időszak végeztével - elkerülendő a téli táplálást - a "méhész" egyszerűen kivégzi a családot, majd a következő szezon elején új törzstenyészetet rendel külföldről.
• Klímaváltozás - kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárási viszonyok
• Gyógyszerek - azon kemikáliák mellékhatásai, amelyekkel magukat a méhcsaládokat kezelik a méhészek a különböző betegségekkel és parazitákkal szemben. A legújabb kutatások - hasonlóan a humán gyógyításhoz - az enyhébb, kevesebb mellékhatással bíró gyógyszereket részesítenék előnyben
• Genetikailag módosított növények - bizonyítást még nem nyert, de gyanúba keveredett néhány transzgenikus (GMO) kukoricaféle káros hatása
• Elektromágneses sugárzás - pl. a mobilhálózatok átjátszó-tornyainak sugárzása. A hatás nem bizonyított.

A méhekkel igen szoros, mondhatni kollegiális vagy baráti kapcsolatban élő méhészek szerint a méhek nagyon érzékenyen reagálnak a környezet változásaira és minőségére. Dr. Marla Spivak, a Minnesotai Egyetem professzora egyenesen így fogalmaz: "a méhek jelzik nekünk a környezet állapotát. Kirepülnek, és azt látják: nincs ennivaló, szennyezett a környezet, majd visszatérve a kaptárba azt tapasztalják, hogy a kolónia betegségekkel, élősködőkkel fertőzött. Ezek után nem csoda, hogy úgy döntenek, nem akarnak tovább mérgezett környezetben élni, és továbbállnak".

A hazai méhészek tapasztalatai

A méhpusztulásokat a hazai méhészek is érzékelik. Bár a "kaptárelhagyás" szót a beszámolók nem említik, a jelenség Magyarországon is megfigyelhető: egy idén áprilisi Zala megyei híradás szerint "felbukkant a betegség, amelynek következtében ezerszámra hullanak el a méhek. A kór a tájékozódó képességükért felelős szerveket támadja meg, miután kirepülnek, nem találnak vissza a kaptárba és éhen vesznek a mezőkön".

Akár kaptárelhagyásról van szó, akár más betegségről, annyi izonyos, hogy a méhek az utóbbi években nálunk is fokozott veszélyben vannak. Szűcs Ferenc, a Mátra lábánál dolgozó, bemutató méhészetet vezető méhész szerint a méhek hazai pusztulása ugyancsak összeadódó hatások következménye. "Mindannyian keserű tapasztalatból tudjuk, hogy egy kimerült emberi szervezet sokkal fogékonyabb vírusos, bakteriális betegségekre, meghűlésre, mint egy energiával teli, kiegyensúlyozott, egészséges szervezet. A méheknél sincs ez másképpen, a betegségek egymást erősítve végül a családok meggyengülését, pusztulását idézik elő."

Egy 12 hektáros tökföld megporzásához virágonként 30 méhlátogatás szükséges, ehhez 12 millió méh kell, amelyeket a mai áron 27 000 amerikai dollárért (közel 4,5 millió forintért) lehet a teljes időszakra bérelni

"A beteg méhek sok más állathoz hasonlóan nem a kolóniában, a ház közelében pusztulnak el. Ha a beteg vagy legyengült rovar, úgymond, a vesztét érzi, elrepül a kaptárból, elviszi a betegséget és valahol a rajtól távol, magányosan pusztul el. A probléma az, hogy a méhek szervezetének nincs ideje védettséget szerezni a távoli kontinensekről származó, határokat nem ismerő betegségek ellen" - osztja meg velünk tapasztalatait Nagy Béla, a bosnyák-téri piacon árusító méhész.

A hobbiméhészet nem olcsó mulatság. Néhány kaptár esetén a méhészkedés fajlagos költségei nagyon magasak, ezért egyre kevesebb a kistermelő, és egyre több az intenzív méhészet, ahol egyetlen cél a legnagyobb mennyiségű méz megtermeltetése. "Nagyon fontos, hogy a méhek kellő mennyiségű, de főként megfelelő minőségű táplálékhoz jussanak a téli időszakban. Az általános méhészeti gyakorlat szerte a világon, s így Magyarországon is az intenzív, profitorientált méhtartás felé tolódik el. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a méhektől a lehető legtöbb mézet el kell venni, és különféle mesterséges anyagokkal, cukorral, egyéb édesítőkkel és persze gyógyszerekkel pótolni a lezsarolt állatok téli táplálékát" - fogalmaz Szűcs Ferenc. "Egy méhcsalád átteleléséhez 20-25 kg méz szükséges. Ha ennél kevesebb, vagy rosszabb minőségű a tartalék, a kolónia nem képes megfelelően felkészülni a kora tavaszi fiasítatásra és a gyűjtési szezonra."