A denevérek célkövetési trükkje - videó

Ha sötétben elemlámpával próbálunk meg követni egy mozgó tárgyat, akkor a legjobb taktika, ha nem középre irányítjuk a fénysugarat, hanem úgy, hogy súrolja a tárgy szélét. Egy új kutatás szerint erre az ultrahanggal tájékozódó denevérek is rájöttek az evolúció folyamán. Az állatok általában nem egyenesen előre irányítják a hanghullámokat, hanem jobbra-balra pásztáznak velük.

A denevérek az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat bocsátanak ki, amelyek visszaverődnek az útjukba eső tárgyakról. A tárgyak észleléséhez a legjobb stratégia, ha a hanghullámokat egyenesen előre bocsájtják ki, a tárgyak helyzetének behatárolásához viszont alkalmasabbak a kicsit ferde szögben kibocsátott hanghullámok. A hullámok így visszaverődéskor jobban szétterülnek, és könnyebben követhetők velük mozgás közben a tárgyak.

Nachum Ulanovsky és Yossi Yovel, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet neurobiológiai részlegének két kutatója azt kívánta kideríteni, vajon a denevérek alkalmazzák-e a fizika törvényeiből következő legjobb echolokációs (visszavert ultrahangokat használó) stratégiát. A kutatók kísérletükhöz összefogtak a Marylandi Egyetem munkatársával, Cynthia Moss professzorral, és együtt vizsgálták laboratóriumi körülmények között a nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) ultrahangos tájékozódási és tárgybehatárolási technikáját. A nílusi repülőkutya az úgynevezett nagydenevérek közé tartozik, amelyek főként gyümölcsökkel táplálkoznak. Többségük nappali életmódú, de a nílusi repülőkutya éjszakai, ezért is van szüksége az echolokációra.

A kutatók arra idomították a denevéreket, hogy behatároljanak egy véletlenszerűen elhelyezett fekete gömböt egy tökéletesen elsötétített szobában, majd leszálljanak rá. A teljes sötétség miatt csak echolokációval tájékozódhattak. A szoba falai mentén 20 különleges mikrofont helyeztek el, amelyekkel nyomon követték a denevérek által kibocsájtott hanghullámokat. Az állatok repülési útvonalát két infravörös kamerával rögzítették.

A Science legújabb számában közölt kísérletekből kiderült, hogy a nílusi repülőkutyák mindig párosával bocsátották ki csettegő hangjeleiket. A kettős csettegések nem egyenesen előre, hanem felváltva, először balra majd jobbra, azután jobbra majd balra irányultak. Ezt az irányítást a denevérek úgy valósították meg, hogy nyelvüket szájuk bal illetve jobb sarkába tolták.

Az eredmények tehát azt igazolták, hogy a denevérek a matematikailag meghatározható legideálisabb módot használták a tárgy helyének meghatározásához. Sokféle állati érzék működik hasonló alapon a delfinek echolokációjától kezdve a kutyák szaglászásáig és az emberi szem ide-oda mozgásáig. A kutatók ezért úgy vélik, hogy a denevérekkel tapasztalt eredményeik kiterjeszthetők más állatokra is, és az "elhajlásos érzékelés" széles körben elterjedt szerepet játszhat az állatvilágban.

Forrás: Science/AAAS

* * *

Rovatunk mostantól a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.