Vigyázat, medve a kapuk előtt!

A medvék a 19. század második felében vesztek ki a mai Magyarország területéről. Az elmúlt években tapasztalt medve bevándorlás Szlovákia erdőségeiből érkezik

Az elmúlt néhány évben megszaporodtak a barnamedve észlelések Észak-Magyarországon. Több mint másfél évszázad elteltével úgy tűnik, hogy a faj ismét meghonosodhat az Északi-középhegység néhány vidékén. Mindez új kérdéseket vet fel az emberre veszélyes állatok tartós megtelepedése esetén.

Hatalmas ragadozó a Karancsban

Tény, hogy a védelemnek köszönhetően a Kárpátokban túlszaporodott az európai barnamedve (Ursus arctos arctos), emiatt az arra hajlamos példányok vándorolnak. Néhányuk már állandóan Magyarországon tartózkodik: egy kifejlett kan 2014–15-ben áttelelt a Bárna-Mátranovák-Istenmezeje háromszögben, valószínűleg a Karancs-hegység déli oldalán is ezt tette egy kisebb egyed.

Az európai barnamedve visszatelepedése már ténykérdés Forrás: Origo

A medve megtelepedése egyrészt öröm, a természetvédelem sikere, másrészt az ember és a csúcsragadozó közötti konfliktus esélye is megnőtt emiatt. A történelem előtti időktől az európai barnamedve az erdős vidékeken mindenütt élt az országban, számos régészeti lelet és írásos forrás őrzi a faj emlékét. Ahogyan azonban a népesség gyarapodott, úgy csökkent a nagyragadozók száma. Egyrészt szűkültek az élőhelyeik, másrészt az ember féltette a haszonállatait, a védekezés egyik módja pedig a medvék, a farkasok, a hiúzok kiirtása volt. Nyugatabbra ez évszázadokkal korábban lezajlott.

Nyomulás északról, a medve visszatér

A mai Magyarországra visszatérő medvék Szlovákia erdeiből érkeznek. A legtöbb hazai megfigyelés az elmúlt egy évben Salgótarján környékén, a Medves-vidéken történt. A terület neve valószínűleg épp’ a medve szóból ered. Mocsáry Antal 1820-ban megjelent, „Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése” című művében szó szerint ezt írja: a Medves „nevezetét vette a’ hajdan nyájonkint benne tanyázott medvék’ sokaságától.”

A medvék a 19. század második felében vesztek ki a mai Magyarország területéről. Az elmúlt években tapasztalt medve bevándorlás Szlovákia erdőségeiből érkezik Forrás: Wikimedia Commons

A Medves-vidékről, egyben Magyarország mai területéről, valamikor az 1850-es, ’60-as években pusztulhatott ki a faj. Shvoy Miklós 1874–75-ben írt Nógrád vármegyei monográfiájában közli: „néhány évvel korábban” az ipolyrónai uradalomban még lőttek medvét. Ez Losonctól északra esik, a mai határtól mintegy 30 kilométerre.

Eltűnt a 19. század végén

Az 1884. évi országos vadászati statisztika szerint már nem ejtettek el medvét sem a történelmi Nógrádban, sem Hevesben. Az északabbra eső Zólyomban 14, Gömörben pedig három példány került terítékre. Az első világháború után az ország medvelakta hegyvidékei idegen uralom alá kerültek, az új határok között nem maradt a faj számára alkalmas élőhely. Egy előfordulásról mégis tudunk: 1938. október 18-án hajtóvadászatot rendeztek medvére Mátraszele és Bárna között, éppen azon a területen, ahol most is állandóan tartózkodik egy példány.Varga Ferenc (1930–2006), akivel jelen sorok írója többször is találkozott, erdész édesapja elmondása alapján tudott a részletekről.

A fotó 1941 novemberében készült a mátraszelei muflonkertben. A középen álló férfi a medvét megsebző Palla Zoltán főmérnök Forrás: Varga Ferenc

Közlése szerint a Salgótarjáni Kőszénbánya Tröszt erdészei 1938 októberében észlelték a medve jelenlétét. (A tröszt a termelő üzemek mellett saját intézményrendszerrel, föld- és erdőbirtokokkal is rendelkezett.) Az idő tájt több gyár, szén- és kőbánya, sőt, egy erőmű is működött a környéken, a munkások az erdei ösvényeken jártak dolgozni, a gyerekek pedig iskolába.

Az európai barnamedve a Kárpát-medencei térség csúcsragadozója Forrás: Wikimedia Commons

Tartottak attól, hogy az állat valakit megtámad. A közlés szerint a hajtásban a medvét csak megsebezték: miután két lábra állt, az egyik mellső mancsát Palla Zoltán, a bánya főmérnöke meglőtte. Az állat néhány nappal később Pétervására közelében került terítékre.

Felbukkant a Börzsönyben is

Ezután jó darabig nem tudni előfordulásról, a következő eset a Börzsönyből ismert: Zebegényben 1983. május 2-án lőttek egy medvét. Ekkor még nem volt védett, azon egyszerű okból, hogy hivatalosan nem élt Magyarországon. A szlovákiai állomány gyarapodásával tíz év múlva már szórványossá váltak az észlelések. Kovács Ferenc, az uzsai terület fővadásza, kollégája társaságában, a Börzsönyben figyelt meg egy példányt, 1994. szeptember 14-én.

Ez már a legfrissebb. Medvenyom Etes község határából Forrás: Faragó Zoltán

Ez a medve legalább két hónapig itt tartózkodott, nyomait többen látták. Ezután Ipolytarnócon 1995 augusztusában, az őslábnyomos lelőhely közelében, egy felhagyott szilváskertben medveürüléket, a fák törzsén karomnyomokat és két szőrszálat találták. A Bükk déli részén, Cserépfalu határában is medvét örökített meg egy vadkamera 2008-ban, de az eset csak három év múlva kapott nyilvánosságot.

Széttépett őrkutya az Ipoly mentén

Losoncon, az országhatártól nyolc kilométerre, 2011. május 22-én egy lakótelepen fotóztak le egy fiatal medvét. Az állat jelenlétét úgy egy hónapon keresztül folyamatosan tapasztalták a környező falvakban. Az Ipoly menti Vilkén egy láncon tartott őrkutyát is széttépett. Ekkor már várható volt, hogy a medvék a határ magyar oldalán is újra felbukkannak. Az Ipoly-völgy, – amint egy 2014-es konferencián elhangzott, – folyosót képez a felvidéki erdőségek és a megtelepedésre alkalmas hazai élőhelyek, a Börzsöny, a Mátra, a Bükk között.

Medve karomnyomai 2015 februárjának végén, Bárna és Mátranovák között Forrás: Bakó Csaba

A következő magyarországi előfordulás 2013 januárja: akkor is az Ipoly mentén, Balassagyarmaton és környékén észlelték medve jelenlétét. Az állat a szemétben guberált, kutyákra ijesztett, majd február elején Szügy község közelében megtalálták a nyomait a hóban. Ezeket Nagy Zoltán, a Nagyvad Hunting Vadászatszervező Kft. igazgatója, a faj kiváló ismerője azonosította.

Tavaly óta állandóvá vált a medvék jelenléte

Ezután már sűrűsödnek az előfordulások, a medve, úgy tűnik, legkésőbb 2014 elején állandóvá vált Magyarországon: február 5-én Salgótarjántól nyugatra, Etes és Karancsság között fotózták a nyomait a hóban. A Salgótarjánhoz tartozó Rónafalu településrészen április 30-án találták a sárban medve talplenyomatait, majd a közeli Bárna község mellett május 9-én.

A szerző, Faragó Zoltán a 2015 februárjában Etes közelében felfedezett medvenyomokkal Forrás: Komka Péter

Utóbbi esetben az erdei munkások értesítették a vadászati szakhatóságot, így a helyszínen gipszöntvények is készültek a nyomokról. Az egyik hátsó mancs 24 centi hosszú, ami alapján az állat súlya másfél mázsára becsülhető.

Illegális medvevadászat 2014-ben

Salgótarjánban, az Eperjestelep mellett 2014. május 10-én illegálisan elejtettek egy példányt. (A nyomozás még tart az ügyben.) Ezt követően, 2014 júniusától Nógrád és Heves megye határán, Erdőkövesd, Istenmezeje, Szilaspogony, Bárna, Mátracserpuszta és Mátranovák környékén rendszeresek az észlelések.

A Mátranovák közelében tavaly augusztusban a vadkamera által megörökített méretes medve fotója Forrás: Faragó Zoltán

Mátranovák mellett 2014. augusztus 20-án és 21-én egy vadkamera bizonyító felvételeket is készített egy kifejlett példányról. Október 31-én Karancslapujtő és Etes között, egy földúton készültek fotók egy kisebb medve nyomairól.

Racka krimi

Anomáliát jelent medveügyben a 2014. november 2-áról 3-ára virradóra elpusztított juhok esete Karancskeszi-Lászlóvölgyön. A helyszíni szemrevételezés alapján a gyimesi rackák medve áldozatául estek, az elhullott állatok tarkóján mély harapásnyomok látszottak.

A Salgótarján közelében tavaly májusban illegálisan kilőtt medve koponyája Forrás: Faragó Zoltán

A laboratóriumi vizsgálatok azonban nem találtak medvére utaló nyomot, például szőrszálat. A hivatalos szakvélemény szerint, – bár ennek megállapítása nem képezte a vizsgálat tárgyát, – a juhokkal valószínűleg kutya végzett.

November volt a medvék hava

A következő megfigyelés 2014. november 8-án történt: a medve egy vaddisznóhajtásba került Etes közelében, de onnan úgy kiment, hogy sem a kutyákkal, sem a hajtókkal nem találkozott. A szemtanú a hajtás után fotókat készített az állat nyomairól. Ugyancsak november elején egy medve sikertelenül próbált átjutni a bárnai vadaskert kerítésén, több szőrszálat hagyva maga után.

Medvenyomok Karancslapujtő határában Forrás: Faragó Zoltán

Bárna és Mátranovák határán 2014. december 29-én készültek fotók a frissen hullott hóban egy 150 kiló körüli medve lábnyomairól. Feltételezhető, hogy ugyanaz a példány, amit augusztusban a vadkamera is megörökített. A környéken karomnyomok és szőrszálak 2015 februárjában is előkerültek. Ezek alapján bizonyossá vált: az állat a telet is itt töltötte.

Fel kell készülnie a túrázóknak

A mindenevő, de kiváló vadász medve állandóvá válása a jövőben még jelenthet gondot. Szlovákiában méhkaptárak és juhok elpusztítása okozza az összes medvekár 80 százalékát. Ahol a medve állandó, ott az állami természetvédelem téríti meg a károkat, például Romániában pénzt, Olaszországban csereállatot kap a gazda. Magyarországon egyelőre szabályozatlan e kérdéskör.

Egyre inkább fel kell készülni arra, hogy az Északi-középhegység a medvék élőhelyévé válik Forrás: Wikimedia Commons

Fokozottan védett fajról van szó, – kilövéséről csak akkor lehet szó, ha emberre támad, – így a vadászatra jogosultak nem tehetők felelőssé a károkért. Mindenesetre a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felvilágosító munkába kezdett 2015 tavaszán: a medvejárta területeken plakátokat helyeztek ki, amelyeken arra adnak tanácsokat, hogy mit tegyen az ember, ha medvével találkozik. Amire persze kicsi az esély, de kizárni sem lehet, hogy a Heves-Borsodi-dombság, a Medves, vagy a Karancs erdeiben nagy meglepetés éri a turistát…

(Faragó Zoltán összeállítása)