Viszonylag kevés faj ismert, amely erős, spriccelő méreggel tud „fenyegetőzni”, az egyik legismertebb a köpködőkobra. Az 1960-as és az 1970-es években kutatók skorpiók hét faját fedezték fel, közülük a Parabuthus nemzetségűek ugyanúgy méreg permetezésével védekeznek támadóik ellen. Az akkori kutatók ezt a tulajdonságukat még félelem kiváltotta reflex reakciónak gondolták, ám később William Hayes zoológus, valamint Zia Nisani biológus vizsgálta meg ezeket a fajokat közelebbről. A róluk készült tanulmányban azt is kifejtették, hogy a skorpió mérge drága árucikk, amelyet az állat amúgy tudatosan alkalmaz..
Nisani és Hayes úgy döntött, megvizsgálják a Parabuthus skorpiók viselkedését és hogy mennyi mérget képesek kilövellni magukból nagy vagy éppen kisebb veszély esetén. A kutatáshoz két felnőtt Parabuthus transvaalicus egyeden kísérleteztek. Ez a más néven a Transvaal vastag farkú vagy sötét skorpió egy agresszív faj, amely Afrika déli részein elterjedt, általában sötétbarna vagy fekete színű, 90-110 milliméter hosszú.
Az alacsony veszélyt előidézve a kutatók csipesszel fogták meg a skorpiók fullánkjait, ha azok mérget permeteztek. Ezt követte az állatok számára nagyobbnak érzékelhető veszélyfaktor, amikor a kutatók a megragadott végtestekkel egy időben sűrített levegőt fújtak a skorpiókra. Ekkor az állatok több mérget permeteztek ki, mivel nagyobb veszélyben érezték magukat. Viselkedési kontrollukra akkor derült fény, amikor csak szimplán megfújták a kísérlei alanyokat, ám az egyedek ekkor magukban tartották mérgüket, így vált egyértelművé a kutatók számára, hogy nem reflexből cselekednek a különböző vészhelyzeti szituációkban.
A második kísérletsorozatban Nisani és Hayes arra voltak kíváncsiak, hogy a skorpiók közvetlenül ellenségük szemébe vagy egyéb, érzékeny testszöveteibe juttatják-e a mérget védekezés közben. Ehhez megvizsgálták a kilövellés ívét, sebességét és az állatok mozgását, valamint végtestüket is. Megállapították, hogy a Parabuthus skorpiók nem következetesen permetezik (akár 190 fokban) a mérgüket. Az eredmények azt sugallják, hogy amikor fenyegető ragadozókkal kerülnek szembe – például szöcskeegér, cickány – az elmeneküléshez a rájuk vadászó(k) szemébe diffúzor elv szerint juttatják be mérgüket, amely a másik félnek átmeneti vakságot, irritációt okozhat.