Szenzációs felfedezés az Arab-tengeren

Az Arab-tenger partmenti vizein kémlelő hosszúszárnyú bálna

Az aktív vándorlásukról híres hosszúszárnyú bálnák egy helyhez kötötten élő szeparálódott csoportját fedezték fel az Indiai-óceán északi térségében. A csoport egyedei genetikai eltéréseket is mutatnak a világtenger vándorló hosszúszárnyú bálnáitól.

Állj meg vándor!

A sziláscetek alrendjébe (Mysticeti) és a barázdásbálna-félék családjába (Balenopteridae) tartozó hosszúszárnyú bálnák (Balenoptera novaeangliae) a világóceán legaktívabban vándorló cetféléi. Az észak-déli éves szezonális vándorlásuk során több mint 22 000 kilométert is leúszhatnak ezek a nagytestű, 14-17 méter hosszúságot elérő tengeri emlősök. Ezért is roppant különleges a vándorlásról leszokott, helyhez kötötten élő, úgynevezett rezidens csoport felfedezése az Arab-tengeren.

Az Arab-tenger partmenti vizein kémlelő hosszúszárnyú bálna Forrás: Live Science/Tobias Friedrich

A felfedezésről szóló, és a Vadvédelmi Világalap ( Wildlife Conservation Society, WCS), az Amerikai Természettudományi Múzeum ( American Museum of Natural History) továbbá az Ománi Környezetvédelmi Társaság (Enviroment Society of Oman) kutatói által jegyzett tanulmány a Plos One online szakmagazinban jelent meg. „ A hosszúszárnyú bálnák szezonális vándorlása jól ismert, így ennek a kis egyedszámú nem vándorló csoportnak a léte csodálatos és izgalmas rejtély” – nyilatkozta Tim Collins, a WCS kutatója, és a tanulmány társszerzője.

Nem csak geográfiai, hanem genetikai elkülönültség is

„Sok energiát fektettünk abba, hogy világszerte tisztázzuk a bálnapopulációk szerkezetét” – emelte ki dr. Howard Rosenbaum, a WCS Ocean Giants program igazgatója, a tanulmány vezető szerzője. „Az Arab-tengeri hosszúszárnyú bálnák genetikai különbözősége különösen feltűnő, mindezek alapján valóban különleges és egyedülálló csoportról beszélhetünk” – fűzte hozzá a szakember. Hogy felderítsék az Arab-tenger rezidens hosszúszárnyú bálnáinak az eredetét, 47 különböző egyedtől vettek szövetmintát, amelyet összehasonlító DNS vizsgálatnak vetettek alá, az északi és déli féltekén élő hosszúszárnyú bálnák mintaanyagával.

Forrás: AFP

Az eredmények alapján a kutatók úgy vélik, hogy az Arab-tengeri csoport elszigetelődése bő 70 ezer éve, a késő pleisztocén időszakban (1,6 millió évtől 25 ezer évig) kezdődött el, amelynek hátterében időjárási változások, elsősorban a monszun periódusának megváltozása állhatott. A leválás következtében a rezidens csoport reprodukciós ciklusa is megváltozott világtengeri fajtársaikhoz képest. A felmérések szerint a frissen felfedezett rezidens hosszúszárnyú bálna populációnak Jemen, Omán, az Egyesült Arab Emírségek, Irán, Pakisztán és a Maldív-szigetek jelölik ki a területi határát.

Komoly rizikófaktorok

Az Arab-tenger hosszúszárnyú bálnái a világ legelszigeteltebb, és ezért az egyik legveszélyeztetettebb cetcsoportját alkotják dr. Rosenbaum szerint. Elsősorban a térségben tapasztalható erős hajóforgalom és a halászhálók jelentik a fő veszélyforrást a bálnákra nézve.

A hosszúszárnyú bálna mindhárom óceánban előforduló kozmopolita sziláscet Forrás:wikimedia.org

A tanulmány szerzői ezért az javasolják, hogy az Arab-tenger bálnáit sorolják a „kritikusan veszélyeztetett” kategóriába, és helyezzék őket fokozott védelem alá. A kutatók becslése szerint a rezidens állomány legfeljebb száz egyedből állhat. „ Nem tudtuk volna elvégezni ezt az átfogó vizsgálatot az Ománi Szultánság nagyvonalú támogatása, és az Ománi Környezetvédelmi Társaság hatékony segítsége nélkül” – nyilatkozta a WCS nevében köszönetképpen Tim Collins.