Zoológiai rémálom: hálóba akadt a világtenger legritkább cápája

A rendkívül ősi vonásokat mutató galléros cápa a világtenger egyik legritkább, és legbizarrabb kinézetű cápafaja

Még tavaly decemberben akadt egy 700 méter mélyre leeresztett fenékhálóba a világóceán egyik legritkább porcoshal-féléje, a horrorfilmeket idéző galléros cápa, de a rendkívüli fogásról csak most számolt be az ABC ausztrál hírcsatorna.

Hátraugrottak, amikor felhúzták a hálót

A Lakes Entrance (Victoria, Ausztrália) partvidékén fenékhálóval halászó David Guillot és Tom Elliot ugyancsak meglepődtek, miután felhúzták hálójukat a mélyből. A jól ismert, szokásos zsákmányhalak mellett ugyanis egy általuk még sohasem látott, kígyószerű törzzsel és rémfilmeket idéző fejjel rendelkező cápaféle is szándékolatlan zsákmányuk lett.

A rendkívül ősi vonásokat mutató galléros cápa a világtenger egyik legritkább és legbizarrabb kinézetű cápafaja Forrás: wikimedia.org

„Több mint 30 éve járom a tengert, de még sohasem láttam ilyen cápát. A feje olyan volt, mint valami horrorfilmbéli szörnyű figuráé” – nyilatkozott az emlékezetes fogásról Tom Elliot a Radio 3AW riporterének.

A ritka zsákmányról Simon Boag, a South East Trawl Fishing Association képviselője elmondta, ez volt a legelső alkalom, hogy galléros cápát fogtak a térségben. „Nem ismerünk olyan halászt, aki ezelőtt valaha is látott volna ilyen cápát” – fűzte hozzá a halászati szövetség munkatársa.

Az ausztrál halászok szándékolatlan fogása Forrás: ABC/Rural

Az ausztrál kormány tudományos ügynökségének (CSIRO) tengerbiológusai megerősítették, hogy a több mint másfél méter hosszú, furcsa tengerlakó az egyik legritkább porcoshal-féle, a mélyvizeket kedvelő galléros cápa.

Nem tengeri kígyó, hanem cápa

A galléros cápa (Chlamydoselachus anguineus) egyike a legbizarrabb megjelenésű cápáknak, méltó versenytársa a szintén sci-fi alkotásokat idéző és a tudomány rovatban már korábban bemutatott koboldcápának (Mitsukurina owstoni), amely hozzá hasonlóan ritkán az emberek szeme elé kerülő, mélyvízi porcoshal-féle. A cápafajok többségére jellemző, áramvonalas torpedóformát nélkülöző galléros cápa sokkal inkább emlékeztet egy furcsa tengeri angolnára, vagy még inkább a középkori metszeteken megidézett, fantázia szülte tengeri kígyókra, mintsem egy valódi cápára. A galléros cápáról szóló első tudományos értékű tudósítás Ludwig Döderlein osztrák ichtyológustól származik. Döderlein 1879 és 1881 közötti japán kutatóútján két, számára teljesen ismeretlen cápatetem birtokába jutott helyi halászok jóvoltából.

A galléros cápa sokkal inkább hasonlít egy furcsa tengeri angolnához, mintsem egy "klasszikus" cápához Forrás: wikimedia.org

A példányokat preparátumként Bécsbe vitte, de mivel feljegyzéseit nem publikálta, a faj első tudományos leírója Samuel Garman amerikai zoológus lett, aki 1884-ben új faj és nemzetség képviselőjeként határozta meg a galléros cápát. Hosszú ideig élénk vita folyt a halbiológusok között a rendkívül furcsa cápafaj rendszertani besorolásáról és leszármazási viszonyairól. A terminális (közép-) állású száj, a testforma és a szegélyszerű farok úszók számos kutatót a paleozoikum, a földtörténeti-ókor (540 és 249 millió év között) rég eltűnt és csak kövületekből ismert őscápáira emlékeztette, nem is alaptalanul. Sokan egy fosszilis devon időszaki (416 és 359 millió év között) csoport eleven leszármazottjának vélték, a fajt leíró Garman azonban egy szintén kihalt, de későbbi, a dinoszauruszok időszakának is nevezett mezozoikumi (249 és 65 millió év között) csoport a Hybodonták rokonságába sorolta.

Az ausztráliai Lakes Entrance csendes-óceáni partvidéke, amelynek közelében a ritka cápát kifogták Forrás: wikimedia.org

A modern összehasonlító rendszertani vizsgálatok azonban eldöntötték a kérdést; minden ősi jegye ellenére is a galléros cápa az újidejű, vagy modern cápák csoportjához (Neoselachimorpha) tartozik. Persze, hogy a több mint 400 millió éves törzsfejlődési múlttal büszkélkedő cápáknál mi a modern, az már más kérdés, hiszen ez az „új” csoport is több mint 100 millió éves evolúcióval büszkélkedhet.

Mélységek ólálkodó banditája

A modern cápák csoportját alkotó nyolc rend közül a galléros cápa a legősibb vonásokat mutató szürkecápa-alakúak rendjén (Hexanchiformes) belül önálló családot (Chlamydoselachidae) és nemzetséget alkot. Külön érdekesség, hogy az egészen 2009-ig egyetlen fajként magasabb taxonómiai egységeket is alkotó galléros cápának akadt párja; ebben az évben ugyanis Dél-Afrika atlanti partvidékén egy ismeretlen galléroscápa-fajt fedeztek fel, amelynek leírója, Leonard Compagno az afrikai galléros cápa nevet (Chlamydoselachus africana) adta. A felfedezése óta eltelt majd másfél évszázad alatt csak nagyon ritkán, és többnyire halászati fogások eredményeként láthatta emberi szem ezt a furcsa mélyvízi ragadozót. Érdekes az elterjedtsége is, amíg mind az Atlanti, mind pedig a Csendes-óceánból ismert a faj, addig az Indiai-óceánból teljesen hiányzik.

A világtenger azon pontjai, ahol galléros cápákat fogtak, illetve észleltek Forrás: wikimedia.org

A galléros cápa a partoktól távoli mélyvizeket kedveli, a kontinentális küszöb feletti, illetve a kontinentális lejtők víztömegének lakója. Mezopelágikus cápafaj, jellemzően 200 és 1200 méteres mélységben, a szürkületi zóna emberi szemnek már koromsötét birodalmában él, és legfeljebb 1600 méter mélyre hatol le.

A 2004. augusztus 27-én, mintegy 1000 méteres mélységben készített kép az első felvétel a galléros cápáról, természetes élőhelyén Forrás: NOAA

Igen szokatlan, hogy Japánban, a Suruga-öbölben augusztus és november között rendszeresen kisebb vízmélységben, 50 és 150 méter között észleltek egy-egy példányt. E sekélyvízi kirándulások okára egyelőre még nincsen magyarázat.

A Johnson Sea Link II mélytengeri kutatóeszköz, amelynek fedélzetéről először sikerült galléros cápát megfigyelni a szürkületi zónában Forrás: NOAA

Természetes élőhelyén, a szürkületi zónában először csak 2004. augusztus 27-én pillanthatták meg a Johnson Sea Link II mélytengeri merülőeszköz fedélzetén tartózkodó kutatók.

Egy élő kövület mint abszolút rekorder

Az első galléros cápák a jura időszak legvégén, 150 millió éve jelenhettek meg, és bizonyított tény, hogy 95 millió éve, a kréta időszak derekán a dinoszauruszok kortársaiként szelték az ősóceánok mélységeit. A galléros cápa egy egészen sajátos rekordot mondhat a magáénak: ez az elevenszülő faj rendelkezik a gerinces állatvilágon belüli leghosszabb vemhességi idővel, amelynek időtartama 3,5 (!) év.

Közeli felvétel az ausztrál halászok által kifogott galléros cápa fejéről Forrás: ABC/Rural

Általában hat ivadékot hoz világra, az újszülött kis gallérosok 40–60 centiméter hosszúak. Nevét a nyitott kopoltyúívek gallérszerű lebenyeiről kapta, teste angolnaszerűen megnyúlt, és az is csak erre a cápafajra jellemző sajátosság, hogy kígyózó mozdulatokkal úszik. Rendkívül ősi vonás a közép-, terminális állású száj, amely csak a földtörténeti ókor fosszilis cápamaradványainál ismert. Maximális testhossza 2 méter, a kifogott példányok gyomortartalmának vizsgálatából tudjuk, hogy fő táplálékát lábasfejűek, illetve mélyvízi kisebb csontos halak alkotják.

A galléros cápa állkapcsaiban összesen 300 fog sorakozik Forrás: wikimedia.org

A galléros cápa aligha panaszkodhat foghíjra, összesen 300 apró foggal rendelkezik, amelyek a felső állkapocsban 19–28, az alsóban pedig 21–29 sorba rendeződnek. Ijesztő kinézete ellenére sem jelent semmiféle veszélyt az emberre nézve, annak ugyanis, hogy eleven galléros cápát lássunk, körülbelül akkora az esélye, mint hogy hétvégén elvigyük a jackpotot az ötös lottón, vagy hogy oxigénmaszk nélkül megmásszuk a Mount Everestet.