Ha háború lesz, elmaradhatnak a gólyák

Egy Irak elleni amerikai támadás súlyos veszélyt jelentene Európa és Ázsia madárvilágára is, hiszen az évnek ebben az időszakában évezredek óta milliónyi költöző madár készülődik, illetve indul útnak és vonul át Irak területe fölött téli telelőhelyeiről a kontinens északabbi részein lévő fészkelőhelyek felé.

Irak területén március és április hónapban van a legtöbb madár, a tavasz közeledtét érző, legkülönbözőbb fajtájú, észak felé tartó költöző madarak itt adnak egymásnak találkát. A háborúskodásra természetesen soha, semmilyen időszak nem lehet alkalmas, de az ornitológusok, illetve a madarak szempontjából a március-április talán a legalkalmatlanabb - vélekedik Phil Hockey, a madárvándorlás elismert szakembere, a fokvárosi Afrikai Ornitológiai Intézet munkatársa.

Irak számos Európában, illetve Oroszország hatalmas nyugati síkságain honos s Afrikában áttelelő költöző madár faj vándorlásának útvonalán fekszik. Két óriásfolyama, a Tigris és az Eufrátesz fölött ősidők óta több igen népes madárfaj, köztük gólyák és pelikánok, illetve a Kaszpi-tenger partján és Közép-Ázsiában fészkelő vízimadárfajok légifolyosói vezetnek. Számos faj már most útnak indult, a madárvonulás csúcsideje azonban március közepétől április végéig tart. A fehér gólyák például, amelyek Dél-Afrikában áttelelve északra, így hazánkba vagy még északibb tájak felé tartanak, akár teljesen le is mondhatnak további vándorlásukról, és nem térnek vissza szokásos északi költőhelyeikre, ha a háború zaja megzavarja nyugalmukat - vélekedett a dél-afrikai ornitológus.

A hosszú távokat repülő madarak ugyanis nem képesek arra, hogy a telelőhelyekről költőhelyükig leszállás nélkül tegyék meg az utat. Meg kell pihenniük valahol útközben, erőt kell gyűjteniük, és igen sok faj számára ezek a pihenő helyek is ősidők óta változatlanok. Ha valamilyen nyugtalanító ok - például a háború - megzavarja őket, elképzelhető, hogy tájékozódási képességüket teljesen elveszítve, egyáltalán nem mennek tovább, sőt táplálékot sem véve magukhoz, egyszerűen éhen pusztulnak. Ám még ha a madarak folytatják is vonulásukat, a háborús helyzet miatti késedelem következtében esetleg későn érnek a költőhelyekre, és így veszélyesen, sőt esetleg végzetesen lerövidül a fészekrakásra, a fiókák kiköltésére és felnevelésére szánható idő. Különösen drámai ez a messze északon élő fajoknál, ahol az éghajlat miatt a fajfenntartásra fordítható idő amúgy is rövid.

A történelemben persze nem ez lenne az első eset, hogy a háború befolyásolja az állatfajok sokféleségét - mondta a dél-afrikai ornitológus. Az afrikai országokban, például Mozambikban és Angolában évtizedeken át zajló polgárháború megtizedelte az állatvilágot, a több százezres hadseregek folyamatos táplálása következtében alaposan csökkent az emberi fogyasztásra alkalmas húsú fajok száma, az elefántcsordákat pedig a prédára éhes elefántcsontvadászok ritkították meg.

Dél-Irak jelenleg a Közel-Kelet egyik leggazdagabb madárvilágú helye. A dél-iraki mocsarakban van egy egész sor nyugat-oroszországi vízi szárnyas legfontosabb telelőhelye. Vannak olyan - nem költöző - fajok is, amelyek világviszonylatban a legnagyobb számban télen-nyáron e területeken élnek, és költik ki fiókáikat. A világon élő márványrécék 40-60 százaléka például itt él. Minden bizonnyal végzetes lenne a háborús helyzet az itt fészkelő védett, és kihalófélben lévő hosszú csőrű pólingok számára is, amelyekből az egész világon immár összesen csupán mintegy kétszáz példány él szabadon.