A hét műholdképe

Az ELTE Környezetfizikai Tanszékcsoportja és az [origo] Tudomány rovatának együttműködés révén hetente közlünk egy-egy érdekesebb műholdfelvételt Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet térségéből.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lágymányosi campusának ún. Északi Tömbje tetején, a könnyen felismerhető nagy gömbtől a Petőfi-híd irányába 2002 októbere óta egy furcsa, időnként mozgó, időnként felfelé kémlelő parabolaantenna látható. Az antenna egy rádiós vevőállomás része, amely műholdak által észlelt és sugárzott adatokat vesz. Ahogy arról röviden már beszámoltunk, az állomás jelentős fejlesztésen esett át 2003 szeptemberében: immár ez Közép-Kelet-Európa első, közepes felbontású (250 méteres felszíni képelem-méretű) műholdfelvételek vételére is alkalmas vevőállomása. Az állomás szervezetileg az egyetem Környezetfizikai Tanszékcsoportjához tartozik, az operatív működtetést az Űrkutató Csoport (Geofizikai Tanszék) végzi. A telepítés, a továbbfejlesztés, ill. részben a működtetés költségeit a Magyar Űrkutatási Iroda és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatása biztosította és biztosítja.

Az állomást 2002 őszén eredetileg az 1-4 kilométeres felbontású amerikai NOAA AVHRR és kínai FengYun műholdadatok, valamint a közeljövőben az űrbe induló SAS-műszereink adatai vételére állítottuk üzembe. Az említett NOAA és FengYun adatok a világszerte leggyakrabban használt kisfelbontású adatok a távérzékelésben. Előnyük, hogy naponta több műhold is készít felvételeket egy adott területről. Korábban az adatok különféle, nem pontosan reprodukálható előfeldolgozottsági formában külföldről voltak beszerezhetők. Komoly gondot jelent az adatok megfelelő időbeni beszerzése, illetve a használható képek kiválasztása is. A vevőrendszer az Űrkutató Csoport és az együttműködő tanszékek számára jól hozzáférhető adatellátást biztosít, segíti az oktatást, s segítheti más magyar kutatóközösségek munkáját is.

Az Űrkutató Csoport kutatási területei közé tartozik a felsőlégköri elektromágneses jelek vizsgálata is. A kutatócsoport által tervezett, és a magyar BL Electronics céggel együttműködve kivitelezett műszerek, az ún. SAS-berendezések Föld körüli pályára juttatása az idén várhatóan megkezdődik. A vevőállomás fontos feladata a hordozó műholdakkal a kommunikáció és az azokról történő adatvétel. Az állomás üzembeállítása például mintegy 25-30% kal megnöveli a SAS-okkal is felszerelt orosz Kompasz Vulkan katasztrófaelhárító-kutató műholdrendszer globális adatátviteli kapacitását.

Kréta szigete 2004. november 2-án. A kép teljes változata itt érhető el

A vevőállomás továbbfejlesztése a közepes felbontású műholdfelvételek vételére külső nyomaiban is jól látható volt: a nagyobb, 3,2 méter átmérőjű, fekete, háló felületű parabolatányér jól látható például a Petőfi-hídról is. A nagyobb antenna és a nagyobb sávszélességű vételre alkalmas vevőfej lehetővé teszi a 250 méteres képpontméretű, a Terra és Aqua műholdakra telepített MODIS rendszer jeleinek - és képeinek - vételét. Ezek a holdak mintegy 700 kilométer magasságban keringenek. Azokról a területekről lehet képeket készíteni a vevővel, amelyek fölött az áthaladó műhold Budapestről nézve a horizont felett van. A vételkörzet így egész Európára, Észak-Afrikára és a Közel-Keletre terjed ki. A kutatócsoporttal folyó együttműködés eredményeképpen az olvasóink hetente nézhetnek egy-egy érdekesebb felvételt e terület egyik vagy másik részéről.

Ferencz Csaba - Timár Gábor (ELTE)