Meglepő felfedezés az emlősök evolúciójában

A középfül három kis csontocskája legalább kétszer fejlődött ki az emlősök evolúciója során, és egymástól függetlenül alakult ki például a kacsacsőrű emlősnél és az embernél.

A mai emlősök egyedülálló tulajdonsága a gerincesek között, hogy három pici hallócsonttal rendelkeznek a középfülben (kalapács, üllő és kengyel). Ezek továbbítják a dobhártya rezgéseit a belső fül felé. A hüllőknél és a madaraknál egyetlen csont végzi el ezt a feladatot. Mivel ez a rendkívül bonyolult felépítésű csontszerkezet valamennyi emlősnél jelen van, a kutatók biztosra vették, hogy egyetlen egyszer fejlődött ki egy olyan közös ősnél, amelyből később alakultak ki kloákások, az erszényesek és a méhlepényes emlősök.

A paleontológusok az ősmaradványok alapján már korábban megállapították, hogy a modern emlősök középfülcsontjai egykor az állkapocshoz tartoztak, és csak a később bekövetkező elkülönülés után foglalták el a jelenlegi helyüket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a csontocskák a mai emlősembriók korai fejlődési szakaszában az állkapocshoz kapcsolódnak.

A Melbourne-ben található Victoria Múzeum munkatársai a mai kloákások 115 millió évvel ezelőtt élt ősét (Teinolophos trusleri) a közelmúltban fedezték fel Ausztrália déli partjainál. A fosszilis maradvány különlegességét az szolgáltatja, hogy egy jól látható barázda húzódik a felnőtt egyed állkapcsában, jelezve, hogy a kisebb fülcsontok itt még nem különültek el. A Teinolophos azonban azután élt, miután a kloákások már elváltak a méhlepényes és az erszényes emlősöktől. Ez arra utal, hogy a három nagy csoport közös ősénél még hiányzott ez a speciális, három kis csontból álló szerkezet. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy a valamennyi mai emlősnél meglévő csontszerkezet-elrendeződés a kloákások elkülönülése után, egymástól függetlenül alakult ki a különböző csoportoknál. Emiatt a gerinces paleontológusoknak újra kell gondolni az emlősök közös evolúciós örökségének ezt a vonatkozását.

Dulai Alfréd