Az Északi-tengerből a képen három nagy fjord (keskeny, de igen hosszú és mély öböl) nyúlik mélyen a szárazföld belsejébe. Északról délre (fentől lefelé) haladva: a Nordfjord, a Sogne-fjord és a Hardanger-fjord. A legnagyobb a középső, a Sogne-fjord, az egész norvég fjordvidék leghosszabbika: több száz kilométeres kiterjedéséhez 1200 méteres vízmélység párosul. A norvég partokat az Észak-Atlanti-áramlat (a Golf-áramlat folytatása) melegen és jégmentesen tartja, azonban a fjordok kiterjedt öbölrendszereinek a tengertől legtávolabbi részeit még most is jég borítja (mélykék helyett világos-szürkés színek).
A képen Norvégia legmagasabb hegyvidékei is láthatók: a Nordfjord és a Sogne-fjord legtávolabbi ágai fogják közre a Jostedalen-platót, amelynek északkeleti folytatásában emelkednek 2500 méter közelébe a Glittertind és a Galhoppingen csúcsok. A Hardanger-fjord keleti oldalán található a Hardangervidda nevű kiterjedt gleccsermező. A tájat most még egységesen hó fedi, a nyáron is megmaradó gleccsereket néhány hónap múlva tudjuk külön bemutatni.
A felvétel nagyobb változata itt érhető el
A fjordrendszer alakját a jégkorszak hagyományozta ránk: az eljegesedést megelőzően kialakult, a gleccserek által kivájt, szárazföldi völgyrendszert hordozó kőzetlemezt a jégkorszak vastag jégpáncélja több száz, helyenként 1000 méterrel "benyomta" az alatta levő, viszkózusabb földköpenybe. A jégtakaró mintegy 10 000 éve történt elolvadása, és így a terhelés megszűnte óta a terület folyamatosan emelkedik, ma is több centiméter/év sebességgel - de még nem érte el az eredeti magasságát, így a völgyrendszer egy része máig is a tenger szintje alatt van.
A képet március 28-én, pénteken készítette a TERRA műholdon levő MODIS-rendszer. Az ELTE műholdvevő állomásán vett felvételt valós színben mutattuk be.
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)