A NOAA-műholdakon elhelyezett AVHRR-érzékelőrendszer öt csatornás, és a földfelszínt a műhold alatt, az.ún. szubszatellit pontban 1 kilométeres felbontásban érzékeli (1 képpont felszíni kiterjedése 1 km x 1 km). A kép középvonalától távolodva a felbontás romlik, és azért, hogy ezt a képet közölhessük, még ezen is gyengítenünk kellett. A hamis színek jelentése: a fehér a felhőket, a sötétkék (majdnem fekete) a tengert, a barnás árnyalat a szárazföldet jelzi. A kép déli (alsó) és nyugati szegélyén a fekete szín azt jelenti: nincs fenn a Nap.
Keletről azonban gyorsan közelít a napkelte vonala, az ún. terminátor. A kép budapesti idő szerint éjjel háromnegyed háromkor készült, így a terminátor legészakabbi pontja, amely ilyenkor, a nyári napforduló körüli napokban az Északi-sarkkört érinti, már épp elhagyta a kép bal szélét. A felvétel közepén felismerhetjük Finnországot, tőle délre a Finn-öböllel, még délebbre a Baltikumot. Ettől balra a Balti-tenger és Svédország látható. A legészakabbi szárazföld a képen az Északi-fok, amely épp tisztán látszik két felhősáv között. A kép keleti szélének kiterjedt szárazföldje Oroszország.
A Föld forgástengelye nem merőleges a Nap körüli keringés síkjára, hanem azzal kb. 66 és fél fokos szöget zár be. Emiatt a 66 és fél fokos szélességen található sarkkörtől északra ilyenkor nem nyugszik le a Nap; a folyamatos sarki nappal annál hosszabb, minél északabbra megyünk. A sarkkörön a napforduló éjszakáján a Nap épp északon érinti a láthatárt, az ettől mintegy 8 fokkal északabbra fekvő Északi-fokon több mint 2 hónapig nincs napnyugta. Igaz, télen a sarki éjszaka is ilyen hosszú: akkor a déli láthatáron déltájban megjelenő hajnalpír tudatja csak a helyiekkel csillagunk meglétét. A Nap járása a pólusokon a legszélsőségesebb: mind a nappal, mind pedig az éjszaka 6 hónapig tart, a váltás közöttük a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idejére esik.
A felvételt június 19-én hajnalban készítette a NOAA-16 műhold AVHRR-rendszere.
Timár Gábor - Molnár Gábor (ELTE)