A tyúkok és a pulykák a dínók legközelebbi rokonai

Kitömött madarak a Smithsonian Intézetben

A tyúkfélék és a pulykák génállománya sokkal kevesebbet változott más madarakéhoz képest azóta, hogy a madarak kifejlődtek dinoszaurusz őseikből, állítja egy új tanulmány.

A Kenti Egyetem munkatársai által végzett kutatások szerint a tyúkok és a pulykák fejlődési vonalán lévő kromoszómákon lehet a legkevesebb jelentős változást megfigyelni az őseikhez, a tollas dinoszauruszokhoz képest.

A kenti kutatás annak az átfogó tanulmánynak a része, amelyben a különböző madártípusok genomját hasonlították össze, hogy pontosítsák a madárfajok evolúcióját. A kutatók régóta úgy gondolták, hogy a dinoszauruszok ma élő leszármazottai robbanásszerű evolúción mentek keresztül, miután a dinoszauruszfajok zöme kipusztult. A modern madarak részletes törzsfája azonban hosszú ideig zavarba ejtette a biológusokat, és eddig alig tudtak valamit annak molekuláris részleteiről, hogyan alakult ki a madarak több mint 10 000 fajból álló látványos biológiai sokfélesége.

Kitömött madarak a Smithsonian Intézetben Forrás: AAAS/Carla Schaffer

„A madarak genomja jellegzetes abból a szempontból, hogy több apró mikrokromoszómájuk van, mint bármely más gerincescsoportnak. Ezekről a génekben gazdag anyagcsomagokról úgy vélik, hogy a dinoszauruszősökből származnak” – mondta Darren Griffin, a kenti kutatások vezetője. „Azt tapasztaltuk, hogy az általános kromoszómamintázatot tekintve a tyúkok állnak a legközelebb a madárszerű dinoszauruszőseikhez.”

A kutatás folyamán – amely a nemzetközi Avian Phylogenomics Consortium által szervezett négyéves tanulmány részét képezte – feltérképezték a tyúk, a pulyka, a pekingi réce, a zebrapinty és a hullámos papagáj teljes genomszerkezetét.

Griffin professzor munkatársaival összesen 21 madárfaj és egy hüllőfaj genomját tanulmányozta. A csoport ezek alapján vonta le a következtetést, hogy a hüllő ősök genomjához a tyúk és a pulyka genometikai állománya áll a legközelebb.