Tavalyi közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak 85%-a hiszi, hogy Isten teremtette az Univerzumot. Nigériában az emberek 98%-a hisz Istenben. Tízből kilenc indonéziai vallotta, hogy meghalna vallásos meggyőződésért. A múlt hónapban az ír állami piackutató cég arra az eredményre jutott, hogy az írek 87%-a hisz Istenben, és 19%-uk mondja, hogy az olyan tragédiák, mint a 300 000 embert elpusztító cunami, nem rendítik meg hitét, sőt inkább megerősítik azt. A közvélemény-kutatások persze nem adnak teljesen pontos képet, de ha csak megközelítik a valóságot, ezek a számok jól illusztrálják a hit szerepét modern világunkban is.
Miért hisznek olyan sokan? Miért maradt a vallás ennyire megingathatatlan, miközben a tudomány egyre-másra tárja fel a betegségek és természeti jelenségek okait, és egyre közelebb jut az Univerzum megismeréséhez? - teszi fel a kérdést a The Guardian terjedelmes írásában. A tudósok persze megpróbálják ezt megérteni. Apácákat injekcióznak radioaktív anyagokkal, pajkos gyerekeket figyelnek meg, epilepsziás emberek agyát vizsgálják. Az eredményeket összerakva úgy tűnik, hogy az evolúció előkészítette azt, amit a társadalom később tovább formált: az agyat, amely képes a hitre.
Vallás és hit: evolúciós előny?
A vallás kialakulásában fontos szerepe volt annak, hogy az agyunk az evolúció folyamán nagyon gyorsan fejlődött - mondja Todd Murphy, a kanadai Laurentian University viselkedéstudományi szakembere. Ahogy a homloklebeny és a halántéklebenyek egyre nagyobbak lettek, az embernek kifejlődtek azok a képességei, hogy a jövőbe tudjon vetíteni, illetve emlékezzen a múltra. "Amikor ez megtörtént, nagyon új és nagyon drámai tudati képességet szereztünk. Például halott társunk testének látványa azzal az asszociációval járt, hogy egyszer mi is meghalunk. Az elkerülhetetlen halál tudata vetette fel a kérdéseket: Miért vagyunk itt? Mi történik, ha meghalunk? Válaszra volt szükség" - mondja Murphy.
Az emberi társadalom fejlődése fontos szerepe volt a vallásnak. Kontextust teremtett egy erkölcsi kód számára, így egységes etikai szabályok alapján működő közösséget hozott létre. Pascal Boyer antropológus-pszichológus (Washington University, St. Louis) szerint ez megnövelte az adott csoport túlélési esélyeit. Egyes nézetek szerint a vallás annyira sikeressé tette a csoportos túlélést, hogy ez a tendencia mindvégig kiválasztott maradt "evolúciós történelmünk" folyamán. Mások szerint viszont a hit annyira modern dolog, hogy semmiképpen nem befolyásolhatta az evolúciót.
"Szerintem nem maga a vallás jelent evolúciós előnyt, hanem az, hogy a hitre való képesség csak mellékterméke olyan más, előnyös tudati képességeknek, amelyek a fajfejlődés során jöttek létre" - mondja Boyer, aki gyermekekkel végzett pszichológiai kísérletekkel próbálta bizonyítani, hogy a hit velünk született ösztön. "A három-öt éves gyerekek úgy érzik, hogy mindenki tudja, ha valami rosszat csináltak, akkor is, ha senki sem látta vagy hallotta, hogy mit 'követtek el'. Ez nem így van persze, de jól megalapozza a hitet egy olyan valakiben, aki mindent lát. A minket láthatatlanul figyelő morális ítélőbíró nagyon izgalmas elképzelés az emberek számára."
A gyermeki hit persze nem feltétlenül kellene, hogy megmaradjon, ennek ellenére a felnőttek vallásos hite minden életkorban jellemző, és egyáltalán nem a természettudományos tudatlanság velejárója. Boyer szerint a hit megmaradása felnőttkorban - legalábbis részben - feltételezésen alapul. Mégpedig azon a feltételezésen, hogy ha körülöttünk mindenki így gondolkozik, akkor biztosan van benne valami, vagyis megkérdőjelezése értelmetlen lenne.