A romák helyzete a magyar oktatásban

A Magyarországon élő romák felzárkózása a Kádár-rendszer alatt felgyorsult, de a folyamat a rendszerváltás közben megtorpant. Továbbra is látványos az elmaradás az oktatásban, ahol a roma fiatalok esélyei messze elmaradnak a nem roma társaikétól.

A Kádár-rendszer alatt a cigányság helyzete - relatíve - sokat javult, köszönhetően például a "teljes foglalkoztatás" elvének. A romák életkörülményei javultak és talán ennek köszönhető, hogy egyre többen vettek részt az oktatásban is. Egy 1971-es és 1993-as eredményeket összehasonlító szociológiai felmérés szerint 1971-ben mindössze a romák 12 százaléka fejezte be az általános iskolát, ez 1993-ra 46 százalékra nőtt. (Kemény István klasszikus felmérése).

Ugyanez idő alatt az érettségizők aránya is egy százalékkal javult: 1993-ban már 1,5 százalékuk vált maturandusszá. Emellett a romák 0,22 százaléka jutott el a felsőoktatásig, tehát durván minden 450 roma jutott csak el valamelyik főiskoláig vagy egyetemig, ami a korábbiakhoz képest előrelépésnek tűnhet, de még így is messze van az ideálistól.

A rendszerváltás érezhetően nem tett jót a roma felzárkóztatás ügyének. "A roma fiatalok iskoláztatási felzárkózása már a nyolcvanas évek közepén a foglalkoztatási válság első szelére megtorpant" - írta Kertesi Gábor, a roma oktatás témájával foglalkozó közgazdász az Élet és irodalom című hetilapban (49. szám). "A helyzet azóta tovább romlott. A 2003. évi reprezentatív romafelvétel adatai a relatív iskoláztatási hátrányok további növekedéséről adnak számot. A roma fiatalok leszakadása a többségi társadalomhoz képest az 1993. évi, egyébként igen rossz helyzethez képest is óriási mértékben megnőtt." Kertesi máshol úgy fogalmazott, hogy egy roma fiatalnak "ötvenszer kisebb esélye van arra, hogy befejezett középiskolai végzettséget szerezzen, mint egy nem-cigány gyereknek."

A teljes cikk a Mindentudás Egyeteme honlapján olvasható.