Bár Velencében, akárcsak Európa más városaiban, az épületeket, palotákat a légszennyezés is fenyegeti, a város legnagyobb problémája azonban mégis a tenger felől jön. Az év során többször előforduló árapály miatt a víz szintje több tucat centiméternyit emelkedik, és egész negyedeket önt el, kikezdi az épületek alapzatát, s a falakon hagyja a híres-hírhedt zöld alga-vonalat. A Föld globális felmelegedése következtében az árapályok egyre intenzívebbek lesznek - a csatornákból kilépő víz rendre szabályosan elönti még a Szent Márk teret is.
Az Archeo-projekt az Európai Bizottság támogatásában számos francia, olasz és brit kutatót gyűjtött össze annak érdekében, hogy a múlt éghajlati viszonyait és légszennyezettségét vizsgálják, s ezzel segítsenek megmenteni kulturális örökségünket.
Velence műemlékeinek megmentésében meglepő módon a 250 évvel ezelőtt élt neves festő, a Canaletto néven híressé vált Giovanni Antonio Canal segített a tudósoknak. Velencéről festett képei ugyanis rendkívül megbízható, hiteles ábrázolások. Más festő azt festette, ami látni szeretett volna, Canaletto azonban azt, amit látott. A valóságot. Canaletto volt ugyanis az első piktor, aki sötétkamrát, camera obscurát használt festményei készítése során. Az eredeti szerkezetbe a fény egy lencsén keresztül lép be, itt egy tükör visszaveri a fényt, és megjeleníti egy üveglapon. Canaletto erre az üveglapra helyezte vásznát, és gondosan megfestette a kontúrokat.
A festő kínosan precíz volt a részletek ábrázolásában, ezért festményei olyan fényképeknek tekinthetők, amelyeket évszázadokkal a fényképezőgép feltalálása előtt készítettek. Mivel az idők folyamán Velence csak keveset változott, nem nehéz fellelni azokat a helyeket, ahonnan a festő "fényképfestményeit" készítette.
A mai állapot és a festmény összehasonlítása számos információval szolgál: Canaletto hűen ábrázolta például az épületek falán látható korabeli szennyeződéseket, így a hírhedt zöld vonalat is, ami a víz egykori szintjét jelzi. A korabeli és a napjainkban látható zöld vonal összehasonlításával meghatározható a 18. századi árapály vízszintje.
A mai és a 18. századi algák jelezte vízszintkülönbség általában 60-80 cm, ám egy adott hely sajátosságainak megfelelően ettől el is térhet. A kutatóknak azt is figyelembe kellett venniük, hogy a város több ezer, a tenger aljzatába vert facölöpre épült, és ezek lassan süllyednek. A számításokat tovább bonyolította, hogy a súlyos, többemeletes épületek gyorsabban süllyednek, mint alacsonyabb társaik.
Tudományos méréseket Velencében 1870 óta végeznek, de a rendszeres és tudományos vízszintmérés megkezdése előtti állapotokról csak Canaletto festményei tájékoztatnak - a modern mérési módszereket megszégyenítő pontossággal.
Delta - december 7. vasárnap, 12.50