Időjárás a hajónaplókban

Az angol hajóhad trafalgari győzelme a spanyol és a francia flotta felett két évszázaddal később dicsőséget hozott egy brit klimatológusnak, Dennis Wheelernek is. Nelson flottájának hajónaplói ugyanis hozzásegítették ahhoz, hogy képet kapjon azon korok időjárási jellegzetességeiről is, amikor a hajósoknak még nem voltak meteorológiai műszereik.

Köztudott, hogy a múlt éghajlatának ismerete kulcsfontosságú a mai kutatók számára a jelenlegi klímaváltozások megértéséhez. Míg a fák évgyűrűi vagy a jégminták éves változásokat mutatnak ezredévekre visszamenőleg, az nem olvasható ki belőlük, hogy milyen változások történtek egyik hónapról a másikra, napról napra. Akad ugyan hosszútávú hőmérsékleti és légnyomásmérési adat a XVII. századig visszamenőleg, de az óceáni légmozgásokról, amelyek nagy szerepet játszanak az időjárás alakításában, szinte semmilyen információ nem maradt ránk 1850 előttről. Pedig akkor már javában beindult az ipari forradalom és a gyárkémények ontották a szén-dioxidot a légkörbe. Ahhoz, hogy megtudjuk, mennyiben alakította az ember a földi klímát a századokon át, korábbi időkre kell visszatekintenünk.

Wheeler szerint nem is alkalmasabb erre a célra más, mint a korabeli hajónaplók. A XVIII. században a nagy hajósnemzetek árbocosai már javában járták a világ tengereit. 1731-ben az angol hajókon kötelezővé vált a hajónapló vezetése, majd a század közepétől valamennyi más országban is. Anglia, Franciaország, Hollandia és Spanyolország archívumaiban több százezer hajónapló élte túl az idők viharait.

Amellett, hogy mindennapi eseményeket és csatákat, lázongásokat egyaránt dokumentálnak, a naplók nagy részét az időjárás-megfigyelések töltik ki. Kiolvasható belőlük, mikor hogyan változott a szél iránya, erőssége, esett-e az eső. A tengerészek számára a pontos megfigyelések létfontosságúak voltak, hiszen a XVIII. században még kevés hajón akadt olyan eszköz, amellyel a földrajzi helyzetet meghatározhatták volna. Ismerniük kellett tehát a szél irányát és sebességét ahhoz, hogy hajójuk sebességét és helyét meghatározzák. Négyóránként, vagy még gyakrabban ellenőrizték a szélsebességet és a szélirányt, feljegyezték a tenger állapotát, ködöt, napsütést, csapadékot, szárazságot.