A Magyar Országos Levéltár (MOL) kutatója, Zsupos Zoltán saját családfájának elkészítésén dolgozott, amikor a régi iratok között egy meglepő anyakönyvi adatra bukkant. A kutató a Furtán lakó Bói családról keresett dokumentumokat, és ekkor lelte meg - a születések feljegyzései között - a két rovásírásos bejegyzést. Mindez a MOL honlapján is megtekinthető, ahol a hét dokumentumának választották.
A református lelkész 1779. május 15-én a dátumot még a megszokott betűkkel írta be, de a születés és keresztelés adatait már rovásírással. Így a "Török István leánya, Mária" és a "Leányok tanítója Nagy Ferenc" szövegrészletek szerepelnek rovásírással. Három évvel később, 1782. szeptember 15-én a dátum szintén a szokásos módon, az adatok azonban ismét rovásírással íródtak: "Török István fia István" és "Prédikátor Szentesi György".
Mindez Zsupos szerint bizonyítja, hogy Török István jó barátságban lehetett a lelkésszel, hiszen őt magát, Szentesi Györgyöt kérték fel a keresztapaságra. Szentesi ezt el is vállalta az ifjabb Török István esetében, és valószínűleg figyelmességből, kedvességből írhatta rovásírással be az adatokat a dokumentumba. (Csak Török István gyermekeinél fordul elő ugyanis a rovásírás ezekben az iratokban.)
A rovásírás ismert volt a jezsuiták körében is. Példaként említi Zsupos, amikor Zakariás János szerzetes 1756-ban a perui jezsuita misszióról Bartakovics Józsefhez, nagyszombati szemináriumi rendtársához írt magyarul és latinul. Zakariás több kifejezést valószínűleg azért jegyzett le rovásírással, hogy azt a spanyol cenzúra ne tudja elolvasni.