Vonják ki a szovjet csapatokat! - színészek és írók 1956-ban

Neves színészeink közül sokan vállaltak szerepet az 1956-os forradalomban, ezért később bűnhődniük kellett a Kádár-korszakban. Az írók közül a népi áramlat hívei a parasztpárt újjáéledésénél aktivizálták magukat, Déry Tibor pedig a forradalom egyik szellemi előkészítőjeként vonult be a történelembe.

Az udvarról a Budafoki úti kapun át indult el az a műegyetemi diákfelvonulás, amely 1956. október 23-án forradalomba torkollt. Persze nemcsak műegyetemisták, a többi felsőoktatási intézmény hallgatói - így a színművészeti főiskolások - is csatlakoztak a menethez. Mire a Petőfi téren vagy később a Bem téren elhangzottak az akkori neves színészek szavalatai, már nem csupán diákok, hanem pestiek ezrei is hallgatták Bessenyei Ferencet (ekkor már kétszeres Kossuth-díjas volt) vagy Sinkovits Imrét.

A forradalom költeménye nem Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" című, rendkívül hatásos verse volt, amelyet manapság talán a legtöbbször idéznek október 23. ürügyén. Ezt a verset Illyés még 1950-ben írta. A valóságban 1848 márciusához hasonlóan a Nemzeti dal, Petőfi mozgósító költeménye hangzott fel a legtöbbször a pesti utcákon - erről Standeisky Éva történész kutatásaiból tudunk. (Illyés zsarnokságot elítélő művét a Rákosi-korszakban természetesen nem publikálták, és csak a forradalom utolsó napjaiban, 1956. november 2-án közölte az Irodalmi Újság.) Sinkovits Imre a Petőfi-szobornál szavalta el a Nemzeti dalt, Bessenyei Ferenc pedig a Szózatot mondta el október 23-án. Ezek a forradalom kitörésének pillanatai voltak.

Bessenyei Ferenc

A magukat 23-án exponáló színészek a színházakban és az újraszervezett, újraalakult művészeti szövetségekben is vezető pozíciókba kerültek a következő napokban. Általában beválasztották őket a forradalmi bizottságokba. Amikor november 4-én a szovjet tankok leverték a szabadságharcot, a kéthetes forradalmi tevékenység - a megtorlásnál már nemcsak az október 23-ai eseményeket vették figyelembe - a pályától való átmeneti eltiltással, szilenciummal (Sinkovitsnál ez fél év volt) vagy akár börtönbüntetéssel is járhatott (például Darvas Iván esetében).

Csere a színházak élén

A Nemzeti Színházban október 23. és november 4. között számos változás történt: a Népszava szerint lemondatták Major Tamás igazgatót, a Madách Színházból pedig elküldték Gábor Miklóst. A Nemzetiben mindenesetre Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre, az október 23-ai szavalatok vezéralakjai bekerültek a forradalmi bizottságba (FB). Mindkettőjük pályája megtört később, a forradalom leverése után.

Az FB-be bekerült ekkor még Szörényi Éva, Somogyvári Pál és Raksányi Gellért is. Pongrácz Gabi, a színház párttitkára ezután átadta a kulcsokat, kiosztotta a káderanyagokat (a színészekre és a többi munkatársra vonatkozó személyi feljegyzéseket, pártminősítéseket és egyéb iratokat), majd a tudósítások szerint távozott a színházból.

A Madách Színházban Gábor Miklós menesztése után a forradalmi bizottság elnöke Tímár József lett. Bekerült a bizottságba Darvas Iván és Tolnay Klári is. Darvast a forradalom után többéves börtönbüntetésre ítélték, a színészek közül az egyik legkeményebb megtorlást vele szemben alkalmazták. Ezt azonban nem az FB-ben játszott tevékenysége magyarázza: Darvas október 30-án az ügyészség forradalmi bizottságától felhatalmazást szerezve 140 politikai foglyot szabadított ki egy budapesti börtönből. Köztük volt a testvére is, akit korában 10 évre ítéltek. Őmiatta szánta el magát a radikális lépésre.

Darvas Iván

A Madáchban mindeközben ideiglenes igazgatótanács is alakult, amelyet Tímár József, Horváth Jenő, Deák Lőrinc és Mészöly Dezső író alkotott. (Mészöly dramaturgként tevékenykedett a színházban.)

Váltás az Operettszínházban

Az Operettszínházban megbukott a nagy hatalmú és rettegett Gáspár Margit, helyébe azonban nehezen találtak új igazgatót. Fényes Szabolcs zeneszerző időt kért, a helyzet rendezésére várva. (Érdekes, hogy Fényes a Vidám Színpadon vállalt funkciót ugyanekkor, az Operettben viszont a maga szempontjából jól döntött: 1957-60 között lett igazgató itt. Tehát hosszabb ideig volt vezető, mint azok, akik a forradalom idején pár hétre exponálták magukat más színházakban, aztán szilenciumra vagy börtönbüntetésre ítélték őket.) Így az Operettszínház igazgatótanácsának elnökévé 1956 októberében a legendás Latabár Kálmánt választották meg. A színház forradalmi bizottságába Szirtes Györgyöt és Borvető Jánost is beválasztották.

A társulat tagjai közül mindeközben Albert István táncművész fegyverrel is harcolt a Kálvin téren, de Hámori Miklós énekkari tag is fegyvert fogott a korabeli tudósítások szerint.

Latabár Kálmán

A Vidám Színpadon az igazgatótanácsba többek között Kellér Dezső, a híres konferanszié, Horváth Tivadar, Latabár Árpád és a már említett Fényes Szabolcs került be.

Darvasék javaslatára színészsztrájkot hirdettek

Október 30-án már a színészek "színházközi" együttműködése is körvonalazódott: megválasztották a Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagjait. A Nemzeti Színházban tartott gyűlésen a Madách Színház, az Operaház, a Néphadsereg Színháza, valamint a Nemzeti Színház művészei vettek részt. Bessenyei Ferencet, Hindy Sándort, Sinkovits Imrét, Raksányi Gellértet, Szörényi Évát is beválasztották ebbe a testületbe.

A gyűlésen Darvas Iván ismertette a Madách Színház forradalmi bizottságának határozatait, amit kisebb változtatásokkal elfogadtak a jelenlévők. Így színészsztrájkot hirdettek addig, amíg a szovjet csapatokat ki nem vonják Magyarországról, illetve az ÁVH-t "megnyugtató módon" fel nem oszlatják, a bűnösöket felelősségre nem vonják.

Vidéken is csatlakoztak a felhíváshoz

Ezután még a Színművészeti Szövetségben egy, az ideiglenes nemzeti bizottsághoz hasonló testület alakult (Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottsága), amelybe Sinkovitsot, Darvast, Pécsi Sándort és Bessenyeit is beválasztották. Az ország valamennyi színházát felszólították ekkor, hogy alakítsanak forradalmi bizottságokat.

Erre reflektált az egri Gárdonyi Géza színház is. Még október 30-án összeült az ottani társulat, leváltották Ruttkai Ottó igazgatót, helyére Juhász János színművészt választották. Ruttkait felfüggesztették állásából is - erről a helyi forradalmi bizottság nevében október 31-én adott ki közleményt Kenderesi Tibor, Solti Bertalan és Farkas István. (A dokumentumot Cseh Zita közölte Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai című kötetben.)

Az egriek kimondták azt is, hogy a színház valamennyi dolgozója csatlakozik Bessenyei Ferencnek a rádióban elhangzott nyilatkozatához, annak összes pontjaival egyetértenek. Az egriek is követelték, hogy vonuljanak ki a szovjet csapatok, és csatlakoztak a sztrájkfelhíváshoz.

Az írók már korábban aktivizálták magukat

Miközben színészeink a forradalom napjaiban aktivizálták magukat, az írók már jóval a forradalom előtt szervezkedtek, demokratikus kezdeményezések mellé álltak. Több író, így Tardos Tibor és Déry Tibor is részt vett a Petőfi-kör nyilvános vitáiban, amelyek során 1956 tavaszán és nyarán rendkívül keményen bírálták a hatalmat. Rákosit szovjet nyomásra 1956 nyarán leváltották, de a Petőfi-kört előtte még betiltották. Ekkor azonban már nem sikerült megállítani a demokratizálódást.

Az erjedésben több tényező játszott szerepet 1956 őszén, a forradalom előtti hetekben. A koholt vádak alapján kivégzett - maga sem bűntelen - kommunista belügyminiszter, Rajk László újratemetése néma demonstráció volt a rendszer ellen. A diákszövetségek létrejötte újabb lendületet adott az értelmiségi mozgalmaknak, ezek a szervezetek fogalmazták meg a későbbi forradalmi követeléseket is országszerte, nem csak Budapesten. De szerepet játszott a hangulat fokozódásában a színház is: Németh László darabjában, a Galileiben október 23. előtt Bessenyei Ferenc alakítása már-már forradalmi volt - utólagos visszaemlékezések szerint.

Az írók egy része politikai pártokba lépett be a forradalom idején, illetve többnyire nem túl magas színvonalú forradalmi mozgalmi verseket faragott. Standeisky Éva történész állapítja meg, hogy a Rákosi-korszak kurzusköltői közül sokan 1956 forradalmi napjaiban is előálltak verseikkel. Voltak közöttük persze jobb írók-költők is: Zelk Zoltán például korábban Sztálint dicsőítette ("A hűség és hála éneke"), aztán 1956-ban a forradalom halottait is elsiratta a "Feltámadás"-ban.

A népi írók a parasztpártot élesztették fel

Az egykori népi írók egy része és néhány kiemelkedő jelentőségű értelmiségi viszont a Nemzeti Paraszt Párt újjászervezésében vett részt 1956 októberének utolsó napjaiban. A Petőfi Párt néven újjáalakuló szerveződés vezető bizottságába bekerült Bibó István jogász és politikai gondolkodó, akadémikus, aki később - meghazudtolva szobatudósi mivoltát - a Nagy Imre-kormány tagjai közül utolsónak maradt a Parlamentben, és nyilatkozatban tiltakozott a szovjet bevonulás ellen.

A Petőfi Párt vezetősége "fölé" végül egy irányító testületet választottak 1956. október 31-én. Ebben számos író - többségükben népi írókról van szó - kapott szerepet: Németh László, Féja Géza, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Sinka István, Szabó Lőrinc, Tamási Áron és Veres Péter is közöttük volt.

A forradalom előtt aktív írók másik csoportja 1956 októberének végén, novemberének elején is elmondta a véleményét. Déry Tibor például a Köztársaság téri vérengzés után a forradalom méltóságának és tisztaságának megőrzésére, a vérontás leállítására szólított fel. Felismerte ugyanis, hogy a népítéletek csak ürügyet adnak a külső, szovjet beavatkozásra. Ezért hangsúlyozta, hogy a bíróságokra kell hagyni az ítélkezést.

Ettől függetlenül Déryt súlyos börtönbüntetésre ítélték a forradalom után, akárcsak Tardos Tibort. Elsősorban a forradalom utáni hetekben, hónapokban játszott szerepéért ítélték el 1958-ban a híres gyermekpszichológust, Mérei Ferencet. Szabadulása után ő készítette Binét Ágnessel együtt az Ablak-Zsiráf gyermekkönyvet.

Fekete Sándor írót a Hungaricus álnéven készített írása miatt vetették börtönbe a Mérei-perben. Fekete a forradalom leverése után készítette a "Hungaricust", pontosabban a "Cikksorozat a magyar nemzeti-demokratikus forradalom néhány tanulságáról" című szöveget. Ezt 1956 decemberében stencillel sokszorosították. Gál Éva 2009-es tanulmányából tudjuk, a kádári állambiztonság csak egy évvel a Hungaricus születése után szerzett tudomást a műről, amikor Kosáry Domokos, a történész ellen indítottak eljárást, és iratai között megtalálták az egyik példányt 1957 végén. Sokáig Kádár titkosszolgái azt hitték, Mérei Ferenc írt Hungaricus álnéven, csak később derült ki, hogy Fekete Sándor a szerző.

Az utolsó napok reménytelensége

Visszatérve az 56-os forradalom leverésére, az utolsó napok reménytelensége a Népszava hasábjairól is kiderül. A szovjet bevonulás előtti, november eleji hír szerint Kodály Zoltán levelet írt a szovjet zeneszerzőkhöz. A magyar komponista és zenetudós arra kérte kollégáit, hogy járjanak közbe kormányuknál, és a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. Persze a levélnek semmiféle foganatja nem volt: a szovjet pártvezetés határozata nyomán a Vörös Hadsereg eltiporta a magyar forradalmat és szabadságharcot.