Hatalmas ókori építményt találtak Izraelben

Izrael földje régészeti szempontból egyike a legizgalmasabb területeknek: a történelem előtti időktől fogva több jelentős kultúra hagyta itt maga után tárgyi emlékeit. Az izgalmas leletekben - gondoljunk csak a Holt-tenger mellett fölfedezett tekercsekre - eddig sem szűkölködő vidék újabb érdekes fölfedezéssel gyarapodott.

Az új fölfedezést még érdekesebbé teszi, hogy a lelőhely ezúttal nem a szárazföldön, hanem a Galileai-tenger, Izrael legnagyobb édesvizű tavának aljzatán található. Az International Journal of Nautical Archaeology legfrissebb számában olvasható beszámoló szerint a lelőhelyet izraeli régészek kezdték el föltárni, még 2003 nyarán indult kutatásaik során. Az eredetileg a tófenék föltérképezésére irányuló kutatásokkor a Galileai-tenger (Kinneret-tó) délnyugati részén a régészek egy eddig ismeretlen, jelentős méretű objektumra bukkantak.

A felfedezés helye. A bal felső kép bekeretezett, B-vel jelölt részlete látható kinagyítva a nagy képen

A tudósok szerint az objektum alakja és összetétele semmilyen természetes képződményre nem hasonlít, ezért bizonyosak benne, hogy emberkéz alkotta. Az építmény nem más, mint egy nagyjából hetven méter átmérőjű és tíz méter magas kúp. A hatalmas kúp nem szimmetrikus: a csúcspontja a nyugati oldalán van, tehát ezen az oldalon kifejezetten meredek, míg a keleti oldala a kúpnak jóval lankásabb. Ez vélhetően összefügg azzal, hogy a tengerfenék nyugat-keleti irányban enyhén lejt. Számításaik szerint a hatalmas építmény 25 ezer köbméter térfogatú, tömege pedig elérheti a 60 ezer tonnát, ami megfelel egy modern hadihajó súlyának.

A kőhalom alakja és méretei

A hatalmas kúpot a Föld számos pontján megtalálható megalitokkal rokonítják a régészek. A megalit görög elemekből létrehozott összetett szó, szó szerint "nagy kő" a jelentése, legismertebb példája pedig a Stonehenge. A Galileai-tenger fenekén fölfedezett építmény nagyjából egy méter nagyságú, megmunkálatlan kövekből épül föl. A bazaltkövek elrendezése nem mutat rendszert: az építmény első pillantásra egy hatalmas, bazaltkövekből összehordott halomnak tűnik. A halom alján nincs semmilyen fal vagy egyéb határ, ám úgy tűnik, hogy a homok alatt még folytatódik az alap.

Kincsvadászatból modern tudomány

Az izraeli kutatók által alkalmazott módszerek jól jelzik azt az utat, amelyet a régészet az elmúlt közel másfél évszázad során bejárt. A víz alatti régészet - amelynek a saját nemzetközi szakfolyóiratában publikálták felfedezésüket - iránti érdeklődés kibontakozását általában az 1850-es évekhez kapcsolják: 1853-1854 telén a svájci tavak rendkívül alacsony vízszintje miatt olyan épületelemek, kerámiadarabok és más tárgyak kerültek napvilágra, amelyek addig ismeretlenek voltak. Innen jött a gondolat, hogy érdemes alaposabban is körülnézni a tengerek és tavak fenekén, hiszen a víz alatt másképp őrződnek meg a tárgyi emlékek, mint a szárazföldön.

Ez kezdetben már ismert lelőhelyek kutatásához vezetett, így először például gyöngyhalászoktól nyert információk alapján tártak föl a régészek hajóroncsokat. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger övezetéből ma már közel 1000 ókori és középkori hajóroncsot ismerünk. Közülük a legismertebb az 1982-ben a Törökország déli partjainál lévő Ulu Burunnál fölfedezett Kr. e. 14. századi hajó, amelynek teljes rakományát tanulmányozni tudták a régészek. Az így nyert információ elképesztő mértékben gazdagította a kor hajózásáról, kereskedelméről alkotott képünket. VIII. Henrik hadihajóját, a Mary Rose-t pedig az 1980-as években ki is tudták emelni a tengerfenékről.

A víz alatti régészet másik fő iránya olyan területek vizsgálata, amelyek korábban szárazföldként komoly településeknek adtak otthont, ám a vízszint emelkedése miatt maradványaikat ma víz fedi. Az egyik jelentős ásatás például az izraeli Caesarea Maritima körzetében folyik. A város a Kr. u. 1. században Palesztina egyik legjelentősebb, római fejlesztésű kikötője volt, ám egykori mólói a vízszint emelkedése folytán ma öt méter mély vízben állnak.

A víz alatti régészet komoly tárgyi felszerelést igényel. Sok esetben már a lelőhely fölfedezése sem egyszerű: a tengerfeneket ábrázoló légifotók mellett a modern technika segíthet. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kifejlesztett és azóta is korszerűsített technikát alkalmazták a Galileai-tenger kutatásánál is.

A régészek kétféle eszközt vetettek be: az egyik az oldalpásztázó szonár volt, amely legyezőszerű sugárban teríti a hanghullámokat, és grafikus képet készít a tengerfenékről. Ezzel az eszközzel képesek pontosan fölvázolni a tengerfenék domborzati viszonyait. Az izraeli tudósok ennek segítségével figyeltek föl a tengerfenéken található szokatlan alakú objektumra.

Szonárral készült felvételek. A bal oldali képen jól látható az objektum mérete

A szeizmikus szelvényező hangradar hangimpulzusokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek a tengerfenék alá temetődött tárgyakról. Ennek segítségével állapították meg például azt, hogy a hatalmas kőhalom a tengerfenék homokja alatt még folytatódik.

A szonár és a hangradar mellett a Galileai-tengerben található kőhalmot búvárok is megvizsgálták. A búvárok fényképeket is készítettek, ennek alapján megállapíthatóvá vált a kőhalmot alkotó bazaltkövek mérete és formája. A búvárok azt is megfigyelték, hogy a kőhalom környékén, a környező vizekkel ellentétben, nagyon gyakori a tilapia nevű hal.

A hatalmas kőhalmot bazaltkövek alkotják

A föltárás következő fázisa a tenger alatt elvégzett ásatás lesz. Ez egyelőre várat magára, hiszen a víz alatti ásatás jóval bonyolultabb és költségesebb a felszínen végzettnél.

Mire használták a hatalmas kőrakást?

A modern régészet legfontosabb alapelve, hogy nem csupán a megtalált lelet fontos, hanem az adott lelet környezete is. A mai régészet egyik fő célja ugyanis az, hogy a föltárt lelőhely alapján következtetéseket vonjanak le például az adott település társadalmi, gazdasági vagy éppen vallási, etnikai viszonyairól és annak változásairól. A régészek tehát minden esetben igyekeznek megrajzolni a föltárt leletek, lelőhelyek kontextusát.

Az izraeli régészek is megfogalmaztak néhány fölvetést a Galileai-tenger fenekén talált hatalmas kőkúppal kapcsolatban. Fölvetették annak lehetőségét, hogy a kőkúp eredetileg is víz alá készült. A búvárok azon megfigyelésére építenek, hogy a fent említett halfaj gyakori a kőkúp közelében. Ennek értelmében a kőkúp egyfajta "halneveldeként" funkcionált volna: a feltételezés mellett szól az, hogy a Galileai-tengerben ismerünk olyan, kőből készült építményeket, amelyeket vélhetően halfogásra használtak. Ellene szól viszont, hogy ezek az építmények sokkal kisebbek, ráadásul egyik sem épült ennyire masszívra.

Valószínűbbnek tartják azt, hogy az építmény eredetileg a szárazföldön épült, és később, a vízszint emelkedése miatt "került" a tenger fenekére. A Galileai-tengerhez kapcsolódó egyéb kutatások alapján úgy tűnik, hogy a vízszint az ókorban lényegesen alacsonyabb volt, így a mai tengerfenék akkor még partvidék volt.

Az építmény keletkezési idejére vonatkozóan egyelőre külső adatokra hagyatkoznak. A környéken ugyanis csupán a korai bronzkorhoz, vagyis a Kr. e. 3. évezredhez lehet kapcsolni megalitikus építményeket. Ezért azt feltételezik a régészek, hogy a most fölfedezett építmény kapcsolatba hozható az új felfedezés helyszínétől mindössze harminc kilométerre található Khirbet Beteiha-i monumentális megalittal, amely három koncentrikus körből áll, közülük a legnagyobb átmérője 56 méter. A környéken található más hasonló jellegű építmények is a korai bronzkorból valók.

Ha helyesnek bizonyul a Kr. e. 3. évezredből származó adat, akkor könnyen lehet, hogy a Galileai-tenger fenekén talált építmény összefüggésbe hozható azzal a nagyjából egy kilométerre északra található lelőhellyel, amely Bet Yerah vagy Khirbet Kerak néven ismert. Ez a lelőhely a korai bronzkorban jelentős méretű település volt: közel ötezer lakosával, kövezett utcáival és erődítéseivel a mai Izrael területén kialakult legjelentősebb város volt.

A víz alatti ásatások lefolyásáig a kőhalom rendeltetésével kapcsolatban nem lehet semmi bizonyosat mondani. Elképzelhető, hogy más megalitokhoz hasonlóan esetleg ez is temetkezési célokat szolgált. A régészek szerint egy biztos: akármilyen céllal is építették, az építők biztosan egy jól szervezett társadalom képviselői lehettek, hogy a hatalmas mennyiségű követ egybehordják.