Fél évezrede vannak nálunk tűzijátékok

Gabriel Szabo - Szabó Gábor Augusztus 20-i tűzijáték Lánchídi kilövési pontjának telepítési munkálatai

Magyarországon már legalább 500 éve rendeznek tűzijátékokat, Szent István napja pedig egyik legrégebbi ünnepünk. A kettő azonban csak viszonylag későn kapcsolódott össze: az első augusztus 20-i tűzijátékokat a 19. század első felében tartották. A tűzijátékok történetét egyébként végigkísérik a balesetek és az ünnepek jellegét érintő viták.

Tűzijátékok Magyarországon

Az először Kínában használt tűzijátékok a 14-15. században terjedtek el Európában. Ekkor jutottak el Magyarországra is, noha az első magyarországi tűzijáték időpontja nem meghatározható. Egyes vélemények szerint Mátyás király és Beatrix esküvőjén rendeztek először tűzijátékot, mások szerint már korábban, a 14-15. század fordulóján robbantak az első színes rakéták Magyarország egén.

Az egyik legrégebbi hazai adat a tervezett esemény elmaradásával kapcsolatos. 1563-ban Miksa király koronázására Pozsonyban nagy látványossággal készültek, Trója várának imitált ostromát kívánták bemutatni a közönségnek. A vár fából épült hasonmására szerelték föl a rakétákat, ám egy német és egy olasz katona között vita támadt. A németek nem akarták meggyújtani a röppentyűket, az olasz katona azonban idő előtt begyújtotta azokat, így nagy ropogással az egész favár leégett, az esti táncmulatság és tűzijáték pedig elmaradt.

Az idei tűzijáték telepítési munkálatai a Lánchídon Forrás: Szabó Gábor

1608-ban, II. Mátyás pozsonyi koronázásakor már nem vallottak kudarcot, az ökörsütés, pénzszórás és egyéb látványosságok sorában tűzijátékkal szórakoztatták a közönséget. A 17-18. század magyarországi királyi és főúri udvaraiban egyre gyakrabban rendeztek tűzijátékot, amihez gyakran esküvők vagy jeles látogatások kínálták az alkalmat. A tűzijátékokat gyakran barokk színjátékokhoz, díszkivilágításokhoz, fáklyákból kirakott különféle képekhez vagy vízi felvonulásokhoz kapcsolódtak. A 18. század végén különösen híresek voltak Esterházy Miklós herceg tűzijátékai, de II. Lipót 1790. évi budai koronázása is emlékezetes pirotechnikai bemutatóval szolgált.

Szent István ünnepe

Szent István király napja egyik legősibb ünnepünk. A király 1038. augusztus 15-én halt meg, így a halála utáni évtizedekben ezen a napon emlékeztek meg róla. Szentté avatása – egészen pontosan oltárra emelése – azonban 1083. augusztus 20-án történt, így Szent László király már azt rendelte el, hogy ezen a napon kell megemlékezni az államalapító királyról. Buda visszavívásának emlékére 1686-ban XI. Ince pápa a katolikus ünnepek sorába emelte Szent István napját, ekkor augusztus 16. lett Szent István emléknapja.

1771-ben XIV. Benedek pápa törölte a katolikus ünnepek sorából Szent István napját. Mária Terézia királynő azonban még abban az évben megerősítette az ünnep jelentőségét Magyarországon, hiszen a királynőnek jelentős szerepe volt abban, hogy kétszáz év után a Szent Jobb Raguzából Budára került. 1771-ben fényes ünnepségek keretében hozták Budára az ereklyét, majd a királynő elrendelte, hogy minden év augusztus 20-án nagy ünnepség keretében kell a nyilvánosság előtt is bemutatni a Szent Jobbot. Később még azt is elrendelte, hogy a katolikus híveknek nem szabad dolgozni augusztus 20-án.

Az ekkor még egyértelműen egyházi jellegű ünnep a 19. század elején kezdett világi formát ölteni. 1818-ban a helytartótanács kötelezővé tette a polgári és a katonai hatóságok megjelenését az augusztus 20-i ünnepen. A reformkorban egyre nagyobb szabású lett Szent István emléknapja: a délutáni körmenetet követően Pest város nagyobb középületeit látványos díszkivilágítás, festmények és ünnepi feliratok ékesítették. A különféle látványosságok sorában a különféle tűzijátékok is hamar helyet kaptak: az első erre utaló adat 1829-ből való, 1835-ben pedig már egészen biztosan pirotechnikai bemutató köszöntötte a Városligetben Szent István napját.

Augusztus 20. mint nemzeti ünnep

Szent István napját a szabadságharc leveréséig rendszeresen megünnepelte Pest-Buda népe, az önkényuralom időszaka után azonban csak 1860-ban nyílt ismét lehetőség erre. A hosszú idő után újra megrendezett ünnep természetesen ezúttal is látványos tűzijátékkal zárult, noha az esemény végül botrányba fulladt: a tűzijáték utolsó elemét, amely Szigetvár ostromát ábrázolta, technikai okokból el kellett halasztani, a felbőszült tömeg pedig dühében összetörte a városligeti padokat és a tűzművész egész berendezését.

A lánchídi kilövési pont telepítési munkálatai Forrás: Szabó Gábor

Az 1867. évi kiegyezést követően folyamatos viták kereszttüzében állt az augusztus 20-i ünnep. Az országgyűlés évekig tartó vitát folytatott Szent István ünnepének nemzeti ünneppé minősítéséről. Sokan – különösen a protestáns oldalról – úgy vélték, hogy az alapvetően katolikus eredetű ünnep nem lehet az egész nemzet ünnepe, ezért inkább március 15-ét javasolták nemzeti ünnepnek. Végül az ellenzők kisebbségben maradtak, így 1891-ben az országgyűlés augusztus 20-át nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánította, noha ekkor még nem övezték olyan látványos ünnepségek Szent István napját, mint ma.

Látványosságok és botrányok a Duna két partján

Az augusztus 20-i tűzijátékok mai helyszíneit, a Gellért-hegyet, a Duna hídjait és magát a folyót a 19-20. század fordulóján is gyakran használták látványos bemutatók helyszínéül. A Budapestre látogató Vilmos német császárt vagy éppen Ferenc József születésnapját nagy tűzijáték és díszkivilágítás fogadta. A legnagyobb ünnepség azonban a főváros idegenforgalmának fellendítésére 1903. május 13-án megrendezett Duna-ünnepély volt, ami külsőségeiben megelőlegezte a későbbi augusztus 20-i ünnepségeket.

Kétszázezer turista látogatott a magyar fővárosba a rendezvényre, ahol még ápolók is készen álltak, ha netán valaki rosszul lenne a hatalmas tömegben. Pontosan este nyolckor kezdődött a rendezvény: először két monitor (folyami hadihajó) vívott rakétacsatát a folyón, majd huszonnégy hajóból álló flotta vonult végig a Dunán. A legnagyobb sikert az Újpest hajó aratta: az Operaház művészeit szállította, akik látványos zenés műsort adtak. Kilenc órakor kezdődött a Gellért-hegyről föllőtt tűzijáték, amely összesen hetvenhat darabból állt.

Az ünnepély nem múlt el botrány nélkül: a Nemzeti Újság négyrészes leleplező cikkben fedte fel a szervezés körüli visszásságokat. A legnagyobb felzúdulást mégis az okozta, amikor az este fél kilenckor a királyi palota erkélyére lépő Ferenc Józsefet az osztrák himnusz fogadta, nem pedig a magyar. Holló Lajos képviselő az ügyben még a miniszterelnökhöz is interpellált a parlament következő ülésén. Az ünnepély ráadásul szemerkélő esőben fejeződött be, ami eléggé kedvét szegte a nézőközönségnek.

A Horthy-korszak tűzijátékai

Az első világháborút követő években sokáig nem volt megfelelő anyagi forrás augusztus 20. méltó megünneplésére, noha a trianoni békeszerződés után a történelmi Magyarországot szimbolizáló Szent István alakja még fontosabbá vált. Az 1920-as évek második felében aztán a főváros illetékesei úgy határoztak, hogy Szent István-hét megrendezésével teszik emlékezetessé 1926. augusztus 20-át. Az ünnep hagyományos egyházi elemeihez, vagyis például a körmenethez hangsúlyosan világi elemek is kapcsolódtak, mint például a kormányzó ünnepi beszéde vagy az országzászló fölavatása.

Az ünnep világi jellegéhez tartozott a Gellért-hegyről föllőtt tűzijáték is, ami a húszas évek végétől egyre látványosabb lett. 1927-ben a Citadella bengáli fényben ragyogott, a végén pedig a magyar címer jelent meg az égbolton. A tűzijátékot azonban még így is sok kritika érte, így a főváros külön bizottságot hozott létre a látványosság fejlesztésére. Az első eredmények az 1936. évi Szent István-napon voltak láthatóak: a tűzijáték a katonai hatóságok által biztosított fényszórók fényjátékával egészült ki.

Budapesti tűzijáték az Erzsébet hídnál Forrás: Fortepan

Az augusztus 20-i ünnepség valójában csak főpróba volt a következő év nagy világeseményéhez, az 1937. évi Eucharisztikus Világkongresszushoz kapcsolódó látványosságokhoz. A világkongresszus látványos műsorában helyet kapott a Hősök terén megrendezett szentáldozás, amit a Dunán megrendezett hajófelvonulás követett. A felvonulást az esti órákban hatalmas tűzijáték zárta, a Gellért-hegyen ötven méter magas, bengálifénnyel megvilágított kereszt állt.

A Horthy-korszak további időszakában is látványos tűzijátékokat rendeztek augusztus 20-án. Ekkor vált szokássá az is, hogy hangszórókon közvetített zene kíséri a tűzijátékot. 1938-tól Petróczy Gyula főhadnagy, a Gellért-hegyre fölállított hatalmas kereszt tervezője irányította a Szent István-napi tűzijáték előkészületeit. 1938-ban legfőbb újítása az volt, hogy villanyégőkből a Gellért-hegy oldalába a Trianon előtti és utáni Magyarország hatalmas térképét rakta ki, amit elutasított javaslata szerint állandó jelleggel a helyén kellett volna hagyni.

1939-ben újra fölállították a világító Nagy-Magyarország-térképet, 1940-ben pedig az IBUSZ már belépti díjat is szedett a jobb helyekért, a műsort pedig a polgármester beszéde nyitotta meg. 1941-ben aztán elmaradt a tűzijáték, mert az előkészületek során keletkezett tűzben több munkás meghalt. Horváth István lakatossegéd aztán saját tűzijátékával kívánta szórakoztatni a fővárosiakat, ám az eredmény a Gellért-hegy oldalának leégése lett. A háború miatt több tűzijátékot már nem rendeztek a korszakban.

Az Újság kritikája az 1926. évi tűzijátékról

„Hát kérem. Én néhány hónap ezelőtt Reszegepiskolton, az ottani legényegylet majálisán láttam egy tűzijátékot, ott legalább ötven rakétát, 10 forgónapot és egy csomó egyéb ötletes tűzijátékot mutattak be és az egész szakadatlanul két órán át tartott. Ehhez képest a fent említett pesti „tűzijáték”, bocsánat a kifejezésért, olyan snassz és olyan kicsinyesen smucig csinálmány volt, hogy általános és méltó felháborodást keltett a Duna-partra csalt és lóvá tett százezernyi közönség előtt.” Az Újság, 1926. augusztus 25.

A szocializmus tűzijátékai

A háború utáni szegénységben egy ideig nem gondoltak tűzijáték rendezésére. A negyvenes évek végén hatalomra jutó diktatúra számára azonban jó propagandaeszközt jelentett, így amikor 1948. augusztus 20-án megrendezték az első tűzijátékot, az ünnep tartalma már jelentősen átalakult. Ebben az évben már a Szent István-napi körmenetet sem lehetett megrendezni, a tűzijáték pedig az új rendszernek szólt, s nem csupán augusztusban, hanem május 1-jén is megrendezték.

A tűzijáték terveit továbbra is a kiváló szakember, Petróczy Gyula alezredes készítette. Tervében azonban ezúttal nem a kivilágított Nagy-Magyarország szerepelt, hanem a Magyar Dolgozók Pártja grandiózus jelképe, s ezúttal is azt javasolta, hogy a hatalmas embléma az ünnepség után is maradjon a helyén. A budapesti pártbizottság elutasította tervét, így csupán a vörös rakéták emlékeztettek az új rendszerre az 1948. évi Szent István-napon.

Budapesti tűzijáték 1958-ban Forrás: Fortepan

1949. augusztus 20-án minden korábbinál nagyobb ünnepséget rendeztek. Az immáron az alkotmány és az új kenyér ünnepévé átnevezett Szent István-napon dunai hajófelvonulás köszöntötte a hatályba lépő új alkotmányt, este pedig látványos tűzijátékot következett (ismét Petróczy tervezésében). Az eseményt ezúttal a Világifjúsági Találkozó tette nemzetközivé. A rendszer legnagyobb ünnepe azonban április 4. lett, így 1952 után csak ezen a napon rendeztek tűzijátékot. Ezeket már nem Petróczy Gyula rendezte, mert őt 1950-ben nyugdíjazták.

Az augusztus 20-i tűzijátékot a Kádár-rendszer újította föl, először 1966-ban rendezték meg újra. Az ünnepséget délelőtt hajó- és légiparádé vezette be, este pedig következett a tűzijáték. 1966 után a Kádár-rendszerben változatlan tartalommal rendezték meg az augusztus 20-i ünnepeket, amelynek tartalma egyaránt utalt a „szent” jelző nélkül emlegetett István királyra és a korszak jellegzetes évfordulóira: 1970-ben például a hajófelvonulás élőképei Lenin születésének 100. évfordulójára emlékeztek, este viszont már István király születésének ezredik évfordulóját tisztelték meg a rakéták.

A tűzijáték rendszerváltása 1989-ben következett be. Ebben az évben elmaradt a hajófelvonulás, ismét megrendezhették a Szent Jobb-körmenetet, este kilenckor pedig már a Duna-parti hangszórókon közvetített zene kísérte a látványos tűzijátékot. 1991-ben a száz évvel korábbihoz hasonló tartalmú és hevességű viták után az országgyűlés Magyarország állami ünnepévé nyilvánította augusztus 20-át. Az esti tűzijátékot azóta is minden évben hasonló formában rendezik meg, s csupán a természeti csapások – vihar vagy árvíz – korlátozhatják a pirotechnikai látványosságot.

Petróczy Gyula javaslata a Sztálin 70. születésnapjára tervezett tűzijátékhoz.

„Felejthetetlen élmény volna az ünnepi fényekben gyönyörködő sok százezres tömegek számára, ha a tűzijáték fénypontjában az ünnepelt Sztálin generalisszimusz művészi arcképe tündökölne a Citadella ormán. (...) Még jobban volna fokozható a kép, ha először az új magyar címer jelenne meg – mint a Szovjetuniótól, Sztálintól kapott alkotmányunk szimbóluma, és egyre fokozódó tűzi effektusokkal övezve alakulna át a kép Sztálin arcképévé, - amely arckép huzamosabb ideig maradhatna kivilágítva.” Petróczy Gyula javaslatát elutasították.

A cikk alapjául az alábbi könyv szolgált: Kovács Ákos: Játék a tűzzel, Helikon Kiadó, Budapest, 2001.