Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A történelem egyik legnagyobb rejtélye, hogy hová temették Nagy Sándort. A makedón világhódító Babilonban halt meg, a holtteste valószínűleg nem érkezett meg szülőföldjére. Ehelyett Egyiptomban temethették el, alexandriai sírját állítólag Augustus császár is meglátogatta. Az elmúlt években egyre izgalmasabb ásatások zajlanak a görögországi Szaloniki környékén, és szakértők szerint az sem kizárható, hogy a szemünk előtt kibontakozó pompás királysírt magának Nagy Sándornak építették.
2012 óta intenzív ásatások folynak az észak-görögországi Amphipolisztól nem messze fekvő Kaszta sírhalomnál. A Katerina Periszteri régész vezetésével folyó munka első fázisában azonosították azt az öt méter magas oroszlánszobrot, amely eredetileg a 158 méter átmérőjű, kör alakú sír tetején állhatott. Az ásatás következő szakaszában föltárták a sírt határoló közel 500 méter hosszú, thaszoszi márvány borítású mészkőből készült falat, amit a régészek gyönyörű állapotban találtak: a legtöbb helyen még a párkányzata is sértetlen volt.
Az ásatás során 2014. augusztus 10-én következett be az áttörés: a régészek megtalálták a sír bejáratát. Innentől fogva egymást követték a felfedezések: augusztus 20-ra elbontották a sír bejáratát elfedő mészkőfalat, így a régészek megpillanthatták a bejáratot díszítő két szfinxet.
A hónap végén a kutatók megpillanthatták a sír kiváló állapotban megmaradt padlózatát. Szeptember 6-án bejelentették, hogy a bejárat mögött rejtőző első kamrában két gyönyörű, jelentős művészi értéket képviselő, két méternél is magasabb kariatidát – görög leányalakot ábrázoló szobrot – találtak, a kariatidák mögött pedig egy második kamra bejárata bukkant föl. A második kamra megtisztítása közben a régészek egy harmadik kamra bejáratát is fölfedezték, ahová szeptember 12-én sikerült bejutniuk. Szeptember 21-én pedig azt is bejelentették, hogy a harmadik kamrából továbbvezet az út egy negyedik kamra felé.
Az ásatások során a régészeknek komoly nehézségekkel kell megküzdeniük. A sírt az ókorban gondosan lezárták, és minden eszközzel igyekeztek gondoskodni arról, nehogy sírrablók fosszák ki a benne fekvő, egyelőre ismeretlen személy végső nyughelyét. A külső bejáratot és a második kamrába vezető utat mészkőből készült fallal zárták el, a kamrákat pedig a közeli folyóból hozott földdel töltötték föl. Ahhoz, hogy a sírba behatoljanak a régészek, ezeket az akadályokat gondosan el kell távolítani. Az akadályok megléte ugyanakkor arra utal, hogy a sír lezárása óta senki nem hatolt be a kamrákba, vagyis minden remény megvan arra, hogy érintetlenül találják meg a síremlék egyelőre még föl nem tárt központi tereit.
A sír eddig föltárt részeinek bejáratához tizenhárom lépcső vezet le a talaj szintjéről. A lépcső alján 1,67 méter széles, oszlopokkal díszített kapuzatot tártak föl a kutatók, amihez nem tartoztak ajtószárnyak. A kapuzat fölött két, közel ember nagyságú, gondosan kifaragott szfinx látható. A stílusjegyek alapján feltételezhető, hogy a két szobrot ugyanaz a művész készítette, mint a korábban az egész sír tetején álló öt méter magas oroszlánt. A szfinxek sajnos sérültek, a szárnyuk és a fejük hiányzik. Remélhető ugyanakkor, hogy az esetleg előkerülő darabokból rekonstruálható lesz a két szobor. A bejárat dekorációját - miként a sírkamra egész falazatát – freskók egészítik ki, amelyeknek maradványai szépen kivehetők a kamrákban.
A hat méter hosszú és közel öt méter széles első kamra végében a külső bejáratot eredetileg eltorlaszolóhoz hasonló mészkő fal emelkedett. A földdel szinte teljesen megtöltött első kamrát a régészek már majdnem teljesen kitakarították, így föltárulhatott előttük a meglepő épségben fönnmaradt padlózat, ami habarccsal összefogott márványdarabokból készült. A falat itt is márványlapok és viszonylag épen fönnmaradt freskók borítják. A kamrában talált tárgyakról egyelőre nem érkezett híradás.
Amikor a régészek elkezdték elbontani az első kamra végében húzódó falat, újabb nagy meglepetésben volt részük: két darab, 2,2 méter magas szobrot találtak. A két kariatida, vagyis fiatal lányt ábrázoló szobor ruházata és testrészei szépen kidolgozott részletekben gazdagok, ráadásul majdnem teljes épségben maradtak ránk. Az egyik szobor arca tökéletesen ép, a másik sérült, ám a régészek bíznak abban, hogy ez is teljes egészében rekonstruálható lesz. A hatalmas kőleányok eredetileg karjukat kinyújtva próbálták elriasztani a sírba behatoló rablókat, ám sajnos az idők során elvesztették a karjukat. A kariatidák másik funkciója egyébként a mennyezet megtartása, hiszen az ilyen típusú szobrok oszlopként is szolgálnak. A szobrokon festés nyomait is találták.
A kariatidák mögött található a harmadik kamra. A kutatók itt különleges nehézségekbe ütköztek, hiszen az első felmérések alapján a mennyezet szerkezete nem elég stabil, ezért félő, hogy az itt is megtalálható nagy mennyiségű föld kihordása után a boltozat beomlik. Ennek megakadályozására a régészek azt tervezik, hogy speciális állványzattal támasztják alá boltozatot, s csak utána tisztítják meg a földtől a kamrát.
A harmadik kamra fokozatos feltárása során a terem végében egy 0,96 méter széles újabb kaput találtak, ami egy negyedik, egyelőre teljesen ismeretlen jellegű kamrába vezet tovább. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a negyedik kamra valamivel lejjebb van a többinél. Az sem kizárható, hogy lépcsőkön kell leereszkedni, és a temetkezés központi helye valahol a sírdomb gyomrában található. A sajtóban felröppent hírek szerint egyébként két feliratot is találtak, ám az ásatással kapcsolatos információkat szigorúan ellenőrző görög kulturális minisztérium ezt a hírt cáfolta.
A Verginában föltárt makedón királysírok gyönyörű tárgyakat tartalmaztak, így ezúttal is remélhető, hogy szépséges kincseket tárnak majd föl a kutatók a sértetlen sírban. A mindenkit érdeklő legfontosabb kérdés azonban az, hogy vajon ki nyugodhat a sírdombban. Az ásatás vezetője, Katerina Periszteri meg van győződve arról, hogy a sír valamikor Kr. e. 325 és 300 között készült. A régésznő által megadott időszakba esik Nagy Sándor halála is.
Jelenlegi ismereteink alapján valószínűtlen, hogy a világhódító makedón uralkodó temetkezési helyét tárják föl éppen a régészek, hiszen Nagy Sándor Babilónban hunyt el Kr. e. 323. június 10. körül. A holttestet hosszú, két évig tartó előkészületek után indították útnak Makedóniába, hogy Aigai városában, a makedón királyok ősi sírhelyén temessék el. A holttest azonban ismereteink szerint soha nem érkezett meg Makedóniába, mert Ptolemaiosz Szótér, Egyiptom ura föltartóztatta a temetési menetet, és Memphiszben temettette el Nagy Sándort, akinek sírját később Alexandriába helyezték át. Arra vonatkozó adat nincs, hogy innen valaha Hellászba szállították volna a testet, ugyanakkor nem kizárt, hogy a Babilonból meginduló temetési menet célpontjaként esetleg megépítették Nagy Sándor később soha föl nem használt sírját.
A tudósok ezért azt feltételezik, hogy valószínűleg a korszak egy jelentős hadvezére nyugszik a sírban. Mihalisz Tiveriosz, a klasszika-archeológia professzora szerint elképzelhető, hogy a sírban Nearkhosz, Nagy Sándor közeli barátja és hajóhadának parancsnoka fekszik, aki ráadásul a közelben fekvő Amphipolisz városához is kötődött. Olyan vélemény is napvilágot látott, hogy a sír Héphaisztión, Nagy Sándor egyik legközelebbi barátjának földi maradványait rejti, miként az sem zárható ki, hogy esetleg Nagy Sándor Amphipoliszban elhunyt anyjának, Olümpiasznak vagy éppen testvérének, Kasszandrának állítottak volna a sírral emléket. Lehetséges, hogy felesége, Rhóxané, vagy fia, IV. Alexandrosz nyugszik itt.
Más véleményen van Olga Palagia, az athéni egyetem klasszika-archeológia professzora. Szerinte a síremlék a római korból származik. Véleményét arra alapozza, hogy a kariatida Augustus császár egyik kedvenc jelképe volt. Nézete szerint a sírelmék a Kr. e. 42-ben Caesar gyilkosai és Augustus között lezajlott philippi csata áldozatainak emlékére készült. A tudósok tehát egyelőre a sötétben tapogatóznak, biztosat csak a további eredmények bejelentésekor lehet majd megtudni.
A BBC tudósítása szerint a környék élete máris megváltozott. Az ásatás közelében fekvő két település, a modern Amfípoli és Nea Meszolakkia lakói arról számoltak be, hogy nap mint nap elsétáltak a lelőhely közelében, s voltak sejtéseik arról, hogy valamit rejt a föld, ám arra nem számítottak, hogy ilyen jelentőségű lelőhely mellett művelik földjeiket. Most azt remélik, hogy a fölfedezés föllendülést hoz majd a gazdasági válság sújtotta térség településeinek életében. Korábban eladhatatlan földjeik iránt máris hatalmas az érdeklődés, noha jelenleg senki nem kívánja eladni azokat.
A bejárat megtalálása óta a környéket elözönlötték az érdeklődők és az újságírók, a fölfedezés hírére még Antonisz Szamarasz görög miniszterelnök és kulturális minisztere is a helyszínre sietett. A görög közvélemény izgatottan figyeli az ásatások fejleményeit. Jelenleg az ásatási területet éjjel-nappal rendőrök vigyázzák, nehogy kétezer-háromszáz év után most tegyen kárt valaki a lelőhely épségében.
További képek az ásatás hivatalos honlapján és Facebook-oldalán láthatók.
