Sir Francis Drake igazán megosztó személyiség volt - teljesen másképp szerepel az angol történelemben, és másképp a spanyolban.
I. Erzsébet lovaggá ütötte, II. Fülöp spanyol király vérdíjat tűzött a fejére, de tulajdonképpen általánosan elfogadott, hogy egy felfedező kalóz volt, aki öt hajójával első angolként megkerülte a Földet. Szemben Magellánnal, aki a Fülöp-szigeteki Mactan szigetén életét vesztette a benszülöttekkel kitört csetepatéban, Drake egyetlen hajóval, de élve tért haza a földkerülő nagy kalndból.
Drake először 18 évesen szállt tengerre, az 1560-as évekre, húszas évei elejére pedig már saját hajója is volt. A Hawkins flottánál dolgozott, akik családi rokonok voltak, és unokatestvérével, John Hawkinsszal tette meg első nagyobb útját is. Afrikába indultak, hogy részt vegyenek az akkor kibontakozó rabszolga-kereskedelemben.
Amikor Új-Spanyolországba (a mai Mexikó területére) hajóztak, hogy eladják a rabszolgáikat, egy spanyol flotta megtámadta és elfogta őket, és a legénység nagy részét megölte. Bár Drake-nek és Hawkinsnak sikerült elmenekülniük, Drake úgy tért vissza Angliába, hogy egy életre meggyűlölte a spanyolokat, és vele királyukat, II. Fülöpöt is. A „rokonszenv” kölcsönös volt: a király 1000 fontos vérdíjat tűzött a kapitány fejére, ami akkor szép pénznek számított.
Drake sikeres expedíciói és hódításai miatt felkeltette I. Erzsébet figyelmét - az angol királynő felhatalmazta arra, hogy spanyol flottákat fosszon ki, Drake pedig lelkesen eleget is tett a megbizatásnak. A spanyolok közönséges kalóznak tartották. II. Fülöpöt nagyon bőszítette, hogy Erzsébet nyíltan Drake mellé állt. 1592-ben a kapitány kifosztotta a Nombre de Diost, amelyen a Peruból hozott arany és ezüst tömkelegét találta - busás kincsekkel tért vissza hazájába, ahol hősként ünnepelték.
Drake legnagyobb expedíciójára 1577-ben került sor, amikor Erzsébet azzal bízta meg, hogy kerülje meg Dél-Amerikát a Magellán-szoroson keresztül. 1577. december 13-án indult útnak Plymouthból egy öt hajóból álló flotta élén.
Az utat beárnyékolta, hogy Drake és két másik férfi, Thomas Doughty és John Wynter között vita alakult ki, melyikük legyen a kapitány - a csatából végül Drake került ki győztesen, Doughty-t kivégeztette lázadás szítása miatt (bár állítólag korábban is voltak konfliktusaik, a férfi valószínűleg Drake feleségének a szeretője volt), Wynter pedig visszafordult Anglia felé. Az öt hajóból csak Drake-é érte el a Csendes-óceánt: a Pelican, amelyet később Golden Hindnek kereszteltek át , és amelynek replikája ma is a Temzén ringatózik Londonban.
Drake azonban nem állt meg Dél-Amerika partjainál - miután végigfosztogatta a spanyol hajókat, lehorgonyzott a mai San Francisco területén, és elnevezte a helyet Új-Albionnak. Az út során a Fülöp-szigeteken egzotikus fűszereket vásárolt, megkerülte a Jóreménység-fokát, és 1580 szeptemberében érkezett vissza Plymouth-ba. Erzsébet hazaérkezése után rögtön lovaggá ütötte, méghozzá személyesen, a Golden Hind fedélzetén. Drake volt az első angol, aki körbekerülte a Földet.
Hátralévő életében leginkább a spanyolok ellen hajózott - 1585-ben Erzsébet 25 hajóból álló flotta parancsnokságát bízta rá, amellyel a mai Florida partjainál kegyetlenül kifosztotta a spanyol kikötőket, majd később egy 30 hajós flottával Cádizba indult, és rengeteg spanyol hajót megsemmisített.
1588-ban részt vett II. Fülöp Anglia inváziójára hajózó flottája, a „legyőzhetetlen” Nagy Armada elleni győztes csatában is. Spanyolok ellen vezetett expedíció során vesztette életét. Erzsébet 1596-ban John Hawkins oldalán Nyugat-Indiába küldte, de az ellenfél ezúttal felkészült az angolok érkezésére, és visszaverte a támadást. Drake vérhast kapott, és a mai Portobelo mellett halt meg 1596-ban, vesztesen távozva utolsó csatájából.