Ken Dark, a University of Readning (Nagy-Britannia) régészprofesszora és társai megállapították, hogy annak a háznak a falai már Krisztus gyermekkorában is álltak, amelyet a késő antik és kora középkori hagyomány sokáig Jézus egykori otthonának tartott.
Először az 1880-as években, a Názáreti Nővérek konventjének apácái végeztek feltárást a ház maradványain. A legújabb technikát bevető modern archeológiai kutatások 2006-ban, a Názáreti Régészeti Projekt keretén belül indultak el a nagy múltú bibliai városban.
A nemzetközi kutatócsoport addig ismeretlen új dokumentumokhoz is hozzájutott a Názáreti Nővérek rendházának jóvoltából, amelyeket felhasználtak a terület első átfogó, tudományos igényű feltárásánál, így köztük Henri Senes jezsuita régész 1936-ban készített részletes felmérését is. Senes, aki eredeti végzettségét tekintve építész volt, precíz, méretarányos helyszínrajzott és részletes dokumentációt készített a romokról.
Az értékes feljegyzéseket még sohasem publikálták csakúgy, mint az 1880-as években végzett ásatások iratanyagát. Dark professzor a Live Science-nek elmondta, hogy noha egyelőre nincsenek régészeti bizonyítékok arra nézve, hogy Jézus a ház falai között töltötte gyermekkorát, de ez egyáltalán nem zárható ki, mivel az épület kora, és a történelmi hagyomány jó egyezést mutat.
A szakember elmondta, hogy a projekt 2006-os kezdetéig nem is volt ismert Jézus korából származó, első századi leletanyag Názáretből, néhány sírt leszámítva. 2009-ben találtak egy másik első századból származó épületmaradványt, de annál kizárható, hogy Jézus otthona volt. A bazilika által fedett épületmaradványoknál a történelmi hagyomány sokkal inkább ebbe az irányba mutat.
A részleteiben feltárt épület sziklafalnak támaszkodott, több szobából és lépcsőházból állt. A falak építőanyagát faragott kő alkotja, amit habarccsal rögzítettek. A régészek megállapították, hogy az épületet még az első század végén elhagyták, és hosszabb ideig üresen állhatott.
Néhány évszázaddal Jézus tanítása és működése után, a környékbeli szájhagyományban úgy élt az épület emléke, mint Jézus otthona, ahol gyermekként felnőtt. Jézus gyermekkoráról csak nagyon keveset tudni, a négy evangélista, Márk, Máté, Lukács és János szentírásaiban is csupán néhány epizód, köztük a gyermek Jézus zsinagógában tanítása szerepel. A Bizánci Birodalom idején (amelynek fennhatósága Názáreten az arab hódításig, a 8. századig állt fenn) az épületet mozaikokkal díszítették, és mint Szűz Mária valamint Jézus lakhelyét, az épület fölé emelt Angyali üdvözlet bazilikával védték.
Amikor a keresztesek visszafoglalták a Szentföldet a damaszkuszi kalifátustól, a leromlott állapotú bazilikát a 12. században újjáépítették, a 13. század közepén azonban egy tűzvészben elpusztult. Arra is találhatók történeti bizonyítékok, hogy a kora középkorban még elevenen élt a Jézus názáreti otthonának tartott lakóház iránti tisztelet, hiszen a távoli Írországból is szervezetek ide zarándoklatokat.
A legérdekesebb dokumentum 670-ből származik, az írországi Adomnan kolostorának apátja szervezett Názáretbe zarándoklatot, Jézus házához. Arculf frank püspök a 7. században úgy emlékezett meg a názáreti templomról, „amelyben ott volt a ház, amelyben az Urat táplálták, amikor még gyermekcipőben járt.”
Az egykori koraközépkori bazilika helyére 1730-ban a török hatóságok jóváhagyásával (ekkor a Szentföld még az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt) kápolnát emeltek, amelyet 1877-ben templommá bővítettek, ezt azonban 1955-ben lebontották. A ferences tartomány főnöke azonban már 1954-ben elhatározta, hogy a kegyhely fölé új, méltóbb templomot építetnek.
A ma is látható, középkori román stílusban újraálmodott templomot tíz évig építették, és 1969-ben szentelték fel. Az altemplomban találhatók az első századi ház maradványai, és az a sziklaüreg, ahol a bibliai hagyomány szerint az angyali üdvözlet történt. Az izraeli külügyminisztérium nyilvántartása szerint, az olasz ferences szerzetesek gondozásában álló názáreti Angyali üdvözlet bazilika a Közel-Kelet legnagyobb keresztény kegyhelye.