Nem volt mindegy, hogy a fal melyik oldalán ébredtek a berliniek

fal
A keleti határzár a Brandenburgi-kapu előtt
Vágólapra másolva!
A kelet-nyugati szembenállás, egyben Európa hidegháborús megosztottságának jelképét, a berlini falat, pontosabban azt a műszaki határzárat, amely több mint negyed évszázadra kettéosztotta Berlint, 1961. augusztus 13-ára virradó éjjel, rajtaütésszerűen emelték. A fennállása alatt szinte folyamatosan továbbépített és erősített fal a kommunista elnyomás szimbólumává vált.
Vágólapra másolva!

Freudi elszólás a mindenható pártfőtitkártól

1961. augusztus 12-én meleg, fülledt nap virradt Berlinre. A hétvége ellenére a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) központi bizottsági tagjait szigorúan bizalmas tanácskozásra rendelték be a pártközpontba.

A keleti határzár a Brandenburgi-kapu előtt Forrás: jacobinmag.com

Walter Ulbricht, az NSZEP főtitkára, egyben a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke a zárt ajtók mögött megtartott értekezleten arról tájékoztatta a plénumot, hogy a szovjet pártvezetéssel egyeztetve, a „nyugati fasiszta felforgatás megakadályozása” céljából, éjszaka az NDK Néphadserege, a rendőrség és a munkásmilícia kijelölt alegységei műszaki határzárral zárják le Berlin keleti zónáját.

Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára (középen, a mikrofon mögött) vonalas kommunista vezető volt Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A nyugati hírszerző szolgálatok már június elejétől jelezték kormányaiknak, hogy valami készül

az 1945 óta különleges státuszú Berlin kommunista kormányzat alatt álló keleti városrészében. „Jelentéseink szerint a pankowi rezsim (ti. a keletnémet kommunista vezetés, a szerk. megjegyzése) azon fáradozik, hogy Moszkva beleegyezését a jelenleginél hatékonyabb intézkedések bevezetéséhez – ide értve a berlini szektorhatárok lezárását, illetve az S-Bahn és a metróvonalak elvágását is – megszerezze” – állt a nyugatnémet hírszerzés 1961. júniusi összefoglalójában. Walter Ulbricht, a nyugatnémet sajtóban megszellőztetett találgatásokat határozottan cáfolta.

– ezt nyilatkozta 1961. június 15-én a keletnémet pártfőtitkár egy vele interjút készítő nyugat-berlini újságírónak.

Hruscsov szovjet pártfőtitkár a Varsói Szerződés 1961. augusztusi moszkvai tanácskozásán adta meg a fal létesítéséhez szükséges hozzájárulást az NDK pártvezetésének Forrás: Wikimedia Commons

Mondhatnánk, freudi elszólás volt Ulbricht cáfolata, hiszen a történelemben ekkor hangzott el először a később mélyebb értelmet nyert „fal” kifejezés.

Volt, aki nem tudott hazatérni

Augusztus 13-án, alig egy órával az után, hogy az órák elütötték az éjfélt, a kelet-berlini zónahatáron mindenhol katonai teherautók bukkantak fel.

A néphadsereg és a milícia 15 000 egyenruhása azonnal lázas tevékenységbe kezdett;

kétsoros szögesdrótakadályokat állítottak fel a város angol-amerikai-francia fennhatóság alatt álló kerületeinek határán.

Már augusztus 15-én megkezdték a betonfal építését Forrás: Bundesarchiv/Wolf, Helmut J.

A műszaki zár telepítését fegyveres alegységek biztosították, megakadályozva, hogy bárki is az épülő határzár közelébe juthasson.

A kopácsolás hangjára sok berlini polgár felriadt álmából, és elhűlten figyelték az ablakaik alatt egyre fenyegetőbben emelkedő szögesdrótkerítést. Amikor felvirradt a reggel, Kelet-Berlint 160 kilométer hosszúságú szögesdróterdő választotta el a nyugati városrésztől.

A határt keresztező vasút- és metróvonalakat is lezárták Forrás: Bundesarchiv

Azok, akik hétvégi rokonlátogatóban voltak odaát, megdöbbenve tapasztalták, hogy nem tudnak hazamenni.

A műszaki zár nem kímélte a határon áthaladó metró- és vasútszakaszokat sem.

A drótakadályok elé sebtében árkokat ástak, meggátolva ezzel mind a gyalogos, mind pedig a gépjárműforgalmat a két városrész között. Az eredetileg meglévő 80 átkelőhelyből – szigorú határellenőrzés mellett – mindössze tizenkettőt tartottak fenn a keletnémet hatóságok.

A fal túlsó oldalán Forrás: Wikimedia Commons

Berlin polgárai és a világ közvéleménye még szinte fel sem ocsúdott Kelet-Berlin rajtaütésszerű körbekerítéséből, amikor augusztus 15-én éjjel, az elsősorban Szászországból felvezényelt építőmunkás-alakulatok, fegyveres felügyelet mellett a drótakadályok mentén megkezdték a betonfal felhúzását.

„Ich bin ein Berliner!”

A szabad világ közvéleménye megdöbbenten szembesült a keleti vasfüggöny egy újabb ajtajának bezáródásáról. Dean Rusk, a Kennedy-adminisztráció külügyminisztere már a határzár létesítésének másnapján éles hangon elítélte az NDK hatóságok akcióját. Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár pedig egyenesen a berlini négyhatalmi megállapodás nyílt felrúgásaként értékelte a keletnémet rezsim tettét.

Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár a berlini négyhatalmi egyezmény megsértésének minősítette a fal felépítését Forrás: Wikimedia Commons

A város nyugati fennhatóság alatt álló határára brit és francia katonai egységek, köztük páncélos alakulatok vonultak fel demonstratív módon.

Hruscsov és Kennedy 1961. júniusi bécsi találkozója Forrás: John Fritzgerald Kennedy Library, Boston

Maga John F. Kennedy amerikai elnök 1963. június 26-án, a berlini fal tövében elmondott híres beszédében, amelyet az

- szállóigévé lett mondattal vezetett be, ugyancsak keményen elítélte a fal létesítését. Mindez azonban cseppet sem rendítette meg a keletnémet vezetést, amely biztosan maga mögött tudta a Szovjetunió támogatását.

Amerikai harckocsik demonstratív felvonulása a határ nyugati oldalán Forrás: worldviator.com

A keletnémet rezsim a hivatalos pártzsargonban csak ”Antifaschistischer Schutzwall”-ként, „antifasiszta védőfal”-ként emlegette a berlini falat.

A fal létesítésének a keletnémet kommunista diktatúra szempontjából nagyon is racionális indoka volt.

Ahogy az 1950-es évek derekától egyre jobban kiteljesedett a nyugati országrész csak „német csodaként” emlegetett rendkívül látványos gazdasági és szociális prosperálása, úgy vált egyre szembetűnőbbé a szovjet típusú kelet-németországi tervgazdálkodási rendszer elmaradottsága.

Kennedy elnök a falnál, 1963-as berlini látogatásán Forrás: Nara

A kommunista NDK-ban uralkodó egyre fojtogatóbb légkör elől 1949 – az NDK létrejötte – és 1961 között

a 17 millió fős lakosságából hozzávetőleg 2,6 millióan telepedtek át nyugatra, köztük nagyszámban pótolhatatlan szakemberek.

Az elvándorlás 1961-re már a keletnémet diktatúra összeomlásával fenyegetett; ebben az évben januártól augusztusig, a fal létesítéséig 207 000 fő hagyta el az NDK-t.

A fal fennállása alatt az NDK hatóságai évről évre erősítették a határőrizetet Forrás: Kings Academy

A szovjet pártvezetés is érzékelte a keletnémet elvtársakat fenyegető veszélyt, ezért Nyikita Sz. Hruscsov pártfőtitkár, a Varsói Szerződés 1961. augusztus 3. és 5. között Moszkvában megtartott tanácskozásán hozzájárult a kelet-berlini határzár létesítéséhez.

Barkácsléghajón a szabadságba

Már a határzár létesítésével egyidejűleg megindult a tömeges átszökés. A szögesdrótakadályok telepítésére kivezényelt katonai-karhatalmi kontingens tagjai közül egyedül augusztus 13-án éjszaka 85 fő szökött át Nyugat-Berlinbe.

A falat folyamatosan erősítették, de így sem tudták megakadályozni az összes szökési kísérletet Forrás: Bundesarchiv

Annak ellenérre, hogy 1962-től a határőrség tűzparancsot kapott a disszidálások megakadályozására, és a keletnémet hatóságok a fal fennállása alatt a betonkerítés megduplázásával, senki földje és akna, valamint műszaki zár telepítésével is folyamatosan igyekeztek ellehetetleníteni a „hazaárulók” nyugatra szökését, mindig voltak, akik vállalták a halálos kockázatot.

A szökési kísérlet közben agyonlőtt áldozatok számát 150-200 főre becsülik,

de egyes források szerint ez a szám lényegesen magasabb, meghaladhatja akár az ezret is.

Még ma sem ismert a berlini fal áldozatainak pontos száma Forrás: Wikimedia Commons

A szökések között akadtak egészen különleges esetek.

Conrad Schumann NDK határőr volt az egyik leghíresebb szökevény, aki 1961. augusztus 15-én teljes fegyverzetben átugrott a sebtében létesített drótkerítés egyik alacsonyabb szakaszán. A nyugati oldalon ácsorgó Peter Leibing fotóriporter megörökítette az ugrás pillanatát, amely bejárta a világsajtót, és a hidegháború egyik képi szimbólumává vált.

Conrad Schumann határőr szökése Forrás: Nigel Percy

A disszidálás egészen sajátos módját választotta 1962-ben Horst Klein, keletnémet cirkuszi artista.

Kifigyelt egy olyan használaton kívüli villanyvezetéket, amely a határ felett ívelt át két háztömb között. Egyik éjszaka, a vezetéken egyensúlyozva kelt át a szabadság földjére.

Nem tekinthető szokványosnak Holger Bethke szökése sem, aki kiváló íjász volt.

Bethke a nyílvesszőhöz rögzített kötelet lőtte át a határon túli háztetőre, majd az éjszakai sötétséget kihasználva mászott át nyugat-berlini területre. Ugyancsak 1962-ben, tucatnyi nyugdíjas egy 81 esztendős férfi vezetésével titokban alagutat ásott a határ alatt.

A berlini fal lett a hidegháború egyik szimbóluma Forrás: Wikimedia Commons

Ami különösen figyelemreméltó, hogy

az 50 méter hosszú és két méter magas alagutat az idős nyugdíjasok alig 15 nap alatt ásták ki.

Valamennyien sikeresen átjutottak. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért volt szükséges olyan magasra ásni az alagutat, az egyikük azt válaszolta, hogy emelt fővel, nem pedig meggörnyedve szerettek volna átjutni a szabadság földjére. A Nyugat-Berlinbe szökések közül talán Hans Peter Strelczky esete a legkülönlegesebb.

Volt olyan menekülő, aki a dupla betonfal felett átrepülve szökött át nyugatra Forrás: Anonymous

A repülőmérnök végzettségű férfi saját maga barkácsolt össze egy olyan hőlégballont, amelynek igen jelentős tömeget, két családra való embert kellett a magasba emelnie.

A szökés napján éjszaka, a háztartási propán-bután palackokkal hevített hatalmas ballon a magasba emelkedett.

A nehézkesen felfelé kúszó szerkezetet a keletnémet határőrök felfedezték, és keresőfényszórókkal befogták.

A fal halálos áldozatainak emlékműve Forrás: Wikimedia Commons

Strelczky nem véletlenül volt repülőmérnök, mivel ballonjának az utolsó pillanatban sikerült a kézi lőfegyverektől biztonságos, 2600 méteres magasságba „ugrania”. Valamennyien szerencsésen átjutottak nyugatra.

Más nem volt ilyen szerencsés, köztük Winifried Freudenberg, akit Strelczky sikeres szökése inspirált. Freudenberg ugyancsak házilag készített hőlégballonja átkelés közben 1989 március 8-án lezuhant, és ő szörnyethalt. A 32 éves férfi volt a berlini fal legutolsó áldozata.

A Livadia-palotától a berlini falig

A berlini fal felépítése történetileg annak a folyamatnak volt a betetőzése, amely még 1945-ben, a náci Harmadik Birodalom bukása után, az addigi szövetségesek között lappangó nagyhatalmi-politikai feszültségek kiteljesedésével vette kezdetét.

A „három nagy”, Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill, a brit háborús kabinet feje, valamint Joszif Sztálin szovjet pártfőtitkár 1945. február 4. és 11 között Jaltában, a cárok egykori nyári palotájában megtartott konferenciájukon vitatták meg a háború utáni európai rendezés kérdéseit, amelynek alapelveiben már az előző év novemberében, Teheránban megállapodtak.

A szövetséges hatalmak 1945 februárjában, a jaltai konferencián állapodtak meg Németország felosztásáról Forrás: Wikimedia Commons

Jaltában véglegesítették, hogy Németországot három, amerikai, brit és szovjet úgynevezett szövetséges zónára, ténylegesen befolyási övezetre osztják fel.

(Ezt a megállapodást később azzal egészítették ki, hogy az amerikaiak terhére a franciák is kapnak egy megszállási zónát.) Annak ellenére, hogy Berlint 1945. május 2-án teljes egészében a szovjet Vörös Hadsereg foglalta el, a Németország felosztására vonatkozó megállapodást kiterjesztették Berlinre is.

A berlini fal a kelet-nyugati szembenállás szimbóluma volt Forrás:germany.info

Az 1946-tól kiéleződő hidegháborús szembenállás miatt Sztálin egyre fokozódó gyanakvással tekintett a „Trizónia”, a Berlin nyugati városrészét befolyása alatt tartó három szövetséges hatalom fokozódó együttműködésére. A szovjet diktátor attól tartott, hogy a nyugati hatalmak a Szovjetunió kijátszásával megpróbálják egész Berlin felett megszerezni a befolyást.

Berliniek egy leszálló amerikai szállítógépet figyelnek a berlini blokád idején Forrás: Wikimedia Commons

Ennek megakadályozására 1948 nyarán szovjet blokád alá vonta Nyugat-Berlint, azzal az alig titkolt céllal, hogy ő szerezze meg az egész német főváros feletti befolyást. A komoly konfliktussal fenyegető szovjet szándékot a nyugati hatalmak csak a híres 11 hetes berlini légihíd fenntartásával tudták megakadályozni.

Berlin megosztottsága a teljesen szovjet befolyás alatt álló Német Demokratikus Köztársaság 1949-ben történt kikiáltásával vált véglegessé.

A berlini fal emlékdarabja Forrás: Wikimedia Commons

A Német Szövetségi Köztársasággal szemben az 1950-es évek derekától mindjobban lemaradó NDK életben tartásához, és a szovjet befolyás konzerválásához elkerülhetetlenné vált a Szovjetunió „legnyugatibb bástyájának” mesterséges elszigetelése. A fal politikai értelemben 1989 november 9-én omlott le, amikor a végnapjait élő keletnémet rezsim megnyitotta a két városrész közötti átkelőket.