Gyanús szál a templomosok titokzatos kincse körül

A templomos lovagrend volt a középkor legnagyobb befolyással rendelkező, de egyben a legtitokzatosabb rendje

Nincs racionális magyarázat arra, hogy a 12. század elején Jeruzsálemben megalapított, jelentéktelen "Pauperes Commilitorum Christi", azaz Krisztus szegény lovagjai – vagy ismertebb nevükön a templomosok – hogyan válhattak alig két évtized leforgása alatt a középkori Európa egyedülálló hatalommal és befolyással rendelkező szervezetévé. Miért hozták és hozzák kapcsolatba különböző teóriák és feltételezések a Szent Grált vagy a skóciai Rosslyn-kápolnát a templomosokkal? És lehetnek-e valahol felfedezetlen, rejtőzködő templomos kincsek? Történelmi oknyomozó írásunkban október 13-án, a lovagrend felszámolásának napján ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Péntek 13-a, a templomosok fekete napja

1307. október 13-án pénteken (az európai kultúrkörben egyébként ettől kezdve számít a péntek 13-a szerencsétlen napnak) a templomosok hatalmára féltékeny és kincseikre áhítozó francia uralkodó, IV. (Szép) Fülöp parancsára a király katonái rajtaütésszerűen megszállták a franciaországi templomos rendházakat, és elfogták a mit sem sejtő lovagokat.

A templomos lovagrend volt a középkor legnagyobb befolyással rendelkező, de egyben legtitokzatosabb rendje is Forrás: leemage/Pascal Deloche / Godong

A rendtagokat bebörtönözték, és kínvallatással igyekeztek kicsikarni belőlük a koholt vádak beismerését:

az egyház elárulását, a szimóniát, azaz az egyházi tisztségek áruba bocsátását, a bálványimádást és az eretnekséget.

Csak kevesen törtek meg, akik viszont ellenálltak, mind máglyán végezték, mint eretnekek. Miután Fülöp rávette V. Kelemen pápát, hogy a vienne-i zsinaton (1311–1312) egyházellenesség vádjával külön bullában mondja ki a rend megszűnését, elérkezettnek látta az időt, hogy a templomosok 1307 óta fogságban tartott utolsó középkori nagymesterével is végezzen.

V. Kelemen pápa, aki IV. Fülöp hatására eretnekség miatt feloszlatta a templomos lovagrendet Forrás: Wikimedia Commons

Jacques de Molay-t 1314 márciusában égették meg. A máglyára lépő nagymester mind Fülöpöt, mind a pápát és a vádlóját megátkozta hazugságaik miatt.

Jacques de Molay, a templomosok utolsó nagymestere, akit máglyán égettek meg Forrás: Wikimedia Commons

Úgy tűnik, hatott az átok, egy év elteltével már sem Kelemen, sem Fülöp nem volt az élők sorában.

1307. október 13-án késő éjjel néhány nagy tárkocsi hagyta el sietősen Párizst,

még azt megelőzően, hogy a francia főváros templomos rendházát felgyújtották volna. A titokzatos rakománnyal megpakolt kocsik a La Manche csatorna felé tartottak.

Krisztus szegény lovagjai zászlót bontanak

1118-ban Hugues de Payns gróf vezetésével Jeruzsálemben kilenc francia lovag arra tett fogadalmat, hogy életüket a szentföldi zarándokok oltalmazásának szentelik.

Először Pauperes Commilitorum Christinek, azaz Krisztus szegény lovagjainak nevezték magukat.

Jeruzsálem 1099. július 15-én került a Boullion Gottfried vezette keresztes hadak kezére, és még ebben az évben megalapították a Szuverén Jeruzsálemi Szent János Rendet.

Boullion Gottfried, Jeruzsálem elfoglalója a Szent Sír Lovagrend jelvényével az öltözetén Forrás: Wikimedia Commons

A johanniták már a XII. század első évtizedében – mint betegápoló és katonai lovagrend – komoly befolyást szereztek a jeruzsálemi királyi udvarban.

Így a De Payns által alapított alig kilencfős szervezet jelentéktelennek számított a gyarapodó ispotályosok árnyékában.

II. Balduin jeruzsálemi király azonban pártfogásába vette a szegény lovagokat. A hagyomány szerint Salamon régi templomában adományozott nekik területet, egy romos épületszárnnyal együtt.

II. Balduin jeruzsálemi király a frissen megalakult lovagrendnek a Templom-hegyen adományozott szálláshelyet. Valószínű, hogy a király is ösztönözte a lovagok ott titokban végzett ásatásait Forrás: Wikimedia Commons

Megalakulásuk után tíz évvel, 1128-ban a troyes-i zsinat elfogadta a lovagrend szabályzatát, 1132 és 1135 között pedig nem kisebb személyiség, mint a vatikáni körökben is komoly befolyással rendelkező Clairvaux-i Szent Bernát, a ciszterci rend alapítója alkotta meg a templomosok szellemi programját. (Bernát rokonságban állt a templomos rend alapítójával és első nagymesterével, Hugues de Payns gróffal.)

Templomos állam az államban

Még két évtized sem telt el a kilenc alapító lovag eskütétele után, amikorra már nagyon komoly befolyást szerzett a templomos rend.

Egy pápai bulla kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, teljes adómentességet biztosított számukra,

és Róma püspöke lett a templomosok legfőbb patrónusa.

A templomos lovagok rettegett harcosok voltak Forrás: AFP

Praktikusan ez azt jelentette, hogy a pápán kívül senkinek sem tartoztak felelősséggel, és senki sem vonhatta felelősségre őket. (Ilyen kiváltsággal a templomosok mellett csak Szent Bernát rendje, a ciszterciek rendelkeztek.)

De a szegény lovagok olyan többletprivilégiumot is kaptak a pápától, amilyen egyetlen más egyházi szervezetnek sem volt,

nevezetesen kamatra kölcsönözhettek pénzt, ami a hívő keresztények számára tilos volt a középkorban.

A rend a 13. században élte a fénykorát Forrás: thetemplar.com

A rend viharos gyorsasággal terjeszkedett. Az 1120-as években jelentős befolyást szerzett Franciaországban, és már 1128-ban De Payns vezetésével megjelentek Skóciában is, ahol I. Dávid skót király elit katonaságává váltak. A templomosok a 13. században élték fénykorukat, ekkor álltak hatalmuk csúcsán.

Ágrólszakadt francia nemesek a Templom-hegyen

Mielőtt elkezdenénk nyomozásunkat a középkor homályába veszett legendás templomos kincsek után, még egyszer vissza kell térnünk 1118-ba, Jeruzsálembe. A frissen fogadalmat tett lovagok vezetője, gróf Hugues de Payns II. Balduin király elé járulva, védnökséget és épületet kért az uralkodótól Krisztus szegény lovagjai számára.

II. Balduin a templomos lovagrend alapítójával, középkori miniatúrán Forrás: Wikimedia Commons

Kissé furcsának tűnhet, hogy II. Balduin a királyi birtokhoz tartozó számos alkalmas épület helyett ugyan egy nagy történelmi múlttal rendelkező, de mégis csak elhagyott, romos épületmaradványt, a Salamonnak tulajdonított egykori templom területét bocsátotta a lovagok rendelkezésére.

A jeruzsálemi Templom-hegy napjainkban. Itt volt a templomosok első rendháza Forrás: Wikimedia Commons

Ennél sokkal érdekesebb, hogy noha a lovagok a zarándokok kísérésére és oltalmazására tettek fogadalmat,

mégsem ismerünk semmilyen olyan korabeli dokumentumot, amely arra utalna, hogy valaha is eleget tettek volna e vállalásuknak.

(Más kérdés, hogy mint szervezett és jól kiképzett katonai alakulat, a templomos rend lovagjai számos ütközetben tüntették ki magukat az arab kalifátus seregeivel szemben.)

A Szent Grált is a templom romjai között tudták

A templomos rend históriáját kutató történészek közül többen, így például Gaetan Delaforge, valamint Christopher Knight és Robert Lomes szerint,

sem II. Balduin ingatlanadományozása, sem pedig a lovagok első időkben tanúsított feltűnő inaktivitása nem tekinthető véletlennek.

Már a középkorban is úgy tudták, hogy Salamon egykori temploma legendás kegytárgyak, egyebek között a menóra és a Mózes kőtábláit őrző frigyláda otthona volt. Titus légiói Kr. u. 70-ben bevették Jeruzsálemet, és a rómaiak lerombolták a templomot.

Titus legionáriusai lerombolják a jeruzsálemi templomot. Francesco Hayez festménye Forrás: Wikimedia Commons

Később – megszervezendő a második, Bar Kohba-féle zsidó felkelést – a romok között titokban jelentős értékű kincset rejtettek el az ellenállók, abból kiindulva, hogy a gyűlölt római megszállók a templom romjai között már semmit sem fognak keresni. Ma talán úgy mondhatnánk, hogy a zsidók között még a romjaiban is megszentelt területként tisztelt templom ideális konspirációs találkozóhely lehetett.

A jeruzsálemi templomból zsákmányolt menóra Titus Forum Roanumon álló diadalívén Forrás: Wikimedia Commons

Egyes ókeresztény legendák szerint magát a misztikus Szent Grált is egy ideig a templom romjai közt rejtegették.

Noha a lovagok jeruzsálemi székhelyét gyakran szokás Salamon egykori templomával azonosítani, ez téves nyom,

amint arra Israel Finkelstein professzor, a Tel-avivi Egyetem Régészeti Intézetének vezetője még korábban, egy 1949-ben publikált tanulmányában rámutatott. A történelmi tények alapján ugyanis kizárható, hogy Krisztus szegény lovagjainak első rendháza az eredeti Salamon-féle templom helyén lett volna.

Noha a rend a zarándokok kísérésére és oltalmazására jött létre, ezt a vállalásukat nem igazán teljesítették, de ennek ellenére a templomosok voltak a kor legkiválóbb harcosai Forrás: thetemplars.com

Finkelstein professzor szerint, a korabeli forrásokban Salamon templomaként emlegetett terület valójában azzal a Heródes-féle második templommal azonos, amelyet Titus légiói romboltak le Kr. u. 70-ben, még az első zsidó háború idején.

A lovagi pallos forgatása helyett először ásatásokba fogtak

A lovagok rögtön az után, hogy a királyi kegy jóvoltából birtokukba vehették a templom területét, a nyilvánosság előtt leplezett ásatásokba fogtak.

Feltehető, hogy maga a király kezdeményezte a bibliai relikviák utáni kutatómunkát.

A középkorban ugyanis különös becsben álltak a Szentföldről származó ereklyék. Hogy mit találhattak? Ezt a kérdést mind a mai napig homály fedi.

A Szent Grált tartó angyal, Dante Gabriel Rosetti festményén. A Szent Grálnak többfajta értelmezése létezik, a legelterjedtebb felfogás szerint Krisztus áldozati kelyhe volt az utolsó vacsorán Forrás: Wikimedia Commons

A legenda szerint számos értékes ereklye és hatalmas értékű aranykincs, valamint az ókeresztény, sőt korábbi időkből származó különleges irat került a templomosok birtokába. A kortársak úgy tudták, hogy a rend tulajdonában volt egyebek között Veronika kendője, Krisztus keresztfájának egyik szára valamint a halotti leple is.

Veronika kendője egy orosz pravoszláv ikonon Forrás: Wikimedia Commons

Történelmi tény, hogy

a Krisztus halotti szemfedőjének tartott torinói lepel 1205-től egészen a rend bukásáig a templomosok tulajdonában volt.

A lovaggá ütési szertartás során az új lovagtestvérek a halotti lepel előtt tették le lovagi esküjüket.

II. János-Pál pápa a lepel előtt imádkozik a torinói dómban. Bizonyított tény, hogy a szent relikvia 1205-től a templomos lovagrend birtokában volt Forrás: Origo

1307 után ezt is felhasználták a rendtagok ellen indított perekben, az eretnekség – bálványimádás – koncepciójának bizonyítására A kortársak meggyőződése, hogy a templomosok őrizték a Szent Grál titkát is.

Mintha még a pápát is a markukban tartották volna

A rend megalapítását követő évekből semmiféle feljegyzés nem maradt fenn arról, hogy a lovagok zarándokokat kísérgettek volna. Történelmi bizonyosság viszont, hogy 1128-ra – a tíz évvel korábban kilenc lovag által létrehozott szervezet – gazdagság és befolyás tekintetében már jóval megelőzte a legfőbb rivális johannitákat, valamint a Szent Sír Lovagrendet, és a pápától olyan privilégiumhoz jutott, amellyel egyetlen más lovagrend sem rendelkezett.

A nagy hatalmú templomosok egyedi, egészen szokatlan kiváltságokat kaptak Forrás: AFP

(A kamatos pénzkölcsönzésre adott pápai engedély több mint szokatlannak tekinthető.) Mindez azt a feltevést erősíti, hogy a templomos rend a megalakulását követő években – még Jeruzsálemben – olyan nagy értékű kincsek és különleges dokumentumok birtokába jutott, hogy amelyeknek köszönhetően az addig jelentéktelen társaság egy csapásra a középkor leggazdagabb és legbefolyásosabb lovagrendjévé vált.

Párizsból Skóciába

A templomosok majd két évszázadon át tartó tündöklésének IV. (Szép) Fülöp francia király jól kitervelt cselszövése vetett véget 1307. október 13-án.

A lefoglalt templomosvagyon nagyobb részt a francia király tulajdonába került,

rendházaikat pedig zömében a johannitáknak adományozták. Egész Európában elkobozták a rend vagyonát, miután a templomosok sorsát végleg megpecsételő vienne-i zsinaton (1311–1312) egyházellenesség címén a pápa külön bullában deklarálta a szervezet megszűnését.

IV. (Szép) Fülöp francia király (a trónon ülve) Henrik hódolatát fogadja. Középkori miniatúra Forrás: Wikimedia Commons

Annak ellenére, hogy a mérhetetlenül kapzsi IV. Fülöp jelentős értékű templomosvagyont kaparintott meg, nagy bosszúságára a királyi katonaság által lefoglalt és feldúlt párizsi központból semmi sem került elő a szóbeszéd szerint ott őrzött legendás bibliai relikviákból és különleges kincsekből. Mind a mai napig élő legenda, hogy ezeket a titokzatos relikviákat néhány lovagnak az utolsó pillanatban sikerült Párizsból kicsempészni és Skóciába menekíteni.

Jacques de Molay nagymester eretnekségi pere Forrás: Wikimedia Commons

A skót kapcsolat Dan Brown világhírű regényében, A Da Vinci-kód-ban is felbukkan. Miért éppen Skócia? Lehet-e bármilyen valós alapja a templomosrelikviák Angliába kerülésének?

Történetileg a templomosok nagyon korán, már 1128-ban megjelentek a Brit-szigeteken.

I. Dávid skót király udvarában rövid idő alatt komoly befolyást szereztek, és a királytól jelentős birtokadományhoz jutottak.

Molay a máglyán megátkozta Fülöpöt, a vádlóját és V. Kelemen pápát. Valamennyien egy éven belül meghaltak Forrás: Wikimedia Commons

Két jelentősebb székhelyet alakítottak ki Skóciában, és angliai központjukat Balantrodochban (ma: Temple) rendezték be. A templomosok a megosztott skót nemesség angolbarát szárnyát támogatták, így az 1296-os falkirki csatában, amelyben I. (Nyakigláb) Edward legyőzte William Wallace-t, a skótok híres szabadsághősét, az angol király oldalán küzdöttek.

Nyakigláb Edward védőszárnyai alatt szívódott fel a rend

Katonai szakértelmük jelentős szerepet játszott Edward győzelmében.

I. Edward emiatt nagy becsben tartotta az angliai templomosokat.

Ennek tudható be, hogy a Fülöp-féle 1307-es franciaországi puccs ellenére Angliában egy darabig még nem következett be változás a rend helyzetében. Az angliai priorság ugyanis az angol király fennhatósága alá tartozott, és Edward kesztyűs kézzel bánt az általa nagyra becsült templomosokkal.

A hírhedt I. (Nyakigláb) Edward különös becsben tartotta a templomosokat mint kiváló katonákat, akik segítették Wallace legyőzésében Forrás: cinema.theiapolis.com

Helyzetükben csak a rend feloszlatását kimondó pápai bulla okozott változást. Ennek hatására I. Edward is kénytelen volt felszólítani a templomosokat, hogy adják fel magukat.

Pápai és francia nyomásra az angliai templomosokat ugyancsak perbe fogták,

de valamennyiüket felmentették, és szabadon engedték. A pápai dekrétummal szemben azonban Edward sem dacolhatott tovább, így a templomos rend – utolsóként – Angliában is feloszlatásra került.

A templomos lovagrend utolsó priorsága Angliában volt, I. Edward csak a francia király és a pápa nyomására számolta fel a nála menedékre lelt katonai lovagrendet Forrás: devianart

A francia sorstársaiknál szerencsésebb angliai templomosok ezt követően legnagyobbrészt a johannita rendbe, a „Knights Hospiteller’s” azaz a kórházas lovagok rendjébe olvadtak be. Anglia tehát a templomosok elleni hajsza vérzivataros éveiben a béke és biztonság szigetének számított a lovagtestvérek számára.

Amíg Franciaországban az elfogott lovagok egy részét máglyára küldték, addig Angliában a hajuk szála sem görbült Forrás: Wikimedia Commons

Ha volt mit menteniük Fülöp mohó és vérszomjas kapzsisága elől, annak biztos mentsvára valóban csak Anglia lehetett azokban az időkben.

Dan Brown téves ösvénye

De vajon, hová kerülhettek a Párizsból kimenekített titokzatos relikviák és kincsek?

A történelmi legendáriumban lehetséges helyszínként a skóciai Rosslyn és Temple (a 14. század elején: Balantrodoch) szerepelnek.

Rosslyn neve minden bizonnyal ismerősen cseng azok előtt, akik olvasták Brown regényét, A Da Vinci-kód-ot.

Dan Brown, A Da Vinci-kód írója regényében a rosslyni kápolnát hozza összefüggésbe a templomosokkal és a Szent Grál-legendával Forrás: Wikimedia Commons

Az angliai templomosokkal szoros kapcsolatban álló Saint Clair (a későbbiekben Sinclair) család ősi birtokán, Rosslynban áll az a kápolna, amelyet sokan a templomoskincsek rejtekhelyének tartanak.

Érdemes körbejárni, hogy vajon mire alapozzák egyesek ezt az elképzelést. A rosslyni vagy egyházi nevén a Szent Máté-kollégiumi kápolnát a 15. század közepén William Saint Clair alapította. A különleges építészeti megoldásokat tartalmazó templom 1571 és 1862 között használaton kívül állt. 1862-ben felújították, és azóta az anglikán egyház szolgálatában áll.

A skóciai Rosslyn titokzatos Szent Máté-kollégiumi kápolnájának homlokzati részlete Forrás: AFP/Jim Watson

Többen már a kápolna gael eredetű nevének értelmezéséből is úgy vélik, hogy a templom különleges titkok hordozója.

Az ősi skót gael nyelvjárásban a „ros” szó tudást, illetve ősi tudást, a „linn” pedig generációt jelent.

Így az e szavak összetételéből álló Rosslyn név „ősi generációk tudásaként” értelmezhető. A kápolna egykor a Sinclair család temetkezési helye volt. Korabeli feljegyzések szerint a kripta lejárata a kápolna hátsó bejáratának a közelében volt.

A Szent Máté-kollégiumi kápolna Rosslynban Forrás: Wikimedia Commons

1837-ben, amikor a család egyik tagja, felelevenítve az ősi szokásokat, az elhagyatott templom kriptájába szeretett volna temetkezni, hosszú keresgélés után sem találták meg a lejáratot, sőt, mind a mai napig nem sikerült felfedezni.

Más miatt gyanús az ősi Sinclair-kegytemplom

Emiatt kezdtek úgy vélekedni a 19. századtól, hogy a kripta valójában egy olyan rejtett föld alatti terem lehet, amelyben a templomosok kincseit, sőt magát a Szent Grált is elrejtették. Mások a rosslyni kápolna építészeti megoldásai miatt vélik úgy, hogy az épületnek köze lehetett a templomosokhoz. Önként adódó kérdés, hogy mire alapozzák ezt az elképzelést.

A kápolnát szokatlan építészeti megoldások és különleges szimbólumok jellemzik Forrás: Rosslyn Chapel

A rosslyni kápolnában ugyanúgy megtalálható Jákim és Boáz oszlopa, mint az ókori források szerint az egykori Salamon templomában. A kápolnában látható továbbá az a hármas boltív is, amelynek közepében Salamon pecsétjét (a hatágú csillagot) helyezték el. Philip Davis professzor, a Sheffieldi Egyetem Biblia-tudományi tanszékének vezetője úgy vélekedik,

az épület egyáltalán nem hasonlítható egy korabeli keresztény templomhoz.

A professzornak az a véleménye, hogy úgy tűnik, mintha valamilyen középkori titkot szerettek volna itt elrejteni.

Egy, a kápolnában fellelhető templomos szimbólum Forrás: Antonia Reeve

A kápolnában több olyan kőfaragványt is láthatunk, amelyek ismert templomos-, illetve szabadkőműves-szimbólumok.

A teóriának van azonban néhány súlyos szépséghibája.

Az első és a legfontosabb, hogy az 1450-es években amikor a rosslyni kápolna épült, a templomos rend már több mint két évszázada nem létezett. Ha a templomosok egyáltalán magukkal vittek és elrejtettek kincseket Skóciában, az még I. Edward uralkodásának idején történhetett.

A templomosok szerencsecsillaga 1291-től áldozott le, amikor a kereszteseket kiszorították a Szentföldről Forrás: Wikimedia Commons

1307-ben, amikor néhány lovagnak sikerült Angliába menekülnie IV. Fülöp martalócai elől, Temple volt a rend angliai székhelye. Rosslyn esetleges templomoskapcsolata puszta feltételezés, ezzel szemben tény, hogy Temple városkában áll Anglia egyetlen bizonyítottan a lovagok tulajdonában volt apátsági templomának romja.

Temple rejtélyes romjai

A Seaton család tagjai – akik szoros kapcsolatban álltak a Sinclair klán barátaival, a templomos lovagokkal, sőt közülük többen is a rend tagjai voltak, és akik Temple környékén rendelkeztek birtokokkal – 1349-től a „Kinghts Hospteller’s”-ben, az angliai templomosokat felszívó kórházas lovagrendben bukkannak fel. És milyen érdekes, ebben az időben a kórházas lovagok székhelye szintén Temple, még pontosabban az egykori templomos apátság volt.

A titokzatos templomos kápolna romjai a kelet-skóciai Temple városkában Forrás: Wikimedia Commons

Temple-ben a mai napig elevenen élő néphagyomány, hogy a Párizsból kimenekített kincseket az apátság területén rejtették el a templomos lovagok.

Fordítsd tekintetedet a tölgy és a szil felé, és meg fogod találni a rejtett milliókat”

– tartja egy napjainkig ismert környékbeli középkori mondás, amely sokak szerint az itt elrejtett templomoskincsekre utal.

Temple mellett, a romok közelében 1989-ben dr. Crispen Phillips feltárt egy falat és néhány betemetett lépcsőfokot,

amelyek északi irányba, az egykori templom felé futnak.

Az ásatások során egy masszív síremléket és tucatnyi kisebb sírkövet találtak, amelyeken a templomosokra jellemző motívumokat, valamint a „Krisztus szegény lovagjainak” sírköveire felvésett jelmondatot „Memento mori – Emlékezz az elmúlásra” azonosítottak.

Ki tudja, mit rejthet a föld mélye a romok területén Forrás: Printerest

A templom alá vezető föld alatti járatokat egyelőre még nem sikerült feltárni. Hogy rejt-e valamit a temple-i kolostorrom alatt a föld mélye, egyelőre még titokzatos, megválaszolatlan kérdés.