Ősi idegenek nyomai láthatók Puma Punku kövein?

A Pumapunku együttes Tiwanaku részét képezi

Erich von Däniken és elszánt hívei egyik kedvenc helyszíne Puma Punku, ahol szent meggyőződésük szerint idegenek állították fel bázisukat tizenhétezer évvel ezelőtt. Ez persze aligha igaz, hiszen ma már pontosan meg tudjuk magyarázni, hogyan épültek az egyébként valóban különösen pontos és szabályos kőalkotások – az inkák kifejezetten ügyes, tehetséges kőműves elődei húzták fel ezeket a kietlen fennsíkra.

Az 1920-as években tévesen úgy gondolták, hogy a különös, furcsán szabályos kőtáblákból álló Puma Punku templomegyüttes 14 ezer éves – ennyi már elég volt az ősi idegen teóriák hívőinek és az elszánt Däniken-követőknek, hogy kikiáltsák a preinka épületkomplexumot földönkívüli eredetűnek.

Tájkép Puma Punkuról, a háttérben a különleges H-sziklákkal, amelyek leginkább izgatják az ufóelmélet hívőinek fantáziáját Forrás: Wikimedia Commons

Úgy gondolják (Däniken téves kijelentései nyomán), hogy az ősi sziklákat elektromos szerszámokkal vájták ki, és az egész hatalmas kőegyüttest a földönkívüliek hozták létre, amikor meglátogatták az ősi civilizációkat. Azt hiszik ugyanis, hogy a gránitból kifaragott szobrokat nem lehetett a tiwanakui emberek kezdetleges tudásával kifaragni,

mindenképpen egy fejlettebb technika kellett

ahhoz, hogy ennyire pontos, monumentális komplexumot hozhassanak létre.

Nem gránit, hanem homokkő

Az elmélet már ott megbukik, hogy Däniken és hívei rosszul nevezik meg az építőkövek anyagát.

Däniken egyik, orosz nyelven is kiadott könyvével Forrás: Picture-Alliance/AFP/Thomas Burmeister

A Puma Punku-i sziklák ugyanis korántsem kemény gránitból, hanem sokkal puhább (a 10 fokos Mohs-féle keménységi skálán 5,5-ös szintű) vörös homokkőből vannak, amelyet a tiwanakui technológiával, ha nem is könnyedén, de mindenképpen eredményesen meg lehetett munkálni.

Különös preinka civilizáció

Na de mi is pontosan az a Puma Punku, és miért izgatja ennyire az ufóhívők és a régészek fantáziáját is? A Titicaca-tótól tíz kilométerre délkeletre, Bolívia és Peru határához közel található egy fennsík, amelyre egy inkák előtti civilizáció templomkomplexumot épített.

Az egész együttest Tiwanakunak nevezzük, a furcsa kövekből álló területet pedig Puma Punkunak, amely aymara nyelven a „puma ajtaját” jelenti. A Plataforma lítica nevű területen felállított Puma Punku (és egyébként az egész komplexum)

három nagy építési korszakban készült valamikor Kr.u. 300 és 500 között,

mintegy hatszáz évvel az inkák megjelenése előtt. Fénykorában csodálatos látványt nyújthatott: az itt dolgozó régészek szerint díszített, fényesre csiszolt fémplakettek, élénk színű kerámiák és szövetek díszítették, és az ősi társadalom elitebb tagjai, valamint a papi réteg járhatott ide.

Az aymara indiánok keze munkáját dicséri

Tulajdonképpen vajmi keveset tudunk magáról a kultúráról, amely Tiwanakut felépítette, mivel nincsenek írásos emlékeink róluk –

csupán kezdetleges képírásuk maradt fenn,

amellyel valószínűleg az építkezéseket is koordinálhatták. A régészek nagyjából megegyeznek abban, hogy az aymara indiánok húzhatták fel a lenyűgöző építményeket, bár közvetlen bizonyíték erre sajnos egyelőre nincsen. Bár a templomkomplexumot építő népet alig ismerjük, a különös kövekről annál többet tudunk, hála a helyszínen talált, félkész szikláknak.

Az aymara indiánok az újévet ünneplik Tiwanakuban, valószínűleg már a turistáknak kiszínezett változatban

Az inkák szerint az istenek építették

Az inkák, mikor a hódító spanyolok megkérdezték tőlük, mi is pontosan Puma Punku, azt állították, hogy

a komplexumot még isteneik építették, jóval az ő születésük előtt.

A Däniken-hívők ezt is jelnek tekintik arra, hogy a kövek földönkívüli eredetűek (legalábbis megmunkálóik idegenek voltak), a valóság azonban valószínűleg az inkák önhittségében rejlik: ők úgy gondolták, hogy az inka nép az első, amelyet az istenek megteremtettek, és ehhez még akkor is ragaszkodtak, amikor már számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem igaz.

A Puma Punku együttes Tiwanaku részét képezi Forrás: Flickr / Orlando Contreras López

Ha elismerik, hogy Puma Punkut egy előttük majdnem ezer évvel létező civilizáció építette, azzal azt is bevallják, hogy nem ők voltak az elsők – így egyszerűbb volt ráfogni az istenekre, hiszen a mélyen hívő inkák azonnal elhitték a vallásos verziót is.

Téves adatok és ferdítések az Ősi idegenek műsorában

Nem kellettek a földönkívüliek

Sem istenek, sem földönkívüliek nem kellettek azonban ahhoz, hogy Puma Punku kőoszlopait megmunkálják és felállítsák. A régészek nagyrészt a felállított oszlopokból is meg tudták állapítani, hogyan készültek, de jócskán megkönnyítették a dolgukat a félbehagyott, befejezetlen szobrok.

Ügyesen kivájt járat az egyik Puma Punku-i sziklában Forrás: Flickr / Orlando Contreras López

A környéken talált legnagyobb megmunkált szikla 7,81 méter hosszú, 5,17 méter széles továbbá 1,07 méter vastag, és mintegy 131 tonnát nyom – nem kevés, de nem is lehetetlen dolgozni vele. A monstrumokat valószínűleg homokkal csiszolták, és keményebb kövekkel vájták – a legprecízebb mintákat pedig fémötvözetekkel faragták ki.

A fémmunkálás mesterei

A preinka andoki kultúra kifejezetten tehetséges volt a fém megmunkálásában – ismerték a rezet (erről vannak helyszíni bizonyítékok, rézöntők formájában), mégis,

a réz nem lehetett elég kemény ahhoz, hogy ilyen pontos mintákat hozzanak létre

az ebből készült vésőkkel. Ezért erősebb réz-arzén-nikkel ötvözetet használtak, amelyből az arzén a fém merevségén enyhített, a nikkel pedig az erősségét adta – így már gyerekjáték volt az ötvözetből öntött vésőkkel ilyen gyönyörűen szabályos faragásokat készíteni.

Egy precízen kifaragott kő Puma Punku területén Forrás: Wikimedia Commons

A Däniken-féle magyarázat a pontos, 90 fokos csiszolásokat és vágásokat említi olyan példaként, amelyek bizonyosan csak földönkívüliek munkái lehetnek – azonban nagyrészt egyáltalán nem pontos 90 fokról van szó, ezt a mai technológiával már könnyedén megállapíthatjuk, ráadásul még ha ennyire precíz méréseket is végeztek a készítők, ahhoz is csupán a mai asztalos derékszög egy ókori megfelelőjére lehetett szükségük.

Honnan érkeztek a kövek?

Puma Punku köveit mintegy 90 kilométerrel távolabb, a Copacabana-félszigeten bányászták ki. Egyelőre még nincs megfelelő magyarázat arra, hogyan hozhatták el egészen a Titicaca-tóig a köveket.

Szabályos vésetek az egyik Puma Punku-i sziklán Forrás: Flickr / Orlando Contreras López

A kibányászott köveket valószínűleg kötél és fatörzsek segítségével vontatták a helyszínre, legalábbis erre utal Jean-Pierre Protzen régész, a Puma Punku-i szoborkomplexum szakértőjének állítása: szinte az összes kövön látszanak az úgynevezett „emelőfogantyú” nyomai, amelyekre köteleket erősítve képesek lehettek – igaz, nem rövid idő alatt, de – eredményesen megtenni még ezt a hosszú utat is.

Az ősiufó-hívőket nem lehet lebeszélni igazukról Forrás: Imgur

Gigászi templomkomplexum

Bár valószínűleg az ufólátogatás híveit soha nem tudják majd meggyőzni a tudományos magyarázatok, annyi biztos, hogy Puma Punkut egy különösen ügyes és fejlett indián civilizáció képes volt megalkotni, még fejlett írásbeliség nélkül is. Elég csak arra gondolnunk, hogy évszázadokkal, sőt, évezredekkel az aymarák faragványai előtt

az egyiptomiak már obeliszkeket csiszoltak, és piramisokat állítottak fel,

ami egyáltalán nem volt könnyebb munka, mint a homokkő oszlopok díszítése. Radarvizsgálatok egyébként megállapították, hogy Puma Punku és a közeli Kalasasaya templomegyüttes között rengeteg ember alkotta építményt rejt a föld, amelyek még feltárásra várnak – az is lehet, hogy az egész környék egy hatalmas vallási komplexumnak adott helyet, csak még nem tudunk róla.