Harminc éve rajzottak ki a halál hangtalan sugarai

Máig nincsenek pontos adatok arra nézve, hány emberhalálért felel a csernobili katsztrófa

1986. április 26-a verőfényes szép tavaszi napként virradt fel a késő kádári Magyarországra. Az ország a kellemesnek ígérkező hétvégére készült. Senki sem sejthette, hogy légvonalban pár száz kilométerrel keletre, a csernobili atomerőmű 4. blokkja felett terpeszkedő vészjósló füstfelhő radioaktív halálfejként készül betakarni fél Európát. A valós eseményekről egy, az Origo birtokába jutott korabeli titkos dokumentum alapján számolunk be a katasztrófa 30. évfordulóján.

Hamar megtört a dermedt elvtársi csend

Április 27-én Svédország légterében radioaktív felhőt azonosítottak a műszeres mérések, amely délkelet felől, a Szovjetunió irányából érkezett az ország fölé.

Ez volt az első, a nyugati közvéleményt elért hír a csernobili katasztrófáról.

Idehaza az akkor még szigorúan bizalmasan kezelt mérési információk a Központi Fizikai Kutatóintézethez (KFKI) futottak be először.

A robbanás után először azt hitték, hogy nem szabadult ki radioaktív sugárzás, a mérőműszerek meghibásodása miatt. Valójában a megengedettnél húszezerszer nagyobb volt a dózis az erőmű területén Forrás: RIA Novosti/Kosztyin Igor

Az ukrajnai atomkatasztrófa másnapján a KFKI néhány ezzel megbízott munkatársa – nyilván felsőbb utasításra – utcai telefonfülkékből felhívott néhány budapesti és vidéki, megyeszékhelyeken működő óvodát, illetve bölcsődét,

azt tanácsolva az intézményvezetőknek,

hogy a „rendkívül erős napsugárzás miatt” átmenetileg mellőzzék a szabadtéri foglalkozásokat.

Csernobil elnéptelenedett környéke az atomkatasztrófa után Forrás: RIA Novosti/Kosztyin Igor

Az 1990 előtti időkben az állampárt számára kényelmetlen ügyeket jellemző titkolózás és elhallgatás miatt különösen fejlett volt a „sorok közti olvasás” képessége.

Ennek tudható be, hogy a suttogó propaganda is a KFKI által riasztott óvodákból indult ki.

Mindenki sejtette, hogy az „erős napsugárzásnál” valami jóval komolyabb dolog történt.

Fejmosást kapott a hírt először közlő újságíró

1986. április 28-án hétfőn – két nappal a tragikus csernobili reaktorrobbanás után – Bedő Iván volt a Magyar Rádió ügyeletes turnusvezetője. Mint az Origónak elmondta, az 1980-as évek második felében a Magyar Rádió hírszerkesztősége relatíve már szabad, önálló műhelynek számított. Óránként mentek ki a friss hírek – a felettes szervek, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, illetve a pártközpont illetékesei – ezért legfeljebb utólag ellenőriztek egy-egy kényesebbnek talált hírt.

Máig nincsenek pontos adatok arra nézve, hány emberhalálért felel a csernobili katasztrófa Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Vlagyimir Vjatkin

A Kádár-korszak utolsó éveiben jelentősen enyhébbé vált a sajtóellenőrzés a megelőző évtizedek nemegyszer szigorú cenzúrájához képest. Bedő Iván visszaemlékezése szerint a rádiófigyelő szolgálattól – amely a külföldi adókat, köztük a Szabad Európa, az Amerika Hangja, a BBC, valamint Moszkva adásait szemlézte –

délután futott be az első jelentés a Szovjetunióban történt reaktorbalesetről.

A hír forrása a BBC volt. Az „egy forrás nem forrás" szakmai alapelvéből kiindulva a turnusvezető – aki ügyeleti idejében az adás első számú felelőse volt – szükségesnek tartotta a hír megerősítését. Tudni kell, hogy akkoriban a Magyar Távirati Iroda (MTI), a hivatalos központi hírforrás, kétfajta megjelöléssel továbbította a kényesnek minősített híreket.

A csernobili atomerőmű központi vezérlőterme Forrás: RIA Novosti/©2008 RIA Novosti, all rights reserved/Ria Novosti

A „szerkesztőségek tájékoztatására”("szerk.táj.") címzéssel ellátott híreket fel lehetett használni, de csak fokozott óvatossággal.

A „szigorúan a szerkesztőségek tájékoztatására” ("szig.szerk.táj.") megjelöléssel továbbított híranyag nem volt publikus.

Mivel a BBC minden híradásában bemondta az atomkatasztrófáról szóló hírt, Bedő Iván úgy döntött, hogy 21 órás hírekbe kerüljön be a szovjet reaktorbalesetről szóló tudósítás is. Ekkor értesülhetett először az ország a Szovjetunióban történt veszélyes nukleáris katasztrófáról. A csernobili robbanás a 22 órás napi hírösszefoglalóban ismét elhangzott, sőt a másnap reggel hat órakor sugárzott hírblokkban is adásban maradt, annak ellenére, hogy az MTI-től este fél tízkor befutott a hivatalos jelentés, "szig.szerk.táj" azaz nem publikus minősítéssel.

A sugárszennyeződés 1986. április 26. utáni terjedését ábrázoló térkép Forrás: AFP/Stf

Ezután azonban felsőbb helyről letiltották a Csernobillal kapcsolatos hírek közvetítését.

Bedő Iván máig nem tudja pontosan, hogy honnan szólt le az „illetékes elvtárs”, de kizárásos alapon vagy a pártközpontból, vagy a tájékoztatási hivatalból állíthatták le a szovjet atomkatasztrófáról szóló hírek további közlését.

Egyesek tudni vélik, hogy a katasztrófa utáni napokban a Mihail Szergejevics Gorbacsovval ellenséges hadiipari lobbi szándékosan tartotta vissza a pártvezetés előtt is a csernobili katasztrófa tényleges mértékéről szóló információkat Forrás: AFP

Miután az MTI előző nap este 21 óra 30 perckor „szigorúan a szerkesztőségek tájékoztatására” minősítéssel továbbította a hírt, a rádiós turnusvezető fejmosást kapott, mert ennek ellenére sem intézkedett a hír további beolvasásának azonnali leállításáról.

Nem tört ki pánik, de mindenki ideges volt

A nemzetközi hírügynökségek egyre több részlettel szolgáló közleményei, valamint a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja magyar nyelvű adásai miatt a központilag elrendelt agyonhallgatás nem tartott sokáig.

A szocialista táborban a hivatalos szervek szovjet nyomásra először mindenütt mély hallgatásba burkolóztak,

majd néhány nappal a katasztrófa után, amikor az elhallgatás tarthatatlanná vált, igyekeztek a végtelenségig elbagatellizálni a csernobili atombalesetet. A központilag irányított híradásokban először azt hangoztatták, hogy a szovjet katasztrófaelhárítás teljesen ura a helyzetnek (nem volt az), majd pedig megalapozatlan pánikkeltésnek minősítették a nyugati hírközlő szervek tudósításait.

A felrobbant reaktorblokk 1986. május 14-én. A mentési munkálatokban részt vevők közül sokan halálos dózisú sugárzást szenvedtek el Forrás: Szputnyik

Idehaza a Sugárbiológiai Intézet akkori igazgatója volt az első szakember, aki az MTV híradójában nyilvánosan értékelte a csernobili reaktorbaleset következményeit, kifejtve, hogy Magyarországon nem alakult ki vészhelyzet,

és a radioaktív sugárzás szintje jóval a biztonsági határon belül maradt.

Mindez azonban egyáltalán nem nyugtatta meg a lakosságot. A külföldi hírek hatására terjedt a suttogópropaganda; nem szabad friss zöldséget és salátát enni, kerülni kell a hosszú szabadban tartózkodást, és a baj sokkal nagyobb, mint amennyit az illetékesek beismernek.

A Kádár-korszak utolsó éveiben már nem úgy működött a cenzúra, mint korábban Forrás: Fortepan

A félelmeket csak fokozta, hogy például Ausztria ideiglenes behozatali tilalmat rendelt el a magyar zöldségekre, Romániában pedig jódtablettákat osztogattak az óvodákban és az iskolákban.

Magyar kamionosok titokzatos megbetegedése

A nyugat-európai országokban bevezetett forgalomkorlátozó rendelkezések miatt a Hungarocamion „rácsapott” a hirtelen megcsappant kapacitáshiányra, és

a magyar kamionok jelentős fuvarmennyiséget bonyolítottak le a csernobili katasztrófát követő hetekben.

Közülük többen is a katasztrófa helyszínének közelében haladtak el. A kamionsofőrök közül néhány év múlva jó néhányan rákban hunytak el.

A csernobili atomerőmű látképe Forrás: RIA Novosti/Lytosha

Noha hivatalosan soha nem ismerték el, hogy a rákos halálesetek és az ukrajnai fuvarok között közvetlen oksági összefüggés állt volna fenn, kétségtelen tény, hogy az 1986 késő tavaszán, kora nyarán Kijev környékén elhaladó magyar kamionosok

a határértéket jelentősen túllépő sugárdózist kaphattak.

Olyan esetről is tudni, hogy a térség felett elrepülő magyar kereskedelmi pilóta szenvedett el maradandó következményekkel járó sugárfertőzést.

A 80-as évek népszerű médiaszemélyisége, Déri János halálának hátterében is egyesek Csernobilt vizionálják Forrás Life.hu

Egyesek tudni vélik, hogy az 1980-as évek népszerű televíziós személyiségei közül Déri János és Takács Marika tévébemondó halálos rákbetegsége is arra volt visszavezethető, hogy a katasztrófa időszakában utaztak a Szovjetunióba, és repülőgépük ugyancsak érintette a Kijev környéki légteret.

Eddig ismeretlen dokumentum jutott az Origo birtokába

Az Origo hozzájutott egy 1987-ben keletkezett, a hazai nukleáris létesítményekben dolgozóknak szánt olyan tanulmányhoz, amelyet a paksi atomerőmű dolgozói készítettek. A „belső felhasználású” dokumentum azért egyedi, mert

a Szovjet Atomenergia Ügynökségnek az 1986. augusztusi NAÜ-ülésre készített információs anyaga alapján készült,

vagyis kiderül belőle, hogy maguk az érintettek hogyan látták a balesetet. A dokumentumban pedig pontról pontra rekonstruálják a balesethez vezető eseménysort.

A halálos sugárzásról mit sem tudó tűzoltók közül kerültek ki az atomkatasztrófa első áldozatai Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Vitalij Ankov

A csernobili erőmű 4-es blokkjának 1986. április 25-re tervezett karbantartására való leállása előtt az egyik turbógenerátor kifutási kísérleteit tervezték be. Azt szerették volna megvizsgálni, hogy teljes feszültségkimaradás esetén a turbógenerátor forgórészének mechanikai energiájával elláthatók-e a blokk saját fogyasztói, amíg a dízelgenerátorok működésbe nem lépnek.

Az atomerőmű bejárata korabeli fotón Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Ria Novosti

Csakhogy a kísérlet munkaprogramja nem volt kellően előkészítve és egyeztetve, a biztonsági intézkedéseket csak formálisan állították össze, a kísérletet vezető mérnöknek hiányosak voltak az ismeretei a reaktor működéséről és annak biztonsági kérdéseiről. A kezelőszemélyzet sem volt felkészítve, nem látták előre az esetleges veszélyeket.

Mi is történt valójában?

A belső használatra szánt titkos dokumentum meglehetős pontossággal foglalja össze a csernobili katasztrófa részleteit.

Elavult és önmagában is veszélyes technológia, szakmai hiányosságok és súlyos felelőtlenségek sora

vezetett a világtörténelem máig legnagyobb reaktorbalesetéhez. Mindennél beszédesebb az ebben a formájában most először publikált szűkszavú kronológia.

A sérült 4. reaktorblokk Forrás: AFP/Vlagyimir Repik

A szovjet szakértők végül így rekonstruálták a történteket:

1986. április 25., péntek

– 01:00. A reaktor terjes terhelésen (3200 MW) üzemel, a kezelők elkezdik a teljesítménycsökkentést.

– 13:05. A reaktor 1600 MW-on üzemel, a 7. turbógenerátort lekapcsolják a hálózatról.

– 14:00. Lekapcsolják a reaktor üzemzavari hűtőrendszerét, de az energiarendszer-diszpécser nem engedélyezi a blokk leállítását.

Mindez azt jelentette, hogy – a kezelési utasítást megsértve – a blokk lekapcsolt üzemzavari hűtőrendszerekkel működött tovább.

A sérült reaktorblokkra elsőként épített betonszarkofág 1986 novemberében Forrás: RIA Novosti/RIA Novosti/V. Csisztyakov

– 23:10. Folytatják a reaktor teljesítményének csökkentését. A munkaprogramban a kísérletet 700-1000 MW teljesítményre tervezték, de mivel az operátor nem tudja megszüntetni az automatikus szabályozó kilengését, a teljesítmény 30 MW alá esik.

1986. április 26., szombat

– 01:00. Sikerül 200 MW-on stabilizálni a reaktort, amely a teljesítményváltoztatások miatt addigra „elmérgeződött”: felszaporodott az üzemanyagban a xenon 135-ös izotópja.

– 01:03. Elkezdik a kísérleteket.

– 01:07. A hat üzemelő fő keringetőszivattyúhoz hozzákapcsolnak még kettőt. Ezzel azt akarták elérni, hogy a négy, kifutó turbógenerátorról táplált szivattyú kiesésével négy további maradjon üzemben a próba után az aktív zóna hűtésére.

A reaktoron keresztül szállított vízmennyiség-növekedés a reaktor paramétereinek megváltozásával járt.

Az operátorok ezt kézi beavatkozással próbálják helyrehozni, de ez nem teljesen sikerül.

Sugárzást mérő katonák a csernobili körzetben Forrás: RIA Novosti/Ankov Vitalij

– 01:22:30. Észlelik, hogy a reaktivitástartalék a megengedettnek kevesebb mint a fele, ami a reaktor haladéktalan leállítását követelné meg. Ezt a kezelők nem teszik meg, 200 MW-on elkezdik a kísérleteket. Bénítják az utolsó turbina gyorszáróinak zárására fellépő üzemzavari védelmet is. Ez további eltérés volt a programtól. Az volt az indítéka, hogy ha a kísérlet sikertelen lenne, akkor meg tudják ismételni.

– 01:23:04. Lezárják a 8. turbógenerátor gyorszáróit.

A turbina gőzelnyelésének megszűnése miatt a gőz nyomása lassan nőni kezdett, a reaktoron átmenő víz forgalma csökkent, mivel négy szivattyú a kifutó turbináról működött.

Ilyenkor a reaktor érzékenyen reagál minden kis változtatásra,

a teljesítmény növekedése a gőzfejlődésen keresztül növeli a reaktivitást, ami a teljesítmény további növekedésével jár.

A kezelők látják a teljesítmény kezdetben lassú, majd egyre gyorsuló növekedését.

– 01:23:40. Megnyomják a reaktor üzemzavari leállítására szolgáló gombot, aminek hatására a szabályzó és biztonságvédelmi rudak lefelé mozognak.

Néhány másodperc múlva robbanások hangzanak.

Az operátor észleli, hogy a rudak a közbenső helyzetben megállnak, ekkor feszültségmentesíti a hajtásaikat, hogy szabadeséssel a zónába essenek.

Egy súlyos sugárfertőzést elszenvedett tűzoltó néhány nappal a katasztrófa után Forrás: RIA Novosti/Vjatkin Vlagyimir

Az épületen kívül tartózkodó szemtanúk szerint két robbanás volt egymás után, a 4-es blokk fölött tűzijátékszerűen égő anyagok és szikrák repültek szét, amelyek egy része a gépház tetejére esett, és tüzet okozott.

Elveszett a személyzetből a félelemérzet

A birtokunkba került dokumentum táblázatba is foglalja, mi és miért történhetett:

Részlet az Origo birtokába került dokumentumból Forrás: Origo

A feltárt hiányosságok arról tanúskodnak, hogy nem ismerték kellően a reaktorberendezésben végbemenő technológiai folyamatok menetét,

és elveszett belőlük a félelemérzet.

Fehérvérűségben szenvedő kisfiú Csernobil környékéről Forrás: RIA Novosti/Ivanov

A reaktorberendezés tervezői pedig nem dolgoztak ki olyan biztonsági rendszereket, amelyek képesek lettek volna megelőzni az üzemzavart abban a kialakult helyzetben, amikor a legfontosabb reaktorvédelmi rendszerek nem éltek, és a kezelési utasítás alapvető pontjait sokszorosan megszegték, mivel a tervezéskor az efféle események kialakulását lehetetlennek tartották.

Mutáns malac Csernobil környékéről, három évvel a katasztrófa után Forrás: AFP/Lars Granstrand

Az üzemzavar elsődleges oka tehát a blokk kezelői által elkövetett szabály- és üzemviteli előírásszegések sorozata volt. Az üzemzavar azért érhetett el katasztrofális méreteket, mert a kezelők tevékenysége miatt a reaktor olyan állapotba került, amelyben lényegesen megnőtt a teljesítménynövelő hatás.

Csernobil elhagyott szellemvárossá vált – tíz évvel a katasztrófa után Forrás: AFP/-

Az atomenergetika történetének eddigi legnagyobb balesete közvetlenül 30 ember (kezelők, tűzoltók) életét követelte, 153 ezer embert telepítettek ki, jelentős területek szennyeződtek el, a közvetett hatások pedig más országokra is kiterjedtek.