Szulejmán és Hürrem leszármazottai Szigetváron

A két oszmán hercegnőt, Szulejmán leszármazottait meghatotta a különleges helyszínen történt találkozásuk

A nemzetközi média figyelmétől is kísérve az Oszmán dinasztia két leszármazottja, Kenize Mourad és Mediha Nami Osmanoglu de Fernandez hercegnők július ötödikén felkeresték a Szigetvár határában fekvő Zsibót szőlőhegyen folyó ásatásokat. Érdekes, különleges pillanat szemtanúi lehettünk, amikor Mourad hercegnő, V. Murád szultán dédunokája és Szulejmán egyenes ági leszármazottja legendás őse, a Szigetvár alatt 1566. szeptember 6-án meghalt leghíresebb oszmán uralkodó nemrég megtalált sírhelyére lépett.

Zsombékos mocsár közepén állt Zrínyi híres végvára

Szigetvár és környéke 1566-ban korántsem úgy festett, ahogyan manapság. A késői Habsburg-korban emelt házak helyén mocsaras, lápos vidék nyúlt végig, a külső és belső várak között 500 méter széles vizes várárok húzódott. A várostól nem messze álló, beszédes nevű Szőlőhegyen gyümölcsös lugasok álltak, de a fáktól tisztán rá lehetett látni a Zrínyi Miklós által védett végvár bástyáira.

Szigetvár a 16. században Forrás: Wikimedia Commons

1566. augusztus első napjaiban a Szigetvár alá vonult százezres ostromló török sereg körbevette a várat, a mocsaras vidék ellenére tábort vert, a betegeskedő, öreg Szulejmán szultán több száz négyzetméteres sátrát pedig a Szőlőhegy tetején verték fel, ahonnan jól láthatta, mi történik az ostrom során. Zrínyi és egyre fogyatkozó végvári vitézei fokozatosan a belső várba szorultak vissza, és szeptember elejére lőszerük és vízkészletük jelentősen megcsappant.

Nem a háborúk, hanem a kapzsiság semmisítette meg

Innentől mindenki ismeri a történetet, aki kicsit is odafigyelt történelemórán: a maroknyi végvári vitéz kitört a várból, feláldozva magát, és megtizedelve a végső rohamra felvonuló török sereget is.

Szigetvár szeptember 7-én elesett, a 72 éves Szulejmán azonban nem érte meg a török győzelmet:

szeptember 6-án, valószínűleg szívelégtelenségben meghalt.

A korabeli feljegyzések szerint belső szerveit a szultáni sátor alatt temették el, a bebalzsamozott testet pedig visszavitték Konstantinápolyba.

Az 1570-es években Szokullu Mehmed nagyvezír megbízásából a budai pasa dzsámit és egy díszes türbét emeltetett a halott uralkodó tiszteletére, ami a hódoltság idején a muszlim világ egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált.

1601-es kiadású rézmetszet Szokollu Mehmed nagyvezírről Forrás: Origo

A törökök körében nagy tiszteletnek örvendő szakrális emlékmű túlélte ifjabb Zrínyi 1664-es téli hadjáratát, és Szigetvár 1689-es visszafoglalását is. 1693-ban azonban a Habsburg szolgálatban álló Gallo Tsech számvevőtisztnek megtetszettek a türbe díszes csempéi és ónlemezből készített tetőzete, valamint márvány burkolata. Jó üzletet szimatolva az értékes anyagok kiárusításában, lebontatta és elhordatta az egészet.

Azóta a dzsámiról és a türbéről nagyjából semmit sem tudtunk – egészen idén tavaszig, amikor a Turbék-Zsibóti szőlőhegyen – hosszas előkészítő munka után – dr. Pap Norbert és dr. Fodor Pál vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport feltárta az elveszett épületek egy részét, köztük a szultáni síremlék maradványait.

A török régészek királyi vérnek kijáró tisztelettel fogadták a meghatódott hercegnőket

A szenzációs felfedezés hírére az oszmán uralkodói dinasztia ismét ellátogatott Szigetvár mellé, igaz, hogy most nem a próféta zászlaja és lófarkas hadijelvények alatt, hanem két családtag, Kenize Mourad és Mediha Nami Osmanoglu de Fernandez oszmán hercegnők, Szulejmán egyenes ági leszármazottai személyében. Kenize Mourad franciaországi írónő, Mediha Nami Osmanoglu de Fernandez pedig Mexikó korábbi budapesti nagykövetének felesége, aki révén több évig élt Magyarországon.

Szulejmán leszármazottai meghatódtak az ásatás láttán Fotó: Mudra László - Origo

Az ő életük már korántsem olyan fényűző, mint őseiké: az 1920-as években Törökország köztársasággá alakult, Musztafa Kemal Atatürk pedig 1924-ben száműzte a famíliát. Az uralkodócsalád tagjai egészen a kilencvenes évekig be sem tehették a lábukat egykori hazájukba. A Magyarországra látogató hercegnők soha nem éltek uralkodóként, a család egykori otthonát,

a Topkapı palotát, más „mezei” turistához hasonlóan, csupán látogatóként kereshették fel.

Mégis, a szőlőhegyi ásatáson részt vevő török régészek királyi hercegnőket megillető tisztelettel fogadva őket, kezet csókoltak nekik, amitől mindketten könnyekig meghatódtak.

Visszautasították a hercegnő állampolgársági kérelmét

„Amikor az apám elhagyta Törökországot, mindössze hatéves volt” – mondta Mediha Osmanoglu de Fernandez, aki egyébként hat évet töltött Magyarországon a volt mexikói nagykövet férjeként. „Elvesztette az állampolgárságát, elvesztett mindent. 1974-ben a család már visszamehetett az országba, a 80-as években pedig már vissza is kapta az állampolgárságát. Nekem születésemtől fogva volt török állampolgárságom, amit soha nem adtam fel, még akkor sem, amikor választanom kellett a francia és a török között, hiszen Párizsban születtem.”

Mediha Osmanoglu de Fernandez (jobbra) és Kenize Mourad (középen) Hancz Erika régésznővel vizsgálják a legfrissebb leleteket Fotó: Mudra László - Origo

„Én is Franciaországban születtem, de nekem egyáltalán nem volt török állampolgárságom. Körülbelül negyvenéves lehettem, amikor megpályáztam. Akkoriban a párizsi konzulátuson keresztül szerettem volna intézni, de ott azt mondták, hogy Ankarában visszautasították a kérésemet. Valójában részben egy török újságírónak köszönhetem, hogy mégis megkaptam: a Hürriyet (az egyik legnagyobb török lap, a szerk.) címoldalán jelent meg, hatalmas betűkkel, hogy

mekkora szégyen, hogy Kenize Mouradnak nem adnak török állampolgárságot.

Még az egyik török televíziós műsorban is kiálltak mellettem. Így kaptam meg végül az állampolgárságot.”

Sokat szenvedtek a hontalanná válás miatt

A két hercegnő felmenőit nagyon megviselte az, hogy hazájukból száműzték őket. Mourad hercegnő elárulta, hogy a családban rengeteg öngyilkosság történt, pontosan azért, mert sokan nem tudták feldolgozni, hogy kiűzték őket egykori hazájukból. Legtöbbjük soha nem dolgozott, mert uralkodói sarj létükre nem tudták, hogyan tartsák el magukat, könyörögni pedig nem akartak a pénzért.