Iszlám reneszánsz vagy atatürki hagyaték?

A július tizenötödikén Törökországban kirobbant és elvetélt katonai puccskísérlet, majd Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnöknek a török államszervezet és közélet egészét érintő nagyszabású, Nyugaton erős visszatetszést kiváltó tisztogatási akciója joggal felveti a kérdést, vajon merre tart Törökország? Küszöbön áll-e a Musztafa Kemal Atatürk által megalkotott modern és szekuláris államrendszer lebontása, vagy csupán az atatürki hagyaték egyfajta, sajátos továbbfejlesztésének lehetünk a szemtanúi? A kérdésre nem adható korrekt válasz, ha nem ismerjük Atatürk életművét.

Párizs mély benyomást tett az ifjú török tisztre

A modern Törökország megteremtője, Musztafa Kemal Atatürk – 1934. november 24-ig Gázi Musztafa Kemal pasa – 1899-ben kezdte el hivatásos katonatiszti pályafutását. 1905-ben kiváló eredménnyel elvégezte a török vezérkari akadémiát.

Musztafa Kemal Atatürk (1881-1938) a modern Törökország megteremtője Forrás: Devianart

A közéleti problémák iránti szenvedélyes érdeklődése vitte az ifjútörök mozgalomba,

amely a 20. század első éveiben a mély belpolitikai válságot átélő Oszmán Birodalom reformálását tűzte zászlajára.

A fiatal tiszt komoly szerepet játszott a Porta 19. századi reformkísérletei után konzervatív fordulatot végrehajtó II. Abdul-Hamid szultánt (uralkodott 1876 és 1909 között) megbuktató puccsban; 1909. április 27-én egységei élén bevonult a fővárosba, hogy fegyveres támogatást nyújtson a felkelőknek.

II. Abdul-Hamid szultán Forrás: Wikimedia Commons

Musztafa Kemal 1910-ben Franciaországban folytatott hadiakadémiai tanulmányokat. Párizsi tartózkodása, az európai életmód és politikai gondolkodásmód alapos megismerése komoly szerepet játszott későbbi reformelképzelései kialakításában.

Musztafa Kemal Franciaországban, 1910 szeptemberében, francia vezérkari tisztek társaságában (középen balról a harmadik) Forrás: Picasa 2.7

Katonai tehetségére az 1912-es első balkáni háború idején figyeltek fel felettesei; Musztafa Kemal szervezte meg ugyanis a Dardanellák sikeres védelmét.

A Szeráj tartott Gallipoli győztes hadvezérétől

Az első világháború kitörése után – amelyben az Oszmán Birodalom a császári Németország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségeseként vett részt –

a török 19. gyalogoshadosztály parancsnokaként megakadályozta az antant csapatok átkelését a Dardanellák tengerszorosain,

és hervadhatatlan érdemeket szerzett a legnagyobb első világháborús török győzelemben; 1915-ben Gallipolinál súlyos és megszégyenítő vereséget mért a partraszállást megkísérlő brit haderőre.

Musztafa Kemal bej (a képen elöl balra) az 1912-es első balkáni háborúban Forrás: Wikimedia Commons

A népszerű és tehetséges főtiszt azonban széles körben hangoztatott, a szultáni adminisztrációt kendőzetlenül bíráló kijelentései miatt szálka volt a Porta szemében. Hosszas várakoztatás után csak 1917-ben léptették elő tábornokká, majd „gyarmati szolgálatra" Szíriába küldték, kinevezve a 7. aleppói hadsereg főparancsnokának.

Musztafa Kemal pasa, a görög megszállók elleni függetlenségi harc idején Forrás: Wikimedia Commons

Musztafa Kemal Szíriában is több győzelmet aratott az angol expedíciós csapatok felett. Az első világháború legvégén, 1918. novemberében a hadügyminisztériumba kapott beosztást.

Musztafa Kemal nem Károlyi Mihály szellemében politizált

Törökország a „nagy háború" végét a vesztes szövetséges hatalmak között élte meg. A párizsi béke nemcsak az egykori és még megmaradt birodalmi területeket,

hanem Anatólia egyes részeit is el akarta venni a törököktől.

Amikor 1919-ben kiszivárogtak az antant békefeltételei, Musztafa Kemal nacionalista kormányt alakított Ankarában, megakadályozandó Törökország területi megcsonkítását.

Musztafa Kemal bej a gallipoli ütközet idején, 1915-ben. Komoly szerepe volt az angolok felett aratott török győzelemben Forrás: Wikimedia Commons

Az utolsó oszmán szultán, VI. Mehmed (uralkodott 1918 és 1922 között) azonban - Károlyi Mihályhoz hasonlóan - képtelen volt az antant országcsonkító szándékának akárcsak a mérséklésére is; az 1920. augusztus 10-én aláírt sévres-i békeszerződésben hozzájárult ahhoz, hogy Görögország javára az ország független, nem birodalmi területét a harmadával csökkentsék.

VI. Mehmed szultán Forrás: Library Of Congress

Musztafa Kemal azonban nem egy Linder Béla volt,

aki Károlyi honvédelmi minisztereként „nem akart katonát látni"; a megszégyenítő békeszerződés aláírása hallatán a török nacionalista kormány a hadsereggel egyetértésben elhatározta, hogy ha kell, fegyveresen is ellenáll a sévres-i béke érvényesítésének. Görögország az antant jóváhagyásával megpróbálta birtokba venni a neki ítélt török területeket, és a görög hadsereg partra szállt Izmirnél.

A párizsi "békecsinálók", balról jobbra Lloyd George brit, Orlando olasz, és Clemenceau francia miniszterelnök, valamint Wilson amerikai elnök Forrás: Origo

A Kemal pasa és Musztafa Ismet tábornok, vezérkari főnök parancsnoksága alatt álló török haderő azonban nemcsak hogy visszafoglalta Izmirt, és kiverte a görög csapatokat az országból, hanem még a korábban átadott európai területek egy részét is visszafoglalta Görögországtól.

Musztafa Ismet tábornok (a kép bal szélén) harcostársával, Musztafa Kemal Atatürkkel Forrás: Wikimedia Commons

Az antant kénytelen volt lenyelni a békát; a sévres-i megállapodást módosító, és 1923. június 24-én aláírt lausanne-i békeszerződésben elismerte a török függetlenségi háború eredményét, és Törökország megtarthatta visszafoglalt területeit.

Végleg lehanyatlik az oszmán félhold

Nem sokkal a lausanne-i békeszerződés megkötése után,

1923. október 29-én a Török Nagy Nemzetgyűlés megszűntnek nyilvánította a kalifátust,

és kikiáltotta a köztársaságot, amelynek élére Musztafa Kemalt választották meg mint a török történelem első köztársasági elnökét.

II. Abdul-Medzsid, az iszlám utolsó kalifája Forrás: Library Of Congress

(A szultánságot a nemzetgyűlés már egy évvel korábban, 1922. november 1-jén megszüntette, az utolsó szultánt, VI. Mehmedet pedig száműzte. A helyébe lépett II. Abdul Medzsid már csak a vallási jelentőségű kalifa címet viselhette; a kalifátus megszűnésének deklarálása után azonban őt és az Oszmán-ház tagjait is „örökre" száműzték Törökországból.)

Pörölycsapásreformok

Köztársasági elnökké választása után Musztafa Kemal radikális modernizációba kezdett,

amelynek az ország szekuláris állammá alakítása volt a legfőbb célja.

Kemal pasa úgy értékelte, hogy országa csak akkor lesz képes megfelelni a 20. század jelentette kihívásoknak, ha teljesen felszámolja a korábbi teokratikus államrend maradványait, és az iszlámot - szigorú állami ellenőrzés alá helyezve - visszaszorítja oda, ahová szerinte egyedül való; a mecsetekbe.

Musztafa Kemal pasa felesége társaságában, 1923-ban Forrás: Picasa

A nemzetgyűlés betiltotta a radikális iszlám nézetek melegágyának tekintett dervisrendeket,

illetve muszlim vallási alapítványokat (vakif). Ezt követte az oktatás és a vallás szétválasztása: megtiltották, hogy az iskolai oktatást az ulema (iszlám vallástudósok) felügyelje, a kormányon belül felállították az Oktatási Minisztériumot, és az iskolarendszert teljes egészében állami felügyelet alá helyezték.

Atatürk látogatása az Isztambuli Állami Egyetemen. Az oktatási törvény lehetővé tette a nők felsőfokú tanulmányait is Forrás: Wikimedia Commons

Svájci minta alapján megalkották Törökország első modern polgári törvénykönyvét.

Deklarálták a férfiak és nők törvény előtti egyenlőségét,

lehetővé téve, hogy a nők önállóan kezdeményezhessék a válást. (Az iszlám vallásjogban addig ez csak a férfiakat illette meg.) A családi jogban ugyancsak szétválasztották az államot és a vallást; megszüntették a többnejűséget, kizárólag csak az állami anyakönyvvezető előtt megkötött házasságot ismerve el érvényesnek. Az új oktatási törvény a nők előtt is megnyitotta a felsőoktatási intézményeket.

Levetette a fezt a muszlim fejekről

Musztafa Kemal nagy hangsúlyt helyezett az európai szokások, életmód átvételére,

ennek jegyében 1925-ben betiltotta az iszlám szimbólumnak tartott fezt

(török férfi fejfedőt), és azt szorgalmazta, hogy a nők európai stílusú öltözéket viseljenek. (A nikábot, a hagyományos női muszlim fejkendő viselését azonban nem tiltották meg.)

A „törökök atyja"

Az ország modern, világi állammá tételének jegyében 1925. december 26-án megszüntették a hagyományos iszlám időszámítást,

és helyette bevezették az európai Gergely-naptárt.

1928-ban vette kezdetét a nyelvi reform, az arab írásjeleket a latin ábécé váltotta fel, és a beszélt nyelvben meglévő idegen, elsősorban arab és perzsa eredetű szavakat, illetve kifejezéseket igyekeztek száműzni a török nyelvből.

Az atatürki reformok nyomán honosodott meg az európai öltözködési divat Törökországban. Középen frakkban az államfő látható az 1931-ben készült fotón Forrás: Wikimedia Commons

1934-ben végleg betiltották a régi, oszmán eredetű címeket és rangokat (pasa, bej, aga stb.). A nemzetgyűlés ekkor szavazta meg Kemal Musztafa számára az „Atatürk" (a törökök atyja) nevet.

Ismét megpróbálták magasba emelni a próféta zászlaját

A belpolitikai reformokat az etatizmus, a végrehajtó hatalom dominanciája jellemezte. Noha alkotmányosan a Török Köztársaság többpárti parlamenti rendszer volt, a Köztársasági Néppárt – a kormánypárt – volt az egyetlen számottevő közhatalmi tényező. A sok évszázados szokásokat, hagyományokat felforgató atatürki modernizációnak természetesen számos ellenfele akadt az „ancien régime", a régi rend egykori haszonélvezői, illetve az iszlám tradicionisták között.

Musztafa Kemal szónokol a hívei előtt az 1920-as évek első felében. Államreformjának alapját az iszlám és az államhatalom szétválasztása alkotta Forrás: Wikimedia Commons

Az 1924-ben huszonöt nemzetgyűlési képviselő által megalapított Haladó Köztársasági Pártnak is az volt a legfőbb célja,

hogy ellenzéki csoportosulásként több türelmet követeljen az iszlámmal szemben.

1925-ben Szajid sejk, a naksibendi dervisrend kurd elöljárójának vezetésével iszlamista indíttatású lázadás robbant ki, amely hamarosan kurd függetlenségi felkeléssé szélesedett. A kormányerők kíméletlenül leverték a lázadást, Szajid sejket, valamint 13 társát halálra ítélték és kivégezték. A felkelés kirobbanását a kormány a Haladó Köztársasági Párttal hozta kapcsolatba, ezért feloszlatták a pártot, és cenzúrát vezettek be.

Musztafa Kemal köztársasági elnök vidéken, 1928-ban, a latin ábécé bevezetését népszerűsíti Forrás: Wikimedia Commons

Öt évvel később, 1930-ban az Izmir közelében fekvő Menemen városában tört ki újabb iszlamista lázadás.

Volt dervisek egy csoportja körbehordozta a városban a próféta zöld zászlaját,

és hangosan követelték az iszlám törvénykezés, a saríja visszaállítását, valamint a „hitetleneknek tetsző" reformintézkedések megsemmisítését.

Musztafa Kemal Atatürk a Köztársasági Néppárt pártvezetőinek társaságában Forrás: Wikimedia Commons

Az iszlamista lázadók megfékezésére a városba küldött karhatalmi alakulatot a felhergelt tömeg megtámadta, több katonát megöltek, a parancsnokukat pedig lefejezték. A dervisek őrjöngését csak nagyobb katonai erő városba vezénylésével tudták felszámolni, természetesen a véres leszámolás ebben az esetben sem maradt el.

Világi állam és hazafias öntudat: a kemalizmus katekizmusa

A kormánypárt részéről az 1930-as években több kísérlet is történt a valódi, plurális többpárti rendszer meghonosítására, de ezt Atatürk nem támogatta, mivel – nem egészen alaptalanul – attól tartott, hogy a parlamenti képviseletet a retrográd vallási erők saját megerősítésükre használnák fel.

Atatürk távozóban a parlamentből Forrás: Wikimedia Commons

A „kemalizmus" máig érvényesnek tekintett alapelveit a Köztársasági Néppárt 1931-es kongresszusa fektette le, deklarálva a köztársasági államrend hat sarokpontját („hat nyíl"); nevezetesen a szekularizmust, a vallás teljes kiiktatását a közéletből, a republikanizmust, a köztársasági államrend kizárólagosságát és a kalifátus tilalmát, a populizmust, a nemzeti érzelmek erősítését

és a nép érdekeinek elsőbbségét bármely osztály- vagy csoportérdekkel szemben, tagadva az osztályok és az úgynevezett osztályharc létét,

az etatizmust, a gazdaságban történő határozott állami szerepvállalást, a reformizmust, az atatürki reformprogram megvalósítását és folyamatos fejlesztését közvetlen állami irányítás mellett, végül a nacionalizmust, azaz új nemzettudat kialakítását.

Atatürk szekuláris államhatalmi alapvetése alkotja a modern török alkotmány fundamentumát Forrás: Devianart

A kemalista alapvetés legfontosabb pontjai bekerültek a török alkotmányba is; a szekularizmust téve meg az atatürki államrend fundamentumának.

Megvetette Hitlert és Mussolinit

Atatürk elnöksége alatt alakultak ki a török külpolitika új prioritásai. Musztafa Kemal Atatürk a klasszikus európai reálpolitikai hagyomány jegyében alakította ki az ország diplomáciai kapcsolatait, amelyben kitüntetett szerepet kaptak a nyugat-európai államok.

Benito Mussolini (középen) Rundstedt vezértábornagy és Adolf Hitler társaságában. Atatürk nem sokra becsülte az olasz és a német diktátort Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az 1930-as években felemelkedő európai diktatúrákkal szemben ambivalensen viselkedett; sem Hitlert, sem pedig Mussolinit nem tartotta sokra,

és következetesen visszautasította a náci Németország közeledési kísérleteit.

Utóda, Inönü köztársasági elnök Atatürk külpolitikáját folytatta. Deklarálta az ország semlegességét, és ugyancsak visszautasította a náci diplomáciának Törökország háborúba való beléptetésére tett kísérleteit.

Ismet Inönü török köztársasági elnök Atatürk utódjaként Nyugat-barát külpolitikát folytatott a második világháború idején Forrás: Wikimedia Commons

1930-ban Ankara barátsági szerződést kötött a régi „ősellenséggel", Görögországgal.

Az 1934-ben tető alá hozott Balkán-szerződésnek egyértelműen német-, illetve olaszellenes célja volt. A Romániával, Jugoszláviával és Görögországgal megkötött négyoldalú nemzetközi megállapodásnak az volt az egyik legfontosabb politikai célja, hogy gátat szabjanak az olasz, illetve német balkáni befolyásszerzésnek.

Atatürk köztársasági elnök I. Abdullah jordán király társaságában Forrás: Wikimedia Commons

A nyugati országokkal kiépített baráti jellegű kapcsolatok is meghozták Atatürk számára a diplomáciai sikert; Törökország 1936-ban, a montreux-i megállapodással

visszakapta a tengerszorosok feletti teljes ellenőrzési jogát,

jelentősen megerősítve ezzel országa súlyát a világpolitikában. Az 1937-ben Irakkal, Iránnal és Afganisztánnal megkötött száádbádi szerződés pedig Törökországot ismét regionális hatalmi tényezővé tette a Közel-Keleten.

Atatürk I. Reza Pahlavi iráni sahhal (a perzsa uralkodó a kép bal szélén látható) Forrás: Wikimedia Commons

Musztafa Kemal Atatürk 1938. november 10-én halt meg Isztambulban, ám politikai hagyatéka egészen napjainkig meghatározó jelentőségű Törökországban.

Iszlám reneszánsz vagy atatürki állam?

Atatürk, aki maga is katona volt, úgy tekintett a hadseregre, mint a török állam világi jellegének legfőbb őrzőjére.

A hadseregnek ez a szerepe 1982-ben a török alkotmányban is deklarálva lett egyébként.

Mindezek ismeretében önként adódó kérdés, hogy a július 15-i megbukott katonai puccskísérletet után Erdogan államelnök a hadsereget és a titkosszolgálatokat lefejező, továbbá szoros elnöki ellenőrzés alá helyező intézkedései mennyiben illeszthetők be az atatürki örökségbe.

Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnök az atatürki állameszme őrzőjének tekinti magát Forrás: AFP/2016 Anadolu Agency/Turkish Presidency / Yasin Bulbu

A kérdést pillanatnyilag még azért nem lehet egzakt módon megválasztani, mivel nem tisztázódott, hogy valójában mi motiválta a szervezkedő katonákat. Az elnök szerint Gülen amerikai emigrációban élő muszlim vallástudós és hitszónok felbujtására a puccsisták a török állam világi jellege elleni merényletre készültek.

A hagyományosan és erősen szekuláris török hadsereg részéről azonban nehezen feltételezhető,

hogy éppen egy radikális iszlamista hatalomváltásban vállaljon szerepet. Ha ez bebizonyosodna, akkor a puccsban részt vett katonák valóban az atatürki eszme árulói lennének.

Köln, 2016. július 31. Recep Tayyip Erdogan török elnök melletti szimpátiatüntetés Kölnben, a július 15-i puccskísérlet után Forrás: MTI/AP/Martin Meissner

Sokkal valószínűbb azonban, hogy a lázadó katonák éppen hogy az elnök túlzottan is iszlámbarátnak tartott megnyilvánulásai ellen kívántak fellépni, mint az atatürki hagyaték „őrzői".

Ugyanakkor az sem valószínű, hogy Erdogan elnök a világi alkotmány felszámolására készülne.

Saját hatalma megerősítésében kétségkívül a nagyvárosi középosztályhoz képest az iszlám hagyományokat sokkal erősebben őrző vidéki Törökországra épít.

Erdogan elnök jelentős bázist tudhat maga mögött vidéken Forrás: MTI/EPA/Török elnöki sajtóiroda

Hogy a részükre tett további gesztusok hová vezetnek, ma még kérdéses. A modern kori Törökország történetének ismeretében a jelenlegi tisztogatások ellenére sem zárható ki azonban egy újabb katonai puccs lehetősége a közeljövőben.