A kendert már az ősidők óta használja az emberiség, és nem csupán bódítószerként, hanem kötelek vagy ruhák alapanyagaként is, magját pedig étkezési célból szintén fogyasztották. Most kiderült, hogy a mára hírhedtté vált növényt a temetkezések során ugyancsak felhasználták.
Az Economic Botany című szaklapban részletezett vizsgálat alapján a feltárt csontváz egy 35 év körüli, fehér férfié lehetett. Testének nagy részét a temetés során 13 darab kendernövénnyel fedték be. A sír egyike volt a környéken talált 240 nyughelynek. A térség egykor valódi oázisnak számított, így gyakori pihenőhely volt a kereskedők számára, akik a selyemúton közlekedve igyekeztek eljuttatni portékáikat a távoli vidékekre.
A kender hasznosítására utaló bizonyítékokat (magokat, levéldarabkákat) már korábban is találtak a környező sírokban, azonban komplett növényeket – amiket a korabeliek ráadásul halotti lepelként alkalmaztak – még nem, így a mostani felfedezés mindenképpen egyedülállónak számít. A tény, hogy a teljes növényeket használták fel a halott díszítésére, a kutatók szerint arra utal, hogy a sírok környékén kiterjedt kenderültetvények terülhettek el.