Kossuth tér – a kommunista terror véres csütörtökje

A Parlament előtt felállított szovjet harckocsik személyzetével barátkozik a tömeg a kossuth téren, 1956. október 25-én

Mind a mai napig sűrű homály fedi, hogy ki volt a felelős az 1956-os forradalom idején, október 23. és november 4. között leadott 61 karhatalmi, illetve szovjet sortűz közül a legbestiálisabb, a történelmi köztudatba csak véres csütörtökként bevonult Kossuth téri vérengzésért. A forradalom vérbe fojtása utáni évtizedekben a Kossuth téri mészárlás tabutémának számított, és más karhatalmi akciókkal szemben, emiatt senki sem jelentkezett a szovjet szuronyokkal hatalomra segített Kádár-féle forradalmi munkás-paraszt kormánynál az „ellenforradalom” leverésében játszott szerepe elismertetéséért.

Úgy várta Gerő a szovjet elvtársakat, mint Kara Musztafa a selyemzsinórt

1956. október 25-én reggel a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének (KV) tagjai válságtanácskozásra gyűltek össze az Akadémia u. 17. szám alatti pártközpontban. Gerő Ernő, a KV első titkára, valamint Hegedüs András miniszterelnök más pártvezetők társaságában a „szovjet elvtársak”, a Kreml küldöttei, Anasztasz Mikojan és Mihail A. Szuszlov politikai bizottsági tagok, valamint a már október 23. óta Budapesten tartózkodó nagy hatalmú KGB-főnök, Ivan Szerov hadseregtábornok megérkezésére vártak.

A Parlament előtt felállított szovjet harckocsik személyzetével barátkozik a tömeg a Kossuth téren, 1956. október 25-én Forrás: Fortepan/Toth.Szabolcs

A hangulat feszült volt, és ideges.

Az október 24-én kihirdetett statárium ellenére sem szűntek meg a rendszerellenes megmozdulások; a szovjet egységek budapesti beavatkozása pedig szemmel láthatóan csak tovább szította az amúgy is magas lángon lobogó indulatokat. A súlyos belső meghasonlottsággal küzdő Gerő-féle pártvezetés kezéből kicsúszott az irányítás és az események feletti kontroll.

A szovjet agytröszt páncélosok mélyén lapulva haladt el a felvonulók mellett

Amíg az MDP és a kormány vezetői az Akadémia utcában tanácskoztak, az Astoriánál kora reggel óta gyülekező tömeg hangadói kiadták a jelszót, hogy vonuljanak át a Kossuth térre, a Parlament elé. A tömegben elterjedt a hír, hogy Nagy Imre fog beszédet mondani.

A tömegben az a téves hír terjedt el, hogy Nagy Imre (a képen középen) fog beszédet mondani a Parlament előtt Forrás: Fortepan

Noha ennek nem volt semmi valóságalapja, az álhír hallatán sokan csatlakoztak a Tanács körúton (ma Károly körút, a szerk.) meginduló tömeghez. Az Astoria és a Kossuth utca sarkán posztoló szovjet harckocsi – amelynek személyzetével az emberek összebarátkoztak – a felvonulók élére kanyarodva vezette fel a tömeget. A Tanács körúton és a Bajcsy-Zsilinszky úton a Parlament felé hömpölygő tömeghez egyre nagyobb számban csatlakoztak a tömegközlekedés megbénulása miatt munkahelyükre el nem jutott emberek.

A forradalom az egyetemisták békés felvonulásával kezdődött Forrás: Fortepan

A felvonulók mellett három lezárt tornyú T-54-es szovjet harckocsi és egy BTR-152 típusú páncélozott csapatszállító dübörgött el,

hangos lánctalpcsörömpöléssel. Senki sem tudhatta, hogy a páncélosokkal Szuszlov és Mikojan, illetve az események miatt felpaprikázott hangulatban lévő rettegett KGB-főnök, Ivan Szerov, továbbá a magyarországi szovjet haderő főparancsnoka, Mihail Malinyin hadseregtábornok tartanak az Akadémia utcai pártközpontba.

Apró Antal teljes felhatalmazást kér az „ellenforradalmárokkal” szemben

A hangulat nem vált kedélyesebbé akkor sem, amikor a szovjet delegációt szállító katonai konvoj megérkezett a pártszékházhoz. Szuszlov éles hangon kérdőre vonta Gerőt a kibontakozó „ellenforradalmi lázadás”, illetve a pártvezetés tehetetlenkedése miatt.

Gerő Ernőt Szuszlov és Mikojan lemondásra kényszerítették Forrás: Fortepan

Szerov Bata István honvédelmi minisztert, illetve Tóth Lajos vezérőrnagyot, a vezérkar főnökét, továbbá a belügyi vezetést kritizálta az „óvatoskodásukért”.

Rövid intermezzo után előkerült a selyemzsinór is; Szuszlov és Mikojan távozásra szólították fel Gerőt.

A szovjet haragtól megrettent KV eleget téve a moszkvai pártvezetők nyomásának, Gerő Ernőt azonnali hatállyal felmentette első titkári posztja alól, és helyére – ugyancsak szovjet „javaslatra” – Kádár Jánost választották meg.

Kádár János, Nyikita Sz. Hruscsov társaságában. Gerőt Kádár váltotta az MDP Központi Vezetősége első titkári pozíciójában október 25-én, november 2-án pedig Moszkvában Hruscsov őt tette meg miniszterelnöknek Forrás: Fortepan

Döntés született a héttagú Katonai Bizottság felállításáról is, amelynek élére Apró Antalt nevezték ki. Apró teljes felhatalmazást követelt: „Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot. Teljes felhatalmazást kérünk!” Ezt a felhatalmazást meg is kapták, amely az „ellenforradalmárok” elleni fegyverhasználat elrendelésére is kiterjedt.

Szerovot felháborította a szovjet katonák és a „fasiszták” barátkozása

A kora reggeli órákban a pesti rakparton déli irányból szovjet T-54-es harckocsikból álló páncélosalakulat érkezett a Parlamenthez. A tankok az Országház főbejáratánál, valamint az Akadémia, illetve Báthory utcánál és a rakpart vonalában álltak fel. A Kossuth tér és környékének harckocsikkal való lezárása minden bizonnyal az Akadémia utcai pártközpont, illetve az oda érkező szovjet pártvezetők biztosítását szolgálta.

Ivan Szerov, a KGB elnöke meghatározó szerepet játszott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eltiprásában, és a forradalom utáni megtorlásokban is Forrás: Getty Images/This content is subject to copyright./Terry Fincher

Mindeközben a tömeg is megérkezett a Kossuth térre.

Az Astoriánál a menethez csatlakozott szovjet harckocsi példájától felbátorodva az emberek a Parlament főbejárata elé vezényelt hét T-54-es személyzetével is barátkozni kezdtek. Oroszul tudó diákok tolmácsolásával beszélgettek a szovjet katonákkal, közölve velük, hogy a tüntetők nem fasiszták, és békések a szándékaik.

Forrás:Fortepan

A tömeg küldöttséget választott, hogy menjenek be a Parlamentbe, és adják át írásba foglalt követeléseiket. Ám a sebtében megválasztott delegáció bejutását a kormányőrök és a Honvédelmi Minisztérium karhatalmi ezredének helyszínre vezényelt százada megakadályozta.

Az Astoria, szemben a Kossuth Lajos utca a Múzeum körút felől nézve, ahonnan a tömeg elindult a Kossuth térre Forrás: Fortepan / KURUTZ MÁRTON

A viszonylagos nyugalomnak Szerov tábornok felbukkanása vetett véget.

A Kossuth téri gyülekezés hírére Szerov délelőtt tizenegy óra után pár perccel otthagyta a Központi Vezetőség tanácskozását, hogy megszemlélje a téren zajló eseményeket. A KGB-főnök szovjet és magyar tisztek kíséretében, valamint egy harckocsi fedezete mellett kisétált a Kossuth tér széléig.

Biztos, hogy Szerov állambiztonsági hadseregtábornok, a KGB elnöke adott parancsot a riasztó lövésekre, és valószínű, hogy az éles tűzparancsra is Forrás: AFP/Intercontientale

Amikor meglátta, hogy a Parlament előtt álló tankokra civilek másztak fel, és a személyzettel beszélgetnek, riasztólövés leadására adott parancsot. Szerov kísérői által a géppisztolyból levegőbe lőtt sorozatra – mint egyfajta jeladásra – elszabadult a pokol.

Sortűz érte a Parlament előtt álló szovjet harckocsizókat is

Mind a mai napig vitatott, hogy kik és honnan lőttek először.

A köztudatban egyik legjobban elterjedt verzió szerint a Földművelésügyi Minisztérium padlásteréből érkezett az első sorozat.

Erre utal többek között, hogy a Parlament főbejárata előtt álló tankok közül az egyik szovjet T-54-es – miután legénysége lezárta a torony fedelét – gránátot lőtt a minisztérium épületére. Bokor Imre hadtörténész a Rendvédelem-történeti Füzetek (Acta Historiae Preasidii Ordinis) 2007. évi 16. számában közölt „Az 1950–57. évi sortüzek rövid története” című dolgozatában azt írja, hogy a Földművelésügyi Minisztérium tetőteréből golyószóróból (könnyű géppuska, a szerk.) érkezett az első rövid sorozat, amit szakaszos géppisztoly- és puskasortüzek követtek az FM, a Könnyűipari Minisztérium, illetve az Országház Étterem épületének tetejéről.

A Parlament előtt álló szovjet harckocsik és velük szemben a tüntetők, 1956. október 25-én délelőtt Forrás: Fortepan

Azt, hogy az FM tetőteréből dördült el az első sortűz, Malasenko tábornok, az 1956 októberében Budapesten állomásozó szovjet haderő parancsnoka is alátámasztotta Gosztonyi Péter hadtörténésznek, aki Moszkvában készített a tábornokkal interjút. Malasenko szerint a Földművelésügyi Minisztériumból nemcsak a tömeget,

hanem a Parlament előtt állomásozó szovjet harckocsizókat is sortűz érte

(volt halálos veszteségük), és emiatt lőtték a minisztérium épületét. (Ami még a történet külön érdekessége, hogy a Földművelésügyi Minisztériumot lövő harckocsizókat Malasenko tábornok szerint utóbb hadbíróság elé állították.)

Nem engedték be az udvarra a szovjet repeszgránátok elől menekülőket

Mindez felveti azt a kérdést, hogy vajon ki és kiket vezényelt a minisztériumi padlásokra. Az is elgondolkodtató, hogy amikor a Kossuth teret pásztázó gyilkos tűz elől az emberek egy része a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá menekült, a folyamatos puskaropogás és

a halálra rémült emberek könyörgése ellenére sem engedték be őket a minisztérium udvarára.

A szovjet harckocsizókat végül azzal az indokkal mentette fel a hadbíróság, hogy a katonák csak visszalőttek a tér házaira, ahonnan „ismeretlen alakulatok lőtték a védtelen tömeget”. (Forrás: Kő András–Nagy Lambert, Kossuth tér 1956. Teleki László Alapítvány, 2001.)

A sortűz elől menekülő a tömeg a Kossuth téren Forrás: Budapest City

Természetesen a szovjetek is lőtték a Kossuth téren összeverődött tömeget, de az kizárható, hogy az öldöklésre mintegy jelt adó és az FM padlásáról érkező sorozatot szovjet alakulat adta volna le.
A lövésektől pánikba esett emberek az FM árkádjai alatt, illetve a Kossuth téren álló Rákóczi-szobor mögött kerestek menedéket. Amikor a menekülők a szobor felé futottak,

a Báthory utcából kihajtott egy szovjet tank, amely már célzott lövést adott le a Rákóczi-emlékmű mögött fedezéket kereső tömegre.

A T-54-ből kilőtt felrobbanó repesz-romboló gránát iszonyatos pusztítást végzett, véres holttestek és nyöszörgő sebesültek maradtak a nyomában.

Holttestek a sortűz után a Rákóczi-emlékmű mögött Forrás: Hungarian Revolution

A szovjet harckocsi ezután a Ságvári térre (ma Vértanúk tere, a szerk.) helyezte át lőállását, és újabb repeszgránátokat lőtt ki. A Parlament főbejárata előtt álló harckocsikból

géppuskával is lőtték a tömeget.

A mintegy tíz-tizenöt percig tartó kézifegyver- és harckocsiágyútűz után infernális képet nyújtott a halottakkal és sebesültekkel elborított Kossuth tér.

Szinte bizonyos, hogy több száz áldozata volt a barbár sortűznek

Igen ellentmondásosak a hallottak számával kapcsolatos adatok is. A vérengzés után a teret lezárták, a halottakat a kivezényelt katonák gyűjtötték össze egymásra fektetve, majd késő délutántól elkezdték a holttestek teherutókra pakolását és elszállítását. Egyes szemtanúk tizenkét teherautóra való holttestről emlékeztek meg,

Mikes Tamás pedig másnap, október 26-án egy ismerősével együtt 820 halottat számolt össze,

ötvenes gúlákba fektetve a Kerepesi úti temetőben.

Szinte bizonyos, hogy több száz áldozata volt a vérengzésnek. A szovjet harckocsizók is veszteségeket szenvedtek, a Földművelésügyi Minisztériumból érkező gépfegyvertűzben (A kép illusztráció) Forrás. Budapest City

Kő András és Nagy Lambert kutatásai szerint legalább 75 ember vesztette életét, és 284-en sebesültek meg, ám velük szemben van, aki 1000 körülire becsüli a halottak számát. Bizonyosnak tűnik, hogy reálisan több száz áldozata lehetett a fegyvertelen civilek ellen elkövetett barbár mészárlásnak.

Gyanúban a Partizánszövetség – Földes mindent tagad

A véres csütörtök mind a mai napig megválaszolatlan kérdése, hogy kik lőhettek a Kossuth teret övező épületekből a tömegre. Két nappal a vérfürdő után, az Igazság című újság október 27-i lapszámában jelent meg először az a széles körben elfogadottá vált állítás,

mely szerint az ÁVH emberei lőttek az FM és a környező épületek padlásáról.

A Kossuth Lajos tér déli oldala Fortepan / NAGY GYULA

Erre azonban nincs forrásértékű bizonyíték. Jóval valószínűbbnek tűnik, hogy a Honvédelmi Minisztériumban sebtében felszerelt „vegyes alakulat”, a Partizánszövetség tagjai, civilben lévő vagy a szervezettől leszerelt ávósok, a kemény sztálinista vonal képviselőiből verbuválódott gárda vonulhatott át a Honvéd utcából a Kossuth téri minisztériumi épületekbe, segédkezni a „törvényes rend” fenntartásában. A Partizánszövetség bűnrészességét állítja többek között Eörsi László is. (Forrás: Varga László, A magányos tömeg 1950–1956.) A legtöbb forrás a Partizánszövetség tagjait tartja fő felelősnek.

A Kossuth Lajos tér az Alkotmány utca felé nézve, 1956. október 25-én Fortepan / NAGY GYULA

Közvetett módon e kommunista szervezet felelősségére utal Földes László,

a Partizánszövetség vezetőjének a Központi Vezetőség október 26-i ülésén elhangzott kijelentése, mely szerint: „reggel 7 óra óta nem lőttünk a tömegekre.” Földes ennek ellenére később határozottan cáfolta, hogy a Partizánszövetségnek bármi köze lett volna a Kossuth téri vérengzéshez.

Szuszlov, Rákosi és Vorosilov. Szuszlov, a „Kreml szürke eminenciása” Mikojannal szemben a forradalom legdrasztikusabb eszközökkel történő leverését támogatta Magyar Nemzeti Múzeum

Ám a Kossuth Kiadó gondozásában 1984-ben megjelent „A második vonalban” című visszaemlékezésében Földes a következőket írja: „...átmentünk a KV ülésére, majd visszamentünk a HM-be... A Partizánszövetség Beloiannisz utcai épületéből értesítést kaptunk, hogy igen sok régi elvtárs jelentkezett, harcolni akarnak. Átmentem értük, és 80-100 elvtársat átvittem a HM-be. Fel is fegyvereztük őket. Sokféle akcióban vettek részt, így például szovjet csapatokkal együtt objektumok őrzését vállalták.” (Forrás: id. mű 241–242.) Az eufemisztikus „sokféle akció” ki tudja, mit takar a „harcolni akaró kipróbált elvtársak” részéről.

A véres csütörtök az 1956-os forradalom egyik homályos kérdése marad Forrás: Fortepan / KURUTZ MÁRTON

Az október 25-i bűntettet a szovjet hadsereg és máig pontosan fel nem derített magyar segítőik követték el. A Kossuth téri vérengzés fordulópontnak tekinthető a forradalom rövid, 12 napos történetében; az iszonyat még eltökéltebbé tette a szabadság ügyéért harcolókat. Hogy kiderül-e valaha a véres csütörtökért felelősek személye, több mint kérdéses.