Volt idő, amikor ő volt a leggyűlöltebb ember

A 80 éves Ferenc József portréja

Száz évvel ezelőtt halt meg I. Ferenc József osztrák császár és magyar király. Magyarország egy része sírt, egy másik, ha nem is nevetett, de mindenképpen örült az eseménynek.

A 80 éves Ferenc József portréja Forrás: MP/Portfolio/Leemage

1916. november 21-én Ferenc József egész nap dolgozott. Csak kilenc óra előtt állt fel az íróasztalától, hogy elsétáljon a királyi ágyig, és szokásához híven, meghatározott időben lefeküdjön aludni. Orvosa, aki aggódva nézte, ahogy a beteg uralkodó egyetlen percre sem hagyja abba a munkát, azt kérdezte, mit fog csinálni másnap.

Felkelek, mint máskor”

– mondta a császár.

Tévedett. Ezek maradtak az utolsó szavai. Az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója ezen a napon örök álomra szenderült.

Hóhértól a jóságos nagypapáig

Ma, vagyis száz évvel később Bécs belvárosában szinte minden „ferencjóskát” idézi. Nemcsak a Monarchia épületei, hanem maguk az osztrákok is, akikben van valami „nagybirodalmi”, valami, ami a Habsburgok városát minden mástól megkülönbözteti. Ők ma sztárként éltetik a császárt. Mai bécsi kultusza uralkodásának, az osztrák történelem fénykorának lenyomata.

A fiatal császár portréja, 1848 Forrás: Wikipédia

Magyarországon viszont egyáltalán

nem egyértelmű az erőskezű uralkodó megítélése.

A nacionalista pátosszal átitatott, zivataros 19. század közepén ő lett a véreskezű hóhér, majd szép lassan megszelídült a róla kialakult kép.

Amikor Ferenc József érdemben belép a magyar történelembe, a magyar szabadságharc leverőjeként, az aradi tábornokok kivégzőjeként, Batthyány gyilkosaként lép be, tehát a lehető legrosszabb kép alakul ki róla, a magyar nemzeti romantikus érzelmek forrása idején ő a leggyűlöltebb ember”

– mondja Ifj. Bertényi Iván történész, aki ezt a képet igyekezett árnyalni azzal a két történészkonferenciával, amelyeket a bécsi Collegium Hungaricumban szervezett az ausztriai Ferenc József-emlékévben.

„Jól tudjuk, hogy a magyarok Kossuth apánkat tisztelik. Újabb néprajzi kutatások azonban rámutattak arra, hogy

Ferenc Józsefről is létezik egy pozitív magyar paraszti hagyomány.

Ezekben a paraszti történetekben a császár egyszer negatív figuraként Kossuth ellenfele, az ellenség vezére, más, nagyobb számú esetben viszont létezik az öreg király iránti tisztelet, egy pozitív, kvázi apa- vagy nagyapafigura a paraszti hagyományban” – teszi hozzá.

Ifjú főhercegből a magyar forradalom megtorlója

V. Ferdinánd császár Forrás: Wikipédia

Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kezdetén egy beteges, szerény képességű, uralkodásra alkalmatlan császár vezette a Habsburg-birodalmat. V. Ferdinándról az a hír járta, hogy szívélyesen eltársalog mindenkivel, de ennél többre nem képes. Sőt, ahogy Tarján M. Tamás fogalmaz, egyenesen elmebeteg volt, így

a bécsi udvar elmozdította őt a császári székből.

A császár öccse, Ferenc Károly főherceg felesége, Zsófia főhercegné viszont elég karakán és becsvágyó volt ahhoz, hogy férje helyett fiát, Ferdinánd unokaöccsét, Ferenc Józsefet javasolja császárnak. A 18 éves főherceg 1848-ban lépett trónra.

A császári győzelmet véres megtorlás követte, amiért Ferenc József személyesen is felelős volt, hiszen a kegyetlenségéről hírhedt Haynau tábornokot ő nevezte ki teljhatalmú főparancsnoknak”

– írja a történész a Rubiconban. Ne felejtsük el, hogy a forradalom kegyetlen császárában ifjonti vér csörgedezett. Vajon a szerepnek akart-e megfelelni, vagy ő maga is kegyetlen volt?

Gyilkosból ellenállást nem tűrő császár

A fiatal császárt tapasztalt tanácsadók vették körül, de Ferenc József maga is a megtorlást tartotta a helyes lépésnek. Nemcsak amiatt, mert így nevelték, hanem amiatt is, mert hitt abban, hogy ez jogos. A fiatal Ferenc József úgy tartotta, hogy egy jó uralkodó szigorúan megtorolja a lázadást.

A 19. század közepén Ferenc József birodalmának népei kezdtek többet kérni, sőt követelni maguknak.

A nacionalizmus eszméje az évtizedek alatt egyre nagyobb hullámokat vetett, és nem lehetett megállítani.

Mindössze egy évtizeddel a magyar forradalom leverése után, 1859-ben, a solferinói vereséget követően a Habsburg uralkodó kénytelen volt engedni a kis Piemont olasz nemzetegyesítési törekvéseinek.

A hatvannyolc évig trónon ülő Ferenc József egy egész történelmi korszak szimbóluma Forrás: Wikipedia Commons

Az a nagyhatalom pedig, amely Európa csendőreként leverte a magyar forradalmat, az orosz cári birodalom Ferenc József krími háborúnál tanúsított bizonytalansága miatt elpártolt a Habsburg-uralkodótól. Ferenc József megpróbálta a birodalmon belüli feszültségeket lecsillapítani, de a nacionalizmus erősebbnek bizonyult.

Ferenc József rendszerének (...) két gyenge pontja is akadt: az egyik a mindent körbefonó költséges bürokrácia volt, a másiknak pedig éppen maga a császár bizonyult, aki elveiből eredően a kulcskérdésekben – főleg a hadászatban és a diplomáciában – magának tartotta fenn az Ausztria sorsát meghatározó döntéseket”

– írja Tarján M. Tamás történész.

A császárt az 1859-es itáliai háború döbbentette rá, hogy a régi rendszer nem tartható. Már csak az volt a kérdés, hogyan reformálja meg a birodalmat, hogy ne hulljon szét.

Rájött, hogy engedményeket kell tennie a nemzeteknek,

hogy a rendet, amelyet elképzelt, fenn tudja tartani. Apró lépésekkel (1860-as októberi diploma, 1861-es februári pátens) a magyarok felé is nyitott.

Keménykezű császárból szeretett uralkodó

1854. április 24-én hatalmas ünnepséget tartottak Bécsben. A 24 éves Ferenc József házasodni készült. Felesége, a gyönyörű Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő híres volt vadóc és szabadságszerető természetéről. Tarján M. Tamás szerint a Gödöllőn sok időt töltő császárné,

Sisi is közrejátszhatott abban, hogy Ferenc Józsefről másképpen kezdtek gondolkodni a magyarok.

Sisi és a császár, aki túlélte feleségét Forrás: Pinterest

A jóságos apafigura képéhez vezető út első fontos állomása az a pillanat volt, amikor 1867-ben a császárt Budán magyar királlyá koronázták.

1867 után nincs bocsánatkérés, nincs érzelmi kiegyezés, de a politikai engedmény megszületik, és egy olyan rendszer indul el, ahol, ha nem is hivatalosan, de azért engedélyezett már a szabadságharcra magyar oldalról visszaemlékezni”

– magyarázza ifj. Bertényi Iván.

A gyűlölet pedig, amelyet a magyarság táplált a vértanúk gyilkosa iránt, a történész szerint azért enyhült, mert kihaltak a forradalmárok, a későbbi magyar generációknak pedig nem volt rá kézzelfogható okuk. Ennek ellenére maradtak olyan politikai körök, amelyeknek érdekük volt a Habsburg-ellenes érzelmeket ébren tartani.

Emellett közismert, hogy a századfordulóra Ferenc Józsefből idős ember lett, egy aggastyán, akit sajnálnak már a családjában bekövetkezett tragédiák miatt, öngyilkos lett a fia, meggyilkolták a feleségét, megölték az öccsét is. Akit sajnálunk, azt nehezebb már gyűlölni”

– teszi hozzá a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese, aki úgy látja, hogy

a magyar nemzeti állam kiépítéséhez segítség volt a dualizmus rendszere, amely Ferenc József nélkül nem jöhetett volna létre.

Azzal, hogy a császár-király elfogadta a kiegyezést, a legrosszabbtól, az elnyomó abszolutista uralomtól is megszabadította a magyarságot, még ha nem is biztosította a függetlenséget. A birodalmi kereteken belül mégis gazdagodhatott a magyarság.

Nem Ferenc József építette fel Budapestet, és nem ő finanszírozta, de ő volt annak a rendszernek az első embere, amely megadta az ehhez szükséges kereteket”

– teszi hozzá.

Ferenc József koronázásának pillanata, amikor a Lánchíd pesti hídfőjénél kialakított koronázási dombon megteszi a négy kardvágást, 1867 Forrás: Wikipédia

Az 1867-es koronázás után a magyar nép egy része végül szívébe fogadta a magyar királyt, amellett, hogy nem tagadta le a forradalom leverésében betöltött szerepét. Egy másik része viszont továbbra sem tudott megbékélni a véres megtorlást engedélyező uralkodóval.

Ami pedig a legfurcsább: ez a kettő Ferenc József-kép már abban a korban, a »boldog békeidőben« is egyszerre létezett, és mindmáig összeforrva maradt meg. Melyik lehet az igazi Ferenc József?”

– teszi fel a kérdést a Tarján M. Tamás.

„A furcsa kettősség abból eredhet, hogy a rendkívül konzervatív, katonásan pedáns és buzgó katolikus uralkodó

gyakran elég pragmatikus volt ahhoz, hogy maradiságát feláldozza az érdekek oltárán,

másfelől azonban túlságosan is elvhű volt ahhoz, hogy személyes ambícióinak és vágyainak a szükséges pillanatban ellen tudjon állni” – írja.

Ferenc József a ravatalon, temetésére 1916. november 30-án került sor Forrás: Wikipedia/Österreichische Nationalbibliothek

Valójában önmagában egyik kép sem állja meg a helyét. Egyik sem az igazi, és egyik sem hazugság. Ideje elfogadnunk, hogy

Ferenc József nem fekete vagy fehér, nem csak gyilkos vagy csak jóságos nagypapa,

hanem egy összetett személyiségű, gondolkodó és határozott uralkodó, aki minden időben saját birodalma egységét tartotta szem előtt. Ehhez a képhez pedig hozzátartozik az is, hogy gondolkodása fejlődött, és a kiegyezés után végre eljöhettek a „boldog békeidők”.