Az első erős bizonyíték a csillagok széttépésére

Vágólapra másolva!
Két Föld körül keringő röntgentávcső adatai minden korábbinál erősebb bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy egy szupernehéz fekete lyuk szétszakít és részben "magáévá tesz" egy csillagot.
Vágólapra másolva!

A NASA Chandra-röntgentávcsöve és az ESA (Európai Űrügynökség) XMM-Newton-teleszkópja által észlelt eseményhez hasonlókat már régóta feltételeznek, de eddig nem sikerült megnyugtatóan megerősíteni, hogy valóban lejátszódnak.

A csillagászok szerint a szerencsétlen sorsú csillagot egy másik csillaggal való közeli találkozás lökhette a fekete lyuk végzetes közelségébe, ahol aztán a gigászi árapályerők előbb eltorzították alakját, végül pedig szét is szakították. Ugyanilyen árapályerők hozzák létre a Földön a tengerjárást (apály-dagály), ahol a Hold van látványos, ám sokkal "barátságosabb" hatással bolygónk vízburkára.

A felfedezés kulcsfontosságú információkat szolgáltat arról, hogyan növekednek a galaxisok központjában terpeszkedő óriás fekete lyukak és milyen hatást gyakorolnak a környezetükbe merészkedő csillagokra és gázanyagra - mondja Stefanie Komossa (Max Planck Intézet, Németország), a kutatás vezetője.

A megfigyelések során igen erőteljes röntgenkitörést észleltek a RXJ1242-11 jelzésű galaxis központjában. A színképelemzések szerint az erős röntgensugárzás csak abból a gázanyagból szabadulhatott fel, amely egykor a szétszakított csillag felépítésében vett részt, és amely most több millió fokra felforrósodott. Az energia-felszabadulás mértéke egy szupernóva-robbanáséhoz fogható.

A fekete lyuk becsült tömege 100 millió naptömeg, a szétszakított csillag pedig a Naphoz hasonló égitest lehetett. E gravitációs Dávid és Góliát csatában tehát igencsak kiegyensúlyozatlanok voltak az erőviszonyok, és itt most Dávid volt a vesztes.

A megfigyelések alátámasztották azt a modellt is, miszerint egy ilyen folyamatban a szétszakított csillag anyagának csak igen kis részét fogja be a fekete lyuk, az anyag nagyobb része kipenderül a lyuk környezetéből. A befogott anyag egy ún. tömegbefogási korongban (akkréciós korong) spirálozik a fekete lyuk felé, s egy idő után bele is hullhat - erre utaló jelenségeket is megfigyeltek már.

2002 októberében már beszámoltunk hasonló, ám a mostaninál közvetettebb eredményről. Akkor egy kvazár színképében figyeltek meg egy olyan jellegzetességet, amely az ugyanerről az égitestről 1988-ban és 1990-ben készült adatokban még nem létezett: egy új ún. abszorpciós (elnyelési) vonal bukkant fel a színképben, ami arra utalt, hogy a kvazár és a Föld közé olyan új anyagtömeg került, ami elnyelte a kvazár fényének egy részét.

A színképvonalak elemzése során kiderült, hogy az újonnan megfigyelt anyagfelhő 6000 km/s-os sebességgel dobódott ki a fekete lyuk környékéről. Az anyagfelhő egy olyan csillagból származhatott, amely túl közel merészkedett a fekete lyukhoz, s ez iszonyú gravitációjával széttépte. A csillag anyagának egy része a fekete lyukba zuhant, a "maradék" pedig kidobódott a lyuk környezetéből.