A képén látható objektumokat távolságuk szerint három csoportba sorolhatjuk. A legközelebbiek a Tejútrendszerünkhöz tartozó csillagok, amelyek néhány ezer, illetve néhány tízezer fényévre vannak tőlünk. Ezek a vöröses árnyalatú fénypontok, amelyekből egymásra merőleges tüskék indulnak ki. Utóbbi képződmények a felvétel leképezésekor létrejött úgynevezett diffrakciós keresztek. A képen a legfényesebb, enyhén vöröses színű képviselőjük közepén látható.
Ha távolabbi objektumokat keresünk, már ki kell lépni a galaxisunkból, azaz a Tejútrendszerből. Ennél messzebb más galaxisokat vehetünk szemügyre, nagy távolságuk miatt azonban a sok-sok csillag képe összemosódik bennük. Növekvő távolság szerint a második csoportot a néhányszor tízmillió, illetve százmillió, esetleg egy-két milliárd fényévre lévő galaxisok képviselik. Ezek tehát a Világegyetem utóbbi néhány milliárd évében létezett állapotot mutatják, amikor a csillagvárosok nagyobb része már elérte nyugodt, konszolidált kinézetét. Figyeljük meg például az előbb említett középső csillagtól balra lévő két nagyobb spirálisgalaxist, közülük is a csillaghoz közelebbi zöldes csillagvárost, és a belőle meglepően hosszan felfelé kinyúló, majdnem egyenes spirálkart.
Még nagyobb távolságok felé itt találhatunk egy ugródeszkát: a középső fényes csillag és a kép bal pereme között félúton az előzőknél halványabb és kisebb, vöröses galaxis látható. Ez még szintén a távolság szerinti második csoportba tartozik (akárcsak a fent említett csillagvárosok), de az ún. gravitációs lencsehatás révén egy még távolabbi és fiatalabb galaxis fényét is felénk fókuszálja. Így keletkezett a közvetlen mellette balra megfigyelhető kékes ív. Ez az eltorzított ív a felvételen látható galaxisok harmadik és legtávolabbi "szintjét" képviseli.
Utóbbi csoportba tartozik a kisebbnek látszó csillagvárosok többsége, amelyek több milliárd fényévre vannak tőlünk. Ezek a látszólag apró, kicsit homályos foltok a Világegyetem korai állapotát képviselik. Ekkor a galaxisok még erős kölcsönhatásban álltak egymással, ütközéseikkel eltorzították, néhol szét is darabolták egymást. A kölcsönhatásoktól időnként úgynevezett robbanásszerűen heves csillagkeletkezés zajlott bennük, és temérdek újszülött csillag alakult ki viszonylag rövid idő alatt.
A felvételt a Hubble-űrtávcső ACS kamerája rögzítette 2003 szeptemberében, a Fornax csillagkép irányában. Több, együttesen mintegy 40 órányi expozíciós idővel készített felvételből állítottak össze a képet. (A felvétel nagyméretű változatának letöltése. Fotó: NASA, ESA, Hubble Heritage Team/STScI/AURA).
Korábban:
Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója
Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója