Az űrteleszkóp képe a Holdról - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!

A Hubble-űrteleszkóppal részletes felvételt készítettek a Hold Arisztarkhosz-kráteréről és egy környező lávacsatornáról, a Schröter-völgyről. Az ultraibolya tartományban végzett mérések alapján a területen lévő oxigéntartalmú ásványok a jövőben akár erőforrásként is felhasználhatók majd.

Vágólapra másolva!

NASA Mars űrteleszkóp Marson Plútó Európai Űrügynökség Enceladus Tejútrendszer Hold Hubble-űrteleszkóp

A Hubble-űrteleszkóp nem a Hold fotózására készített berendezés - égi kísérőnket erős fénye miatt nem egyszerű az érzékeny detektorokkal megfigyelni. A mellékelt kép az ACS kamerával 2005. augusztus 21-én készült, és az eddigi legrészletesebb, az ultraibolya tartományban rögzített felvétel kísérőnk felszínéről. A megfigyelés szerint igen sok oxigéntartalmú ásvány található a területen. Ezek (mint például az ilmenit) a jövőbeli holdfelszíni expedíciók számára, és esetleg a későbbi ott végzett ipari jellegű munkához fontos oxigénforrásként szolgálhatnak.

A kép bal felső részén a 42 km átmérőjű és 3,2 km mély Arisztarkhosz-kráter látható. Belső falán látványos omlásos és csuszamlásos formák vannak, emellett a kráterből kirepült törmelék sugárirányú sávjai is megfigyelhetők. A kráter viszonylag fiatal, kora 100 és 900 millió év közötti. A becsapódás a környező plató idősebb és világosabb területe, illetve a fiatalabb és sötétebb bazaltsíkság határánál történt. Emiatt a plató irányába (felfelé) az idős és világosabb kőzetanyag repült ki, míg az ellenkező irányba (lefelé) főleg a sötétebb bazalt töredékei hullottak.

Az Arisztarkhosz-térség az egyik legérdekesebb vidék a Holdon, amelyet eddig egyetlen űrszonda sem látogatott meg. A területen a kéregnek egy idős, kiemelkedő blokkja található, amelyet később bazaltlávák folytak körbe. Egykor a blokk területén vulkánok törtek ki, amelyek robbanása után visszahullott törmelék sötét foltokat alkot. A Hubble új megfigyelései alapján nagy mennyiségben fordul elő oxigénben gazdag, valószínűleg vulkáni eredetű, hirtelen megszilárdult üveges anyag a felszínen.

A robbanásos kitörések mellett hígan folyó bazaltlávát is produkáltak a vulkánok, ami látványos lávacsatornákat hozott létre a területen. Közülük a leghíresebb a Schröter-völgy, amelynek forrásvidéke, a kitörési központ a kép jobb felső részén látható. A völgy innen jobbra kanyarog a plató alacsonyan fekvő pereme felé.

A Holdon megfigyelhető hasonló völgyszerű képződmények a földi folyókhoz hasonlóan látványosan meandereznek, kanyarognak. Keletkezésükre két elgondolás született. Az egyik szerint a völgyek mélyedése egy beszakadt lávacsatorna: a lávafolyás külső rétege gyorsan megdermedt, miközben olvadt belső része tovább folyt, végül az így képződött alagút teteje beszakadt. A másik az úgynevezett termális erózió elmélete, amely szerint a felszínen áramló láva tördelte és pusztította útja mentén a kőzeteket.

Forrás: NASA, ESA, J. Garvin

Az Arisztarkhosz-kráter (balra) és a Schröter-völgy eleje (jobbra). A képen észak lefelé van. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, ESA, J. Garvin)

A felvétel és a feldolgozásával nyert információ nem csak tudományos szempontból hasznos. Néhány szakember - főleg egyéb mérések alapján - már most azt elemzi, milyen ipari jellegű tevékenységet tesznek majd egyszerűbbé a Hold felszínén nyerhető erőforrások. Az oxigéntartalmú anyagokat részben a belélegezhető oxigén legyártásához, részben rakéták hajtóanyagaként lehet hasznosítani majd. Bármilyen ipari tevékenységhez nagy segítséget nyújthat a helyszínen előállított oxigén, vagy a feltételezések alapján a sarki kráterekben lévő, és onnan kibányászott vízjég.