Hatalmas gázbuborék az űrben - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!

Ezen a héten, a Kis Magellán-felhő, Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisa csillagkeletkezési régióját mutatjuk be. A képen látványosan rajzolódik ki az ilyen területeken jellemző folyamat: az első égitestek megváltoztatják a környező anyag eloszlását, és egyben új csillagok születését is elindítják.

Vágólapra másolva!

NASA Mars kisbolygó felszín űrteleszkóp Marson Plútó csillag NGC Európai Űrügynökség Szaturnusz űr Enceladus csillagok Tejútrendszer Titán (hold)csillagkeletkezési régió Hold

Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisában, a Kis Magellán-felhőben örökítettek meg egy aktív csillagkeletkezési régiót a Hubble-űrteleszkóppal, Antonella Nota (ESA, STScI) és kollégái. A 210 ezer fényévre lévő, N66 jelzésű csillagkeletkezési térség, egy kiterjedt por- és gázfelhőből, valamint a benne nemrég kialakult égitestekből áll.

A területen sok fiatal objektum mutatkozik: legalább három olyan csillagcsoport azonosítható, amelyek erős sugárzásukkal már "megtisztították" környezetüket. Emellett sok kisebb halmaz is látható, némelyek fényét még erősen elvörösíti a körülöttük lévő poranyag. Összességében, közel egy tucat rendkívül nagytömegű, kékes színű csillag található erre, hatalmas energiakibocsátással. A Kis Magellán-felhő extrém nagytömegű égitesteinek több, mint fele itt koncentrálódik.

A csillagkeletkezési régió központi részét a Hubble-űrteleszkóp ACS detektorával örökítették meg. A mellékelt, hamisszínes felvételen a kék a látható, a zöld a közeli infravörös sugárzást, a vörös pedig az ionizált hidrogén egy keskeny tartományban történő kibocsátását jelzi.

A kép centrumában az NGC 346 jelű fiatal halmaz ragyog, sok fényes csillaggal. A közvetlen környezetében megfigyelhető, rózsaszínes fénylés, az égitestek sugárzásától gerjesztett ionizált hidrogént jelzi. A leglátványosabb talán a kép baloldali részén húzódó sötét, vörösesbarna ív alakú felhő. Színét sűrű anyaga okozza, amely elnyeli a mögötte lévő térségek fényét. Belsejében még viszonylag alacsony hőmérséklet uralkodik, ahol az anyag molekuláris állapotban lehet.

A felső, íves alakja, a centrumban lévő halmaz sugárzásának és anyagkibocsátásának eredménye - gyakorlatilag egy hatalmas buboréknak a fala, amelyet a fiatal égitestek "fújtak" a környezetükbe. Mivel a felhő sűrűbb részeit nehezebb elmozdítani eredeti helyzetükből, a sűrűbb csomók, a halmaz felé mutató, kisebb nyúlványok formájában maradtak fent.

Forrás: NASA, ESA, A. Nota, STScI, AURA

Az NGC 346 jelű csillagkeletkezési régió központi vidéke. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: NASA, ESA, A. Nota, STScI, AURA)

A fiatal NGC 346 és a körülötte elszórt csillagok, az elmúlt 3-5 millió évben jöhettek létre, közülük néhány valószínűleg még nem is vált "felnőtt" csillaggá, azaz nem kezdődött el belsejében a hidrogén fúziós átalakulása héliummá. A képen látványosan rajzolódik ki a csillagkeletkezési régiókban jellemző folyamat: az első égitestek megváltoztatják a környező anyag eloszlását, és egyben új csillagok születését is elindítják, a kisebb gázcsomók további összenyomásával.