Vágólapra másolva!
A Cassini-űrszondával egy hatalmas légköri vihart és ahhoz kapcsolódó heves villámlásokat sikerült megfigyelni a gyűrűs bolygó atmoszférájában.
Vágólapra másolva!

A Cassini-szonda 2006. január 23-án a gyűrűs bolygóról érkező rádiósugárzás alapján erős villámtevékenységet észlelt. Ekkor éppen a Szaturnusz éjszakai oldala felett haladt, ennek ellenére megkísérelte megörökíteni a jelenséget kiváltó viharközpontot.

Szerencsére a gyűrűrendszerről a bolygó árnyékos oldalára is szóródik egy kevés napfény, ezért a kamera - ha nem is látványos színekkel együtt - rögzítette a jelenséget. A vihar ugyanazon a szélességen mutatkozott, mint ahol 2004-ben a szintén erős rádiósugárzást kibocsátó "Sárkányvihar" névre elkeresztelt légköri képződményt megfigyelték.

Donald Gurnett (University of Iowa) és kollégái a rádióadatokat értékelve megállapították, hogy ez volt a legintenzívebb villámtevékenységet produkáló légköri vihar, amióta a Cassini-szonda a bolygó körül kering. A villámok gyakorisága meghaladta azt a maximumot, amit a Voyager 1 1980-ban észlelt, a kisülések összenergiája pedig közel azonos nagyságrendű volt az akkor észlelt viharéval.

A megfigyelések alapján az ilyen nagyméretű viharközpontok esetenként néhány hét alatt is felépülhetnek. Kialakulásuk egyelőre pontosan nem ismert, elképzelhető, hogy létrejöttük nem csak a beeső napsugárzással, hanem a bolygó belsejéből kifelé áramló hővel is kapcsolatban áll.

A kérdéses vihar a déli féltekén, a 36 fokos déli szélesség és a 168 fokos nyugati hosszúság metszéspontjánál mutatkozott. Átmérője kb. 3200 km volt, azaz majdnem akkora, mint a mi Holdunk. Az itt csapkodó villámokat természetesen csak akkor érzékelte a szonda, amikor a vihar a bolygó megfelelő (esetünkben az éjszakai) oldalán járt. Amikor a tengelyforgás révén a nappali oldalra került, nem észlelte a Cassini - de ekkor Földről sikerült megörökíteni a légköri képződményt.

Forrás: NASA/JPL/University of Iowa


Fantáziarajz a viharközpontról (fehér "szikrák" balra) és az innen származó rádióhullámokról, amelyet a Cassini-szonda (jobbra fent) érzékel (fotó: NASA/JPL/University of Iowa)

Kereszturi Ákos