A legrészletesebb galaxiskép - a hét asztrofotója

A Hubble-űrteleszkóppal elkészítették az eddigi legrészletesebb felvételt egy a Tejútrendszeren kívüli spirális galaxisról. Az M101 jelű csillagvárosban számos eddig ismeretlen égitestet sikerült azonosítani.

Az M101 jelzésű, Szélkerék-galaxisnak is nevezett csillagváros tőlünk 25 millió fényévre, az Ursa Maior (Nagy Medve) csillagképben található Sc-típusú spirális galaxis. Közel 170 ezer fényéves átmérőjével kétszer akkora, mint a Tejútrendszer, és csillagokból is mintegy kétszer annyit tartalmazhat.

A Hubble-űrteleszkóp 1994 és 2003 között WFPC és ACS-2 kameráival összesen 51 felvételt készített az M101-ről. Ezeket a Kanadai-Francia-Hawaii teleszkóp és a Kitt Peak Obszervatórium földi felvételeire helyezték rá. Így jött létre a mellékelt, eredeti változatában 16x12 ezer képpontot tartalmazó mozaik. A felvételen a galaxis spirálkarjait fiatal, kékes árnyalatú csillagai és sötét, vöröses színű csillagközi molekulafelhői rajzolják ki.

Kip Kuntz (NASA GSFC) és kollégái a HST jó felbontóképességét kihasználva 3000 korábban nem ismert csillaghalmazt azonosítottak a galaxisban. Más műszerekkel eddig is több száz különálló röntgenforrást találtak a csillagvárosban, most ezek optikai megfelelőit is megkeresték. Az eseteknek közel harmadánál főleg szupernóva-maradványokat és nagytömegű csillagokat fedeztek fel, amelyek a röntgensugarakat kibocsáthatták - a maradék röntgenforrások optikai megfelelői még a Hubble-nak is túl halványak lehettek, így azokat nem sikerült megörökíteni. A négy legerősebb röntgenforrás (egy kivétellel, amelyről bebizonyosodott, hogy a Tejútrendszer egyik előtércsillaga) olyan kettős csillagrendszer lehet, amelyekben az egyik égitestről anyag áramlik át a körülötte keringő fekete lyukba.

Az M101 mozaikfelvétele, amelyet a Hubble-űrteleszkóp és földi távcsövek képeiből állítottak össze. A kép nagyméretű változatának letöltése, az eredeti 15852x12392 pixeles változat letöltése (fotó: NASA, ESA)

Kinagyított részletek a felvételből (fotó: NASA, ESA)

A második felvételen hat kinagyított részlet mutat néhány érdekességet a fenti képből. Balra fent: az M101-nél távolabb lévő háttérgalaxisok; középen fent: sötét, fényelnyelő porsávok a spirálkarokban; jobbra fent: egyenként is megfigyelhető csillagok az M101-ben. Balra lent: kékes színű, fiatal csillagok; középen lent: az M101-hez némileg hasonló, de sokkal távolabbi spirális galaxis, amely szintén a felvételre került; jobbra lent: különálló csillagok az M101egyik spirálkarjában.

Kereszturi Ákos

Korábban:
Új, egzotikus égitest-típus - a hét asztrofotója
Egy galaxis szikrázó spirálkarjai - a hét asztrofotója
A legrészletesebb felvétel az Orion-ködről - a hét asztrofotója
Egy törpecsillag apró bolygója - a hét asztrofotója
Tóba dobott kavics az űrben - a hét asztrofotója
Szétszóródó fémek az űrben - a hét asztrofotója
Rénszarvasok a Nap előtt - a hét asztrofotója
Sarki fények a Marson - a hét asztrofotója
Gejzírek az Enceladuson - a hét asztrofotója
Hatalmas gázbuborék az űrben - a hét asztrofotója
Új térkép a Titanról - a hét asztrofotója
Páratlan képek egy bizarr kisbolygó felszínéről - a hét asztrofotója
Látványos galaxis egy új óriástávcsőben - a hét asztrofotója
Az űrteleszkóp képe a Holdról - a hét asztrofotója
Egy napfolt részletei - a hét asztrofotója
Egy káprázatos galaxis - a hét asztrofotója
Egy óriási gömbhalmaz - a hét asztrofotója
Galaktikus karambol - a hét asztrofotója
A Plútó új térképe - a hét asztrofotója
Az első földönkívüli hegymászás - a hét asztrofotója
A Tejútrendszer önarcképe - a hét asztrofotója
Galaktikus állatkert - a hét asztrofotója
Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója
Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója