Az Uránusz kék gyűrűje - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!

Ezúttal az Uránusz és a Szaturnusz egy-egy látványos, kékes árnyalatú gyűrűjét mutatjuk be a hét asztrofotójaként.

Vágólapra másolva!

Jupiter gyűrű Mars kisbolygó felszín űrteleszkóp Kereszturi Ákos Marson Plútó Orion-köd bolygó törpecsillag E-gyűrű Szaturnusz űr Enceladus Uránusz Tejútrendszer Titán (hold)Showalter Hold Nap

Az Uránusz körül nemrég két új holdat (Mab, Cupid) és két új gyűrűt is azonosítottak, amelyeket aztán a Hubble-űrteleszkóp és a Keck II. távcső optikai és közeli infravörös felvételeinek kombinálásával vizsgálták részletesen. Többek között sikerült meghatározni az újonnan talált objektumok színét is. Az Uránusz legkülső gyűrűje, amely a bolygótól 97 700 km-re, a Mab holddal azonos pályán található, meglepően kékes árnyalatúnak mutatkozott.

Ez a második kékes árnyalatú gyűrű a Naprendszerben. Eddig csak egy hasonló képződményt ismertünk: az E-gyűrűt a Szaturnusz körül, amely az Enceladus hold gejzírjeiből, illetve felszínéről főleg a becsapódásoktól kirepülő szemcsékből áll. Az Uránusz kék gyűrűjének anyagát a vízjéggel borított Mab hold szolgáltatja, de mindössze 30 km-es átmérőjével túl kicsi ahhoz, hogy hasonló belső eredetű aktivitást mutasson - ezért itt csak a becsapódásoktól kirepülő szemcsékkel számolhatunk.

A Naprendszerben az óriásbolygók körüli gyűrűk (e két kivételtől eltekintve) főleg vöröses árnyalatúak. Színük kialakításában szemcséik méretének csak korlátozott szerepe van, mivel sok és eltérő méretű test alkotja őket. A vöröses árnyalatot feltehetőleg összetételük adja, talán néhány vastartalmú molekula révén.

Az Uránusz és a Szaturnusz kék gyűrűinek esetében Imke de Pater (University of California, Berkeley), Mark Showalter (SETI Institute) és kollégáinak vizsgálatai szerint ugyanaz a jelenség felel a színért. Ez pedig attól áll elő, hogy a két gyűrűt főleg mikrométernél kisebb szemcsék alkotják. Az Enceladusról és a Mab holdról feltehetőleg nagyobb szemcsék is kirepülnek az űrbe és a gyűrűbe, ezek azonban eredeti pályájukon maradnak, és idővel a holdnak ütköznek, visszahullva rá.

Forrás: de Pater, Hammel, Gibbard, Showalter

Mozaikfelvétel a Szaturnusz E-gyűrűjéről (fent) és az Uránusz újonnan felfedezett kék gyűrűjéről (lent). A könnyebb összehasonlíthatóság végett a két bolygót az ábrán azonos méretűnek tüntették fel, holott valójában a Szaturnusz közel kétszer nagyobb az Uránusznál. A kép nagyméretű változatának letöltése (kép: de Pater, Hammel, Gibbard, Showalter)

A kisebb szemcsék mozgását sok olyan hatás is erősen befolyásolja, amely a nagyobb testeknél elhanyagolható. Ezek a napsugárzással és a magnetoszféra töltött részecskéivel kapcsolatban kialakuló elektromágneses jelenségek. Mindezek a legkisebb törmelékszemcsék pályáit annyira megváltoztatják, hogy bár azok eredeti helyükhöz viszonylag közel maradnak, már nem haladnak az őket kialakító holddal azonos pályán - ezért nem ütköznek azokkal, és így tartósan a gyűrűben keringhetnek. Az eredmény egy kissé kiterjedt, főleg tizedmikrométeres szemcsékből álló gyűrű, amely a porszemek mérete miatt kékes árnyalatú.

Kereszturi Ákos