Startolt az első európai teherűrhajó - film és képek az új űreszközről

Vasárnap sikeresen elindult az első európai teherűrhajó, a Jules Verne a Nemzetközi Űrállomásra a francia-guyanai Kourou űrközpontból. Az Európai Űrügynökség egyik legfontosabb fejlesztésének tekintett űreszköz biztosabb alapokra helyezi az űrbeli teherszállítást.

Az indulás után négy perccel levált a két szilárd hajtóanyagú gyorsítófokozat, majd a nyolcadik percnél a folyékony hajtóanyagú első fokozat is befejezte működését. További nyolc perc után az űreszköz alacsony Föld körüli parkolópályára állt; jelenleg 260 kilométer magas, az Egyenlítővel 51,6 fokos szöget bezáró pályán kering.

Az új teherűrhajó a start után 30 perccel felélesztette rendszereit, és kinyitotta négy napelemtábláját. A start után 3 órával már minden rendszere üzemképes volt, és az eddigi ellenőrzések alapján tökéletesen működik. A tervek szerint legkorábban április 3-án dokkolhat az űrállomással.

Teherszállítás az űrben

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) rendszeres ellátmányokat igényel, amelyet eddig ember nélküli repülések formájában csak az orosz Progresz-teherűrhajókkal lehetett biztosítani - ezen a helyzeten változtat a most indult űreszköz. Az automatizált (ember nélküli), egyszer használatos szállítóeszköz (Automated Transfer Vehicle, ATV) az Európai Űrügynökség fejlesztése.

Az ATV a teherszállításon kívül az űrállomás pályájának módosítására is képes. Az ISS ugyanis a ritka felsőlégkör súrlódása miatt mozgási energiát veszít, és naponta néhány 100 méterrel csökken a keringési magassága. Ezt alkalmanként meg kell növelni, amiben az európai teherűrhajó kulcsszerepet játszik a jövőben.

A tervek szerint az ATV-rendszer tíz éven át üzemel, és egyes tagjait 17 havonta indítják. Kifejlesztése mintegy 11 évig tartott, és 1,3 milliárd euróba került. A most elkészült első példány, a Jules Verne mellett négy további ATV-n dolgoznak, amelyek egyenként 300 millió euróba kerülnek.

Az új teherűrhajó felépítése

Az ATV az ISS-t jelenleg kiszolgáló orosz Progresz teherűrhajókhoz hasonló, de annál háromszor nagyobb kapacitású és modernebb szállítóeszköz. Két nagy egységből áll: a szervizmodulból, amely a meghajtást és a navigációt biztosítja, valamint a tehermodulból, amelynek belső, 48 köbméter térfogatú részébe lehet rakodni a szállítmányt. Utóbbi belsejében földfelszíni nyomás alatti légtér van, ezért az űrállomással történő összekapcsolódást követően űrruha nélkül lehet be- és kipakolni belőle.

Egy-egy AT V maximálisan 5,5 tonna száraz terhet (élelmiszerek, különböző technikai eszközök, az új kísérletekhez tartozó felszerelések, ruhák, személyes tárgyak, ajándékok, postai küldemények stb.), 840 kg vizet, 100 kg gázt és 4,7 tonna üzemanyagot képes az űrállomáshoz feljuttatni, majd küldetése végén összesen 6,5 tonnányi feleslegessé vált terhet eltávolítani onnan.

Az ATV-t kívülről vékony fóliaréteg védi a nagy hőingadozás ellen. Négy, egyenként 490 N tolóerejű főhajtőművel és 28 kisebb, egyenként 220 N tolóerejű hajtóművel képes változtatni a helyzetét. Henger alakú, 10 x 4,5 méteres törzséből négy, egyenként 9 méter hosszú napelemtábla áll ki, amelyekkel a 22,3 méteres átmérőt is eléri. Napelemeinek térbeli helyzetét folyamatosan úgy változtatja, hogy segítségükkel a lehető legtöbb energiát termelje, amely azok 33 négyzetméternyi együttes felülete révén maximálisan 4800 W lehet.

Az ATV belső szerkezete (ESA)

Jules Verne: az első ATV

Az első ATV, a Jules Verne az eredeti tervek alapján március 8-án startolt volna, azonban az utolsó ellenőrzések során probléma merült fel a leválasztó rendszernél, ezért csak egy nappal később, 9-én, magyar idő szerint 5 órakor indul. Az űreszközt az Ariane-5 hordozórakéta speciálisan átalakított változata, az Ariane-5ES-ATV jelű rendszer indította (a startot az ESA honlapján tekintheti meg). Az ATV teljes tömege üzemanyaggal feltöltve 19 360 kg, amely több mint kétszerese az Ariane hordozórakétákkal korábban feljuttatott legnehezebb hasznos tehernek. Az eddigi rekorder, az Envisat műhold 8 tonnát nyomott.

Az ATV a start után 75 perccel vált le az utolsó fokozatról, és kezdte meg saját útját. Fokozatosan megközelíti a Nemzetközi Űrállomást, és attól mintegy 2000 kilométerre húzódó parkolópályán várakozik a tervek szerint kedden (március 11-én) induló Endeavour űrrepülőgép küldetésének végéig.

Miután az űrrepülőgép programja befejeződött, két ún. demonstrációs nap következik, amikor a rendszer képességeit tesztelik. Ennek keretében az ATV a műholdas GPS-rendszert használva első lépésben 3,5 kilométerre megközelíti az ISS-t, majd a második napon 11 méterre a Zvezda modult. A sikeres manőverek után ismét eltávolodik, majd a végső összekapcsolódáshoz újból megközelíti az ISS-t. Ekkor a művelet végén másodpercenként 7 centimétert halad majd, és érzékelői révén 1,5 centiméteres pontossággal kapcsolódik a Zvezda modul dokkolónyílásához.

Fantáziarajz a Nemzetközi Űrállomást megközelítő Jules Verneről (ESA, D. Ducros)

Az ATV a dokkolás után hat hónapig marad az ISS-hez kapcsolva, miközben raktere folyamatosan az űrállomás belső terével lesz egybenyitva. Ezalatt az űrállomás pályáját alkalmanként a szükséges mértékben módosítja, majd a hathónapos program végén felesleges holmikkal megrakva leválik és a légkörbe lépve elég.

Rövidfilm az első európai automatikus teherűrhajó, a Jules Verne működéséről