A hétvégén újabb felvételeket hoztak nyilvánosságra a Phoenix-űrszondától északnyugatra eső, Dido-Goldilocks nevű ásásnyomban talált zsugorodó, világos foltokról. Mint arról korábban beszámoltunk, a világos anyag a NASA szerint vízjég, így a megfigyelés mérföldkő az űrkutatás történetében. A korábbi felvételek jobb utófeldolgozásával most pontosabb képet nyertek a folyamatról.
A június 15-i ásás utáni napon, június 16-án még megfigyelhetők voltak a világos foltok, de június 19-re eltűntek, anyaguk ugyanis a száraz légkörbe szublimált. A vízjég létére utal az is, hogy a sarkvidéki területen jelenleg uralkodó nyári hőmérséklet túl magas ahhoz, hogy esetleg fagyott széndioxid-jég alkossa a foltokat.
Az eddigi jelek alapján a területen még sok helyen lehet vízjég a felszín alatt. Egy északkeleti irányban mélyített másik árokban (Snow White) szintén van a környezeténél keményebb anyag, de ez nem annyira világos, mint az előbbi. Az eddigi megfigyelések alapján közel 5 centiméter mélyen húzódó, ellenálló réteget alkot.
A június 15-én és 19-én (sol 20, 24) készült felvételek. A jobbra fent lévő világos foltok területe is zsugorodott, emellett a mélyedésben balra alul mutatkozó rögök is változtak. Utóbbiak kinagyított és kontrasztfokozott képe látható a keretben.
A jég szublimációját mutató változás az árokban. A sárga szakasz 1,5 centimétert jelez (NASA, JPL, Caltech, UA)
Az elmúlt napokból még említésre méltó, hogy rendellenes módon megnőtt a szondáról érkező rendszerinformációk mennyisége, egyelőre ismeretlen okból feleslegesen gyárt ilyen nagy file-okat a Phoenix. Ennek megoldására nemrég egy kisebb korrekciós programot küldtek fel.
A szonda beépített laboratóriumában közben tovább folyik az első anyagminta kémiai elemzése, amelynek eredményéről beszámolunk rovatunkban.
Az eddigi két ásásnyom helyzete, ahol jégre utaló jelek mutatkoznak (NASA, JPL, Caltech, UA)