Feltérképezték a Titan metánfolyóit

A fagyott és sziklakemény jégbe folyóvölgyeket mélyít a metán a Szaturnusz legnagyobb holdján. Az égitesten eddig azonosított folyóvölgyek eloszlásából német kutatók összerakták az égitest ma még hézagos térképét, amelyet a jelenleg zajló Európai Bolygótudományi Konferencián mutattak be. Kiderült, hogy a folyóvölgyek legtöbbje az északi sarkvidéken húzódik, ahol tavakat is összekapcsolnak. A kirajzolódó egyenetlen eloszlást helyi esőzések okozhatják.

Minden évben ősszel rendezik meg az Európai Bolygótudományi Konferenciát, idén a Berlin melletti Potsdamban. A találkozó célja, hogy a bolygótudománnyal foglalkozó szakemberek megismerjék, összevessék eredményeiket. A seregszemlén több száz kutató - köztük magyar szakemberek is - részt vesznek, előadásokkal és poszterekkel bemutatva legújabb munkájukat. Kereszturi Ákos, az [origo] állandó szerzője a helyszínről a legfrissebb eredményekkel jelentkezik.

A Szaturnusz Titan nevű holdja extrém világ: mérete nagyobb a Merkúrénál, légköre sűrűbb a Földénél. Nitrongénből álló atmoszférájában a napsugárzástól összetett szénhidrogén-molekulák keletkeznek, felszínén pedig vízjég alkotja a kőzetet. A rajta uralkodó viszonyok a szerves anyagok keletkezése szempontjából leginkább ahhoz lehetnek hasonlóak, mint amilyenek a Földön uralkodtak az élet keletkezését megelőző, úgynevezett prebiotikus fejlődés során.

A hold felszínén uralkodó -180 Celsius-fokon a metán-etán keverék folyadékot alkot, amely a felhőkből hullik, és a felszínen folyókat, tavakat alkot. Elsősorban ennek az égitestnek a vizsgálatára küldték a Cassini-űrszondát a Szaturnuszhoz, amely radarjával "átlát" a sűrű szmogtakarón, és feltérképezi a felszínformákat.

Összeáll a kép

Az eddig született radaros megfigyelésekből német kutatók nemrégiben összerakták az égitest ma még hézagos térképét, és első alkalommal nyertek betekintést a folyóvölgyek globális eloszlásába.

A megfigyelések alapján a legtöbb folyóvölgy az északi sarkvidéken és az egyenlítőtől kissé délre mutatkozik. Utóbbiak szárazak, bennük jelenleg nincs folyadék. A sarkvidéki térséget leszámítva ugyanis a felszíni viszonyok túl "melegek" a metánnak, ezért az a felszínről könnyen visszapárolog a légkörbe.

A térképezés során megállapították, hogy a fent említetten túl is egyenetlen a folyóvölgyek eloszlása: néhol meglepően sűrűn sorakoznak, máshol nagy területen egy sem mutatkozik. Ennek egyik lehetséges oka, hogy részben a földi sivatagokhoz hasonlóan, egy-egy hatalmas, alkalmi helyi esőzés formálta őket. Emellett a megfigyelt eloszlásukat módosíthatják a homokdűnék is, letakarva a völgyek egy részét. Ilyen dűnék (amelyek anyaga apró jégszemcsékből áll, amit a szél hord kupacokba) főleg az egyenlítő környékén jellemzőek.

ForrA!s: NASA, ESA, SSI

Néhány folyölgy az egyik radarfelvételen (jobbra lent) (NASA, ESA, SSI)

A radarmérések felbontása 350 méter körüli, ennek megfelelően az ennél is kisebb völgyeket nem vehették észre a felmérés során. A megfigyelt folyóvölgyek hossza az 1000 kilométert is elérheti, szélességük 500 és 3000 méter közötti. Sikerült a vízhozamukat (pontosabban a "metánhozamukat") is megbecsülni, amely nagyságrendileg 1000-2000 köbméter/másodperc körüli.

ForrA!s: NASA, ESA, SSI

A leglátványosabb alakzatok a sarkvidéken mutatkoznak. A képen a folyadékot sötét szín jelöli (NASA, ESA, SSI)

A folyókkal kapcsolatos legváltozatosabb formákat az északi sarkvidéken azonosították. Itt a látványos hálózatokat alkotó folyóvölgyeket metán folyadék tölti ki, a folyóvölgyek gyakran tavakba ömlenek. A metánnal kitöltött tavak partvonala erősen csipkézett lefutású - érdekes módon hasonló alakzatok alig mutatkoztak a déli sarkvidéken.

A radarfelvételekről és készítésükről összeállított animáció (NASA, ESA, SSI)