A Föld típusú bolygók körül nincsenek olyan látványos gyűrűk, mint az óriásbolygóknál, főleg a Szaturnusznál. Ezeket ugyanis hatalmas holdrendszer övezi, amelyek anyaga folyamatosan utánpótlást biztosít a látványos képződményekhez - sokszor a gyűrű belsejében keringő apró holdak táplálják újabb és újabb szemcsékkel a rendszert.
Ha a Földnek - arányait tekintve - a Szaturnuszhoz hasonló gyűrűrendszere lenne, az látványos következményekkel járna. Egyrészt nappal árnyékot vetne a bolygónk felszínére, helyenként csökkentve a napsugárzást. Mivel a gyűrű a Föld egyenlítői síkjában húzódna, 23,5 fokos szöget zárna be a Nap körüli keringési síkunkkal. Az árnyék helyzete, szélessége és fénycsökkentő mértéke évszakosan váltakozna.
A gyűrűrendszer a nappali és az éjszakai égen is megfigyelhető volna, méghozzá az északi féltekén dél, a déli féltekén észak felé mutatkozó, az égen keletről nyugatra húzódó, ívelt sáv formájában. Az Egyenlítőn állva a fejünk felett egy keskeny vonalként mutatkozna, míg magasabb szélességről rálátnánk a síkjára.
Ha a gyűrű anyaga elég sűrű lenne és sok fényt verne vissza, az éjszakai ég leglátványosabb alakzataként halványan derengene. Mivel bolygónk saját árnyéka is rávetülne, az éjszaka közepén elsötétülne legmagasabban lévő, középső része - emellett számtalan egyéb látnivalóval szolgálna mind a szabad szemmel, mind a távcsővel vizsgálódóknak.
Elképzelhető, hogy bolygónknak fejlődése során alkalmanként volt is gyűrűje, amikor egy nagyobb objektum megfelelő helyen porladt szét körülötte. A Hold és a Nap árapályhatása azonban az így keletkezett gyűrűt igen gyorsan szétoszlatta.