Ritka a Naprendszerben látható felállás

Statisztikai vizsgálatok alapján a bolygórendszereknek közel 10%-a hasonló felépítésű, mint a Naprendszer. Ritka tehát a nálunk megfigyelt "felállás" - de így is több milliárd ideális rendszer lehet csak a saját Galaxisunkban.

A Naprendszeren kívüli felfedezett bolygók, azaz exobolygók növekvő száma alapján felmerül a kérdés, mennyire lehetnek gyakoriak az olyan rendszerek, amelyek a miénkhez hasonlítanak. Scott Gaudi és Andrew Gould (Ohio State University) olyan exobolygó-rendszereket kerestek, amelyekben a csillagtól távol keringenek az óriásbolygók, ezért a központi égitesthez közelebb Föld-típusú planéták is elférnek.

Az eddig ismert exobolygók többsége a csillagukhoz nagyon közeli óriásbolygókat tartalmaz. A sajátos helyzetet az okozza, hogy a kérdéses planéta fejlődése elején az ősi anyagkoronggal, esetleg egy vagy több szomszédjával olyan gravitációs kölcsönhatásba lépett, amelytől a csillagához közel sodródott.

A jelenlegi két legelterjedtebb bolygókereső technika egyaránt a csillaghoz közeli óriásbolygókra érzékeny. Az úgynevezett radiális sebességváltozást mérő módszer során a csillag a körülötte keringő bolygó hatására "ide-oda" mozog, csekély mértékben. Minél nagyobb tömegű bolygó és minél közelebbről "rángatja" a csillagát, annál könnyebb a felfedezés. A másik gyakori módszer az okkultációs technika, amikor a csillag fényét a látszólag előtte elhaladó bolygó részben kitakarja, ezt a csökkenést detektálják. Utóbbi szintén a csillaghoz közeli és nagyméretű planétákra érzékeny (bár a Kepler-űrtávcső feladata az, hogy ezzel a módszerrel már Föld-típusú bolygókat találjon).

Nagy kérdés, hogy a kiválasztódási effektus miatt akadunk-e főként forró Jupiter-típusú exobolygókra, vagy valójában is ezek a gyakoriak, és a mi Naprendszerünkhöz hasonló elrendeződés a ritka. A fenti kutatók az úgynevezett mikrolencse jelenséget használták fel bolygókeresésre. Ennek keretében a bolygó enyhén eltéríti csillaga fényét, amit az adott csillag kismértékű kifényesedéseként lehet azonosítani. Ez a technika a csillagoktól távol keringő óriásbolygókra érzékenyebb, mint a fent említett módszerek.

A MicroFUN (Microlensing Follow-Up Network) nevű megfigyelőrendszer segítségével végeztek méréseket az elmúlt tíz évben. A hosszú megfigyelés sorozat alapján becslést készítettek arra, milyen gyakoriak a csillaguktól távoli óriásbolygók. Arra jutottak a kutatók, hogy a csillagoknak csak maximum 10%-a körül lehet a miénkhez hasonló felépítésű bolygórendszer. Ugyanakkor, ha a Tejútrendszer mintegy 200 milliárd csillagát vesszük, még így is többmilliárd ilyen rendszerrel számolhatunk. Emellett azt sem tudjuk jelenleg, hogy más felépítésű bolygórendszerek milyen lehetőségeket kínálnak az élet kialakulására.