Rengeteg új képet közöltek a Holdról

Nyilvánosságra hozták a legmodernebb Hold-szonda adatainak jelentős részét. A látványos képek és térképek között internetes felület segítségével böngészhetnek az érdeklődők.

Negyvenezer DVD-t töltene meg az az adatállomány, amelyet napjaink legmodernebb Hold-szondája, a Lunar Reconnaissance Obiter eddig a Földre sugárzott. Megfigyelései alapján minden korábbinál részletesebb globális térképet állítottak össze a Holdról.

A Lunar Reconnaissance Orbiter-űrszonda (LRO) 2009. június 23-án kedden, közép-európai idő szerint 11.27-kor érkezett meg a Holdhoz. Egyik eredeti célja az emberes holdraszállások leszállóhelyeinek kijelölése volt, azonban a program törlése nyomán csak a tudományos feladatok maradtak meg - de itt is látványos eredményeket hozott a küldetés. A nemrég nyilvánosságra hozott eredményekből mutatunk be néhányat az alábbiakban.

Három áttekintő kép a Hold domborzatáról (balra), a felszíni lejtőszögekről (középen) és a felszín egyenetlenségéről, az előforduló sziklák gyakoriságáról (jobbra) (NASA)

A küldetés az elsődleges tudományos kutatóprogram végére ért, és ebből az alkalomból sok új felvételt publikáltak az űreszköztől. Az új eremények között sok olyan adatállomány szerepel (például éjszakai vagy nappali felszíni hőmérsékletek, sziklaborítottság), amilyenek korábban nem léteztek, vagy nagyságrendekkel gyengébb felbontásban voltak csak elérhetőek.

Animáció a Hold néhány érdekes felszíni részletéről az LRO felvételei alapján (NASA)

A képek mellett térképeket is közöltek, amelyek a korábbiaknál részletesebben mutatják be kísérőnk felszínét. Ilyen például egy 100 méteres felbontású globális térkép a Hold felszínéről.

Animáció arról, mennyivel jobban ismerjük az LRO révén a Hold domborzatát napjainkban, mint 2005-ben (NASA)

Az új képek alapján a Hold Földről nem látható ("sötét") oldaláról is részletes mozaikot állítottak össze. A képeken jól látható a korábban is ismert helyzet, mely szerint a túloldalon jellemző vastagabb kéreg miatt ott sokkal kevesebb bazaltláva ömlött a felszínre. Ezért ott alig mutatkoznak a sötét tengereknek nevezett területek. Ellenben a hatalmas, becsapóásos eredetű Délipólus-Aitken-medence azonosítható a túloldali képeken. Ez korábban csak a domborzati mérések alapján volt felismerhető - most azonban, ha kissé bizonytalanul is, de a környezeténél sötétebb foltként megfigyelhető a mellékelt képpár jobb oldali tagjának alsó részén.

A Hold túloldalának lézeres magasságméréssel készült domborzati térképe (balra) és az optikai felvételekből összeállított mozaikfotója (jobbra). Érdemes megfigyelni az alul mutatkozó idős és lepusztult hatalmas mélyedést, a Délipólus-Aitken-medencét (NASA, GSFC, ASU)

A most publikált adatállomány a korábban közölt adatokkal együtt az alábbi honlapon tekinthető meg. Egy interaktív alkalmzással pedig az érekődők is megtekinthetik a Hold felszínének tetszőleges részletét.

Áttekintés az LRO programról (NASA)