2010 februárja után ismét nappali fényességet okozó meteort figyeltek meg Magyarország felett. A jelenségre pénteken este, 21.46 körül került sor, és sok ezren látták az országból. Első híradásunkhoz több olvasónk is küldött beszámolót, ezek alapján a hullócsillag fénye Zalaegerszegtől Miskolcig látható volt. Az egyik legrészletesebb leírás a Nagykanizsai Amatőrcsillagász Egyesület honlapjára került fel, és szombaton délelőtt megkaptuk egy becsehelyi kamera felvételeit, az alábbi gif-animáció formájában.
A felvétel elején a jelenség összegképét láthatjuk, majd a meteor kifényesedését figyelhetjük meg. Egy bizonyos fényesség elésére után a kép beég. A filmet az IMO videometeoros-hálózat Becsehelyen üzemelő meteorkamerája rögzítette (Igaz Antal-MCSE, Nagykanizsai Amatőrcsillagász Egyesület, Perkó Zsolt és Gazdag Attila)
A Magyar Csillagászati Egyesület megfigyelői az ország számos pontjáról észlelték a jelenséget. Leírásuk alapján az éjszakai táj kivilágosodott a jelenség alatt, a tárgyak árnyékot vetettek. Többen nem is a meteort, hanem csak a felvillanás fényét látták, amely az átlagosnál hosszabb ideig, 3-4 másodpercig tartott. A meteor fényességét a teleholdénál (azaz -12,5 magnitúdónál) valamivel kisebbre becsülik, azaz egy szép nagy tűzgömbről van szó (a Vénusznál fényesebb meteorokat nevezik tűzgömböknek).
Rosenberg Róbert felvétele a fényes tűzgömbről Adonyból (Rosenberg Róbert, MCSE)
A színes, főleg zöldes árnyalatokban tündöklő meteorról útja során, főleg annak végén kisebb darabok váltak le, és több felvillanást is produkált. A jelenség után néhány perccel több helyen is morajló, néhányan két egymást követő morajló hangot hallottak, amelyek elvben akár a meteortól is származhattak. Utóbbi megerősítéséhez további adatok szükségesek.
A meteort létrehozó test előzetes számítások alapján becsült pályája. Az objektum a Marsnál kicsit messzebbről, feltehetőleg a fő kisbolygóövből érkezett (Igaz Antal, MCSE)
Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője az [origo]-nak elmondta: három szeizmológiai (földrengéseket érzékelő) állomás adataiban vannak olyan jelek, amelyek a meteor mennydörgéshez kapcsolódhatnak (Becsehely, Tési-fennsík, Csákvár). Ezek az állomások nagyjából egyvonalban vannak. Ha valóban a meteor hangrobbanását rögzítették, akkor az esemény valahol a Sümeget Kaposvárral összekötő vonal mentén lehetett, a megfigyelésről érkezett beszámolókat is figyelembe véve, valahol Fonyódtól délre.
A Föld légkörébe belépő test a 2010 februárinál valamivel kisebb, tehát egy méter alatti lehetett. A beszámolók szerint körülbelül másfél perccel a villanás után jött a hang, ennek alapján ez a test is körülbelül 20 kilométeres magasságban semmisült meg a légkörben.
Az ilyen fényes meteorok egy adott földrajzi helyről körülbelül évente tűnnek fel. A 2010 februárjában észlelt test esetében a sok webkamera, valamint az MCSE és a szlovák csillagászok meteormegfigyelő kamerahálózata adatai alapján kimérték a jelenség pontos térbeli helyét, és eltűnésének magasságát, így durván meg lehetett becsülni, merre landoltak az esetleg belőle lehullott meteoritok. Ezek közül sokat meg is találtak.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a pénteki jelenségnél is földet értek-e a meteor egyes darabjai, azaz keletkeztek-e meteoritok. A lehulló testek ugyanis az ilyen esetekben apró kődarabok formájában teszik meg repülésük utolsó néhány kilométerét a felszínig. Ezért nagyobb kráter nem is keletkezik. A klasszikus meteoritkráterek akkor jönnek létre, amikor az égitest hiperszónikus (a hangsebességnél többször nagyobb, esetünkben 10-20 kilométer/másodperces) sebességét a felszínig megőrzi; ekkor a becsapódásig fényes, izzó nyomot húz az égre.
Sarkifény-vadászat, hullócsillagok, Jupiter
Pénteken éjjel más is izgalomban tartotta a megfigyelőket: erős sarkifény-aktivitást jeleztek az űridőjárási portálok, például a Spaceweather.com. Pénteken 20 óra környékén ugyanis elérte a Föld mágneses terét az a napanyag, amely korábban robbant ki csillagunk felszínéről. Ennek következményeként "megbolydult" a Föld mágneses pajzsa, így a sarki fény akár a mi földrajzi szélességünkre is lehúzódhatott volna. Péntek éjjel erről senki nem számolt be Magyarországon, de például Németországból és Lengyelországból már érkeztek szép felvételek.
Még szombaton is érdemes próbálkozni a Magyarországon ritkán látható, gyönyörű természeti jelenség megfigyelésével, és főleg éjfél környékén észak felé figyelni minél sötétebb helyről. Szerencsés esetben már jó pár hullócsillagot is láthatunk (közeledik az augusztusi csillaghullás, a Perseidák 11-12-én esedékes maximuma), az éjszaka második felében a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter is megfigyelhető az égen.